Egyre aktívabbak a kibertéri tolvajok

Az elmúlt évben több mint háromszorosára emelkedett az internetes csalások által okozott kár. A világhálós visszaéléseket önkéntes bejelentések alapján felmérő, az FBI-jal együttműködő amerikai IFCC szerint a csalások összesen 54 millió dolláros kárt okoztak 2002-ben, míg egy évvel korábban a szervezet csupán 17 millió dolláros értéket mért. A számok természetesen nem tükrözhetik a pontos értékeket, a netes bűnözés minden bizonnyal sokkal nagyobb méretekben folyik, de az éves összehasonlításoknál nyilvánosságra kerülő IFCC-arányok jól mutatják a probléma egyre nagyobb súlyát.

Amióta a visszaélések mértékét és módszereit az Egyesült Államokban mérik, a bejelentéseknek csaknem fele valamilyen formában az online árverésekkel van összefüggésben. A helyzet nem változott 2002-ben sem, hiszen a sérelmek 46 százaléka az aukciókat kínáló internetes társaságok számlájára írható. A netes világ egyik legvonzóbb üzleti lehetősége tehát a problémás ügyek legnagyobb gócpontjának is számít. A bejelentések elemzésekor kiderült, hogy a licitálók általában nem nézik át alaposan az adott aukciós oldalakon kínált "játékszabályokat", és sokszor a tájékozatlanságuk miatt futhatnak a pénzük után. A tipikus esetek közé tartozik például, amikor a vevő csak az áru megérkezésekor, vagy a fizetéskor szembesül a szállítás vagy a csomagolás felszámított költségével, amelyről nem tájékoztatták előre. Az aukciósoldalakat a dörzsöltebbek ma még viszonylag egyszerű módszerekkel is átverésre tudják felhasználni, ha például a gyanútlan vevő egy sok ezer kilométerre fekvő országból vásárol, bizonyos esetekben szinte lehetetlen a le nem szállított áru behajtása. Hogy nem gyermekbetegségről van szó, azt az is jelzi, hogy az árverési oldalakat egyre többen és egyre nagyobb mértékben próbálják csalásra használni, a bejelentett visszaéléseken belül az arány folyamatosan emelkedik.

Ugyancsak jelentős, 31 százalékos részt képvisel az a már hagyományosnak tekintett trükk, hogy a megrendelt és kifizetett árut a netes áruház nem szállítja ki. A vásárlók továbbra is hajlandóak fizetni olyan cégeknek, melyeknek látványos weboldalaik ugyan vannak, de ellenőrizhető címük és telefonszámuk nincs. Az IFCC ugyanakkor évről évre hangsúlyozza, hogy a hitelkártyás online fizetés a hagyományos módokhoz képest sokkal nagyobb játékteret és biztonságot enged a megrendelőnek, hiszen a visszaéléseknél szinte rutineljárásnak számít a bejelentések kivizsgálása és a pénz visszaszerzése, illetve az utalás visszavonása.

Ez viszont csak azokra az esetekre érvényes, amikor a vevő elővigyázatosan és megfelelő módon fizet a hitelkártyájával. Továbbra is sokan próbálkoznak ugyanis a különböző hitelkártyacsalásokkal. Az IFCC azt javasolja, hogy a vásárlás előtt a vevő próbáljon meggyőződni az eladó hitelességéről és az alkalmazott biztonsági, titkosító szoftverek meglétéről, mielőtt beírja a kártyaszámát.

A felmérések szerint az internetes csalások elkövetőinek 79 százaléka férfi és csaknem ugyanilyen arányban az Egyesült Államok polgára. Ugyanakkor a károsultak között is több, 71 százalék a férfi, akiknek jellemző életkora 30 és 50 év között van. A férfiak sokkal több pénzt vesztenek el az interneten, mint a nők, az IFCC szerint ebben elsősorban a vásárlási szokások közötti különbség játssza a döntő szerepet. Nem okozott meglepetést ugyanakkor, hogy 5 ezer dollárnál többet különösen a 60 éven felüli internetezőktől lehetett kicsalni. A sértettek a legtöbb esetben kilátástalannak érzik helyzetüket, és hajlamosak beletörődni a veszteségbe. Erre utal, hogy még azok közül a bejelentők közül is csak minden negyedik fordult ügyvédhez, akik az IFCC-nél jelezték a kárt. Az adatok szerint a jogi út kezdeményezésében csak azok bíznak, akiket legalább 500 dollárt meghaladó összeggel vertek át. Mivel az okozott kár átlagos értéke 2002-ben 299 dollár volt, és a jelentősebb esetekben a csalók akár egymillió dollárnál is többet nyertek, a statisztika egyelőre nem a károsultak oldalát erősíti.