Agrártámogatás: széllel szemben

A magyar, cseh, lengyel és török agrártermelők bruttó jövedelmén belül tavaly nagyobb részt tettek ki a különböző címen kapott támogatások, mint egy-másfél évtizeddel korábban - derül ki a párizsi székhelyű szervezet napokban közzétett értékeléséből. A szervezet többi tagállamában csökkent ez az arány.

Az adatok értékelésénél figyelembe kell azonban venni, hogy a szubvenciók részesedése hazánkban és az említett államokban még mindig jócskán elmarad attól, ami az e téren hagyományosan "csúcstartó" országokban - Svájc, Norvégia, Dél-Korea, Izland, Japán - jellemző. A támogatási szintből másfél évtized alatt négy százalékpontot lefaragó Európai Unió is megelőzi a négy "széllel szemben haladó" OECD-tagot.

Hazai szakértők semmi kivetnivalót nem látnak az agrártámogatások elmúlt évekbeli növekedésében. Kiss Judit, a Világgazdasági Kutatóintézet munkatársa lapunknak elmondta: a bővítést többek között az indokolta, hogy az ágazat költségvetési dotációi drasztikusan csökkentek a rendszerváltozás után, és értéküket az infláció is jelentősen mérsékelte. A 2000-ben folyósított, 137 milliárd forintos összeg például reálértékben mindössze 20,9 milliárd forintnak felelt meg a 90-es évek előtti támogatásokhoz viszonyítva.

Kiss Judit szerint a dotációkat Magyarországnak úgy sikerült növelnie, hogy a változtatások nem ütköztek a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályaiba. A pénzek bővítését a közelgő uniós csatlakozás is szükségessé tette, mivel még ma is úgy tűnik, hogy bizonytalanok az ágazat csatlakozás utáni támogatási lehetőségei. Elsősorban az a kérdés, hogy Magyarország az EU-s forrásokat Brüsszel jóváhagyásával mennyi nemzeti támogatással egészítheti ki a belépés után. Ha itt szűkös lesz a mozgástér, az agrárdotációk a mostanihoz képest minimális mértékben nőhetnek csak a következő években (2004-ben például mintegy 260 milliárd forintra, szemben az FVM 300-350 milliárdos ígéretével).

Magyarországon az agrár-költségvetési támogatások mennyiségét az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény határozza meg, amely évről évre legalább reálértéktartó, GDP-bővülés-arányos növelést ír elő. Ez évi 9-15 százalékos minimális növelést jelentett az elmúlt években. Jóval nagyobb változást tükröz ugyanakkor a 2001-es év, amikor a dotációk 194 milliárd forintra nőttek az egy évvel korábbi 137 milliárdról. A tetemes bővülés azonban részben látszólagos, mert 2000-ben az agrárbüdzsé egyes bevételi előirányzatai végül nem teljesültek. Másrészt az akkori érvelések szerint a Fidesz vezette kormány a kétéves költségvetés első évében a 2002-re szóló növelést is megelőlegezte az ágazatnak.

Az agrárfejlesztési törvény 1997-es elfogadása óta egyébként a kormányok folyamatosan azzal vádolták egymást, hogy a mezőgazdasági dotációkat kisebb mértékben növelték a jogszabályi előírásoknál. Ez volt a helyzet az idei 235 milliárdos agrárbüdzsével kapcsolatban is, amely az uniós előcsatlakozási SAPARD-források nélkül 216 milliárdos hazai költségvetési dotációt tartalmaz. Az ellenzék azt állította, hogy e keret milliárdokkal múlja alul a szükséges mennyiséget, míg a Medgyessy-kormány 11 százalékos növekedést mutatott ki, miközben szerinte a törvény csak 9 százalékos minimális bővítést írt elő.

Az OECD szakértői ezúttal is a támogatások és általában mindenfajta protekcionista intézkedés ellen foglalnak állást a mezőgazdasági politikában. Ennek jegyében nem csupán a termelői szubvenciók összesített súlyát, hanem azok összetételét (a kifizetések jogcímét, illetve a támogatások terményfajták közötti eloszlását) is megvizsgálják. Ítéletük sommás: Magyarország jelenlegi agrárpolitikája mindhárom területen kevésbé piackonform, mint volt a kilencvenes évek elején. A piaci és termelési viszonyokat leginkább torzító támogatási formák (például a termőterületen, illetve a kibocsátási értéken alapulók) növekvő tendenciát mutatnak, miközben lényegében nem mérséklődik az egyes terményfajták támogatási szintje közötti különbség.

Miközben az OECD-országokban összességében csökkenő tendenciát mutat a termelői szubvenciók aránya az agrárbevételeken belül, Magyarországon a kilencvenes évek eleje óta közel kétszeresére nőtt ez a részesedés. A szervezet a magyar támogatások összetételében bekövetkezett változásokat is kedvezőtlennek ítéli, a lapunk által megkérdezett hazai kutatók azonban semmi kivetnivalót nem találnak bennük.

Munkatársainktól-->