Elégséges-e a meghirdetett német adóreform?

Az üzleti légkör és a fogyasztói bizakodás szerény javulására számítanak Németországban a kormány hét végén bejelentett adócsökkentése (VG, 2003. június 30., 2. oldal) nyomán. Elemzők azonban felhívják a figyelmet, hogy szerkezeti jellegű, kiegészítő reformok nélkül az intézkedés aligha éri el célját.

Az adócsökkentés tényleges mértékéről Hans Eichel pénzügyminiszter utólag 15,5 milliárd eurós összeget közölt. A kieső költségvetési bevétel kompenzálásáról már a hét végén napvilágot láttak olyan értesülések, hogy a kormány a szubvenciók csökkentéséhez, állami aktívák értékesítéséhez és újabb hitelek felvételéhez kíván nyúlni. A konzervatív ellenzék viszont kijelentette, hogy mind az államadósság növelését, mind a szubvenciók leépítését elutasítja. Az ellenzék a felsőházi többségére tud támaszkodni az ügyben, ami arra utal, hogy kemény egyeztető tárgyalások vannak még hátra az adott ügyben, ezt a kilátást a CDU-frakció pénzügyi szóvivője, Friedrich Merz is megerősítette. Gerhard Schröder a várható vitákban azzal érvelhet, hogy az ellenzék elutasítja a gazdaság fellendüléséhez szükséges reformokat.

A szkeptikusok az adócsökkentési program leggyengébb pontjának tartják, hogy a kormány 2 százalékos jövő évi GDP-növekedést vett alapul, ami aligha következik be, így nem lesz esély a költségvetési deficit lefaragására. Az IWH gazdaságkutató szerint némi ösztönző hatás a tervtől várható, a tőle remélt nagy fellendülést azonban aligha fogja kiváltani.

A Cazenove beruházási bank úgy véli, hogy német gazdasági ciklus elsősorban az exportra szinkronizált, a belső fogyasztást pedig az adón kívüli tényezők (az állás féltése, demográfiai trendek, illetve a vállalatok esetében az euró alakulásától is függő profitkilátások) határozzák meg. Üzleti körökben az adócsökkentésnél is nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a keletnémet sztrájk bukásának és az IG Metall súlyos vereségének, amiben a szakszervezetek tartós meggyengülésére utaló jeleket vélnek felfedezni.