Kínkeservesen alakul az üzletrészrendezés

Bár az agrárium híradásait az egymást követő piaci válságok uralják, ma már nem kevésbé botrányszagú a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészek ügye sem. Egyre tarthatatlanabbá válik ugyanis, hogy a gondok megoldása érdekében semmi sem történik, holott a tavalyi választások óta több mint egy év telt el. Ezalatt a Medgyessy-kormány erejéből jószerével csak egyetlen kisebb szabályozási módosításra futotta, amely a csőd, a felszámolás és a végelszámolás alatt lévő szövetkezetek tulajdonosait érintette. A többi energiát állítólag ma is azok az államigazgatási előkészületek emésztik fel, amelyek a tényleges intézkedések meghozatalához kellenek.

Kormányzati szempontból különösen kínos az utóbbi fél év, mivel ekkor már határozatokkal pontosan kijelölt ütemtervet kellett volna végrehajtani. Az illetékes minisztériumok viszont több esetben nem tartották be a kijelölt határidőket, amihez a kabinet a felelősség megállapítása helyett - a terminusok meghosszabbításával - maga is asszisztált. Szép csöndben telt el a legutóbbi, május 31-i időpont is, amikor a társtárcák vezetőinek közös közleményben kellett volna nyilvánosságra hozniuk az eddig államosított, 63 milliárd forintnyi szövetkezeti üzletrészvagyon részletes értékesítési feltételeit.

Itt arról lenne szó, hogyan adja vissza az állam a kijelölt kedvezményezetti körnek a vagyont. De nem csak az okoz gondot, hogy a szövetkezetekkel kapcsolatban álló termelők (integrált gazdák vagy tagok) nem jutnak újabb tulajdonhoz. A kormány a késlekedéssel magukat a szövetkezeteket is lehetetlen helyzetbe hozza, ami politikai szempontból is öngól, hiszen a Torgyán-érában elgyötört gazdaságok tavaly áprilisban még komoly szocialista szavazóbázist képviseltek. Most viszont a kabinet - a működésben okozott feszültségek és bizonytalanságok mellett - azzal is hátrányt okoz számukra, hogy kizárja azokat a már most is megszerezhető uniós fejlesztési (SAPARD-)forrásokból. Az EU-s előírások szerint ugyanis nem kaphat a pénzekből az a gazdasági szervezet, amelyben az állami tulajdon részaránya a 25 százalékot meghaladja. Márpedig e kitétel miatt a szövetkezetek több mint 90 százaléka nem rúghat labdába a dotációkért folyó pályázati versenyben - állítják ma már MSZP-s politikusok is.

Az üzletrészeladás ráadásul a könnyebbik feladat lenne, mivel itt pénz folyna be, míg a többi bevállalt kormányzati teendő jelentős költségvetési forrást igényelne. Elsőként be kellene fejezni a vásárlást a működő, illetve a csőd, a felszámolás és a végelszámolás alatt álló szövetkezetekben, ahol az állam most az úgynevezett kívülálló tulajdonosoktól és a nyugdíjas tagoktól vásárol. Ezután kárpótlást kellene nyújtani a már megszűnt gazdaságok egykori tulajdonosainak, és ki kellene terjeszteni a vételt valamennyi szövetkezet aktív tagjaira is.

A több tíz milliárd forintot követelő akciókra az idén nincs fedezet a büdzsében, és a jövőre kilátásba helyezett takarékoskodás miatt egyelőre az sem látszik, hogy a szükséges források mikorra lesznek meg. Egyébként is úgy tűnik, hogy kormány e téren végképp nem siet. Ez pedig azt jelentheti, hogy a 2002-es nagy üzletrész-vásárlási ígéretek teljesítése a 2006-os országgyűlési választásokat megelőző időszakra maradhat, vagyis addig a jogosultak várhatnak a pénzükre. Ezzel megismétlődne az, ami az Orbán-kabinet idején már megtörtént, hiszen az állami vételnek az előző kormány is a tavalyi referendum előtti évben látott neki.

Persze nem szabad elfelejteni, hogy a polgári koalíció az üzletrészkérdést nem éppen jogállami keretek között kezelte. Ez az ambíció csak addig volt meg, amíg az Alkotmánybíróság a 2000 végén elfogadott "üzletrésztörvényt" 2001 tavaszán meg nem semmisítette. Ezután az Orbán-kormány az ügyből a parlamentet kihagyta, és a vételt csupán határozatokkal irányította. Először a kívülálló tulajdonosok kerültek a képbe, mert ők az indoklás szerint üzletrészeikkel szabadon nem rendelkezhettek. Aztán a vásárlást kiterjesztették a nyugdíjas tagokra is.

Ezzel azonban az akkori (majd a mostani) kormány a "22-es csapdájába" került, mert az akcióból nem lehet(ett) kiszállni. Alkotmányossági szempontból megmagyarázhatatlan ugyanis, hogy egy-egy tulajdonosi csoportnak (például az aktív tagoknak), illetve egy-egy szövetkezeti körnek (megszűnt gazdaságok) az állam miért nem tesz vételi ajánlatot, vagy nem nyújt kárpótlást. Az üzletrészügyet tulajdonképpen ez az alkotmánysértő állapot lengi körül ma is.

Ehelyett jönnek a rossz hírek arról, hogy a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) - amely két cégen keresztül 2002 végéig finanszírozta az állami vételt - az ügyleten több tíz milliárdot bukik, mivel a kihelyezett pénzek az üzletrészeladással biztosan nem térülnek meg. A két MFB-s társaságot ez évtől átvevő ÁPV pedig mostanáig nem tudott elfogadható értékesítési koncepciót kidolgozni, miközben a felszámolás alatt álló szövetkezeteknél a vásárlást is le kellett állítania a súlyosbodó finanszírozási problémák miatt.