Tétova jövő, tanácstalan jelen
Naponta érkeznek hírek sarokba szorított kormányokról és tömegesen tiltakozó, majdani nyugdíjasokról. A francia közalkalmazottak például sztrájkokra és utcai demonstrációkra készülnek jövő kedden, tiltakozásul a kormány azon terve ellen, amely két és fél évvel meghosszabbítaná a nyugdíjjárulék-fizetés minimális időtartamát. Ausztriában szintén a kormány nyugdíjreformterve ellen tartottak kedden országos munkabeszüntetést a szakszervezetek, Németországban pedig Schröder kancellár - a saját pártján belüli ellenállást látva - lemondását helyezte kilátásba kabinetje nyugdíjreformterve elutasítása esetére.
Ám nem csak ebben a három országban fordult drámaira a helyzet; a világ számos más államában is keresik a kiutat a felosztó-kiróvó típusú finanszírozás zsákutcájából. A Világbank tegnapi jelentése szerint az európai kormányoknak a radikális reform és az időskorúak drámai életszínvonal-zuhanása között kell választaniuk. A washingtoni pénzintézet úgy látja, a kontinens országai nemcsak a hosszú ideje csökkenő születésszámot nem vették kellően figyelembe a társadalombiztosítási rendszer tervezése során, de a részmunkaidőben foglalkoztatottak növekvő arányát vagy az egyszemélyes háztartások elterjedését sem.
A probléma magját mindenütt a demográfiai változások okozzák. A felosztó-kiróvó rendszerben a dolgozók fizetik nyugdíjjárulékaikból az éppen nyugdíjban lévők ellátását, de a munkaképes korúak aránya drámaian csökken világszerte a következő évtizedek során, míg a nyugdíjasok száma jelentősen növekszik majd. Emiatt a kormányoknak választaniuk kell a nyugdíjak értékének töredékére zsugorítása, illetve a járulékbevétel növelése között - utóbbit pedig nyilván olyan intézkedésekkel tudják elérni, mint a nyugdíjkorhatár emelése, a minimális járulékfizetési idő meghosszabbítása, a járulékfizetők körének szélesítése.
Néhány országban a reform kilencvenes évekbeli elindításával már sikerült részleges eredményeket elérni, általában a hárompilléres modell megteremtésével. Ennek lényege, hogy az állami felosztó-kiróvó rendszerbe fizetett járulék mellett (első pillér) a munkavállaló kérheti a kötelezően fizetendő járulék egy részének az ő egyéni számlájára való befizetését is (második pillér), illetve a kötelezőn felül további, önkéntes nyugdíj-előtakarékosságot is választhat egyéni számláján (harmadik pillér), akárcsak Magyarországon.
Nem volt azonban mindenütt egyértelmű siker a hárompilléres rendszerre való átállás. Lengyelországban például a reméltnél jóval kevesebben választották a harmadik pillérbe való befizetéseket, ami a Reuters által idézett elemzők szerint az adókedvezmények hiányára, illetve alacsony szintjére vezethető vissza. Svédországban pedig olyan bonyolultra sikerült a rendszer, hogy a Dow Jones által idézett felmérés szerint a reformba bevont munkavállalók 30 százalékának van csak elképzelése arról, mekkora is lesz majd a nyugdíja.
A nyugat-európai nyugdíjreformok a korábbi rendszer túlígéréseinek visszanyesését célozzák - fejtette ki lapunknak Németh György közgazdász. A nyugdíjrendszerek akkor fenntarthatóak, ha reális kapcsolat van a befizetett nyugdíjjárulékok és az ezért cserébe majdan megkapandó nyugdíjak között. A jelenlegi bajok forrása az, hogy a járadékkal meghatározott nyugdíjrendszerekben a befizetések és a kifizetések nagyon könnyen elszakadhatnak egymástól, s például a várható élettartam megnövekedése miatt több nyugdíjat kell kifizetni, ami felborítja az egész rendszert.
A finanszírozás kilátásai Magyarországon sem kedvezőek. Nálunk az úgynevezett Ratkó-korszakban ugrott meg a születések száma, 1954 volt a csúcsév, amikor a legtöbben világra jöttek. A "Ratkó-gyerekek" a 2010-es évek első felének végén érik el a 62 évre felemelt nyugdíjkorhatárt. Számolni kell azzal is, hogy a várható élettartam növekedése Magyarországon is megkezdődött, ami tovább nehezíti a nyugdíjrendszer finanszírozhatóságát. Az öregségi és rokkantsági nyugdíjak átlaga már meghaladta a 66 évet. Az inaktívak aránya egyre nagyobb lesz, 2010-re hozzávetőlegesen 30 eltartott jut 100 aktívra Magyarországon, míg 2020-ra ez 38-ra növekedhet, ami a nyugdíjak finanszírozásának terhét ötödével emeli meg.
A nyugdíjrendszer fenntarthatóságáról született kormányzati dokumentum szerint a helyzet a 2030-as években tovább nehezedik, amikor majd az 1960-as évek végétől született nagy létszámú korosztályok mennek nyugdíjba. Az előrejelzés egyelőre azt mutatja, hogy a finanszírozás hosszú távon is fenntartható marad, nem szükségesek megszorító intézkedések. Ez jórészt annak köszönhető, hogy a jelenlegi magán-nyugdíjpénztártagok nyugdíjazásakor az ellátások egy részét már ezekből finanszírozzák.
