Negyvennél több per, milliárdos garanciaigény
A Postabank (Pb) hányatott történetének eredményeképpen jelenleg több mint negyven folyamatban lévő polgári perben érdekelt, és legalább három bűnügyi vizsgálat folyik a bank korábbi vezetőivel és ügyleteivel kapcsolatban. Amennyiben a nagyobb perértékű jogvitákban a bank eladásáig nem sikerül megegyezést elérni, az államnak várhatóan százmilliárdos nagyságrendű összeget kell garanciavállalásra fordítania, csak a már ismert jogi kockázatok esetében is.
A Nádor-ügyben lapunk meg nem erősített értesülései szerint tárgyalások folynak peren kívüli megállapodásról, amelynek során az állam 6-7 millió dollárt kapna, feltehetőleg korábbi perbeli alpereseitől, amiből egy egyesség során kifizethetné azt a négy külföldi bankot, amelyeknek a bíróság ítélete szerint tartozik. Így befejeződhetnének azok az eljárások, amelyeken a Postabank 3 milliárd forintot és annak kamatait veszítheti el.
Az osztrák BCL Trading 1998-ban 12 millió dolláros acélvásárlásra kötött szerződést a Nádor 95 Rt.-vel. Az ügylet finanszírozására a Nádor 95 Rt. kezdeményezésére a Postabank két darab 6 millió dollár értékű akkreditívet állított ki a BCL javára. A BCL az okmányokat eladta négy külföldi banknak, így pénzhez jutott, a Postabank viszont nem fizetett az akkreditív ellenében a külföldi pénzintézeteknek, időközben ugyanis kiderült, hogy az acélszállítások teljesítését igazoló okirat hamis. A külföldi bankok így nem jutottak a pénzükhöz, viszont beperelték a Postabankot. A Postabank ezzel szemben a BCL-től és a Nádor 95 Rt.-től próbálta visszaperelni az összeget, eddig azonban pénzt nem látott.
A legnagyobb garanciát feltehetőleg a Postabank könyvvizsgálói ellen indított per miatt kell nyújtania az államnak. Várható ugyanis, hogy ha a Postabank 170 milliárd forintra beperelt auditorait elmarasztalná a bíróság amiatt, hogy jelentéseik nem tükrözték a Postabank valós problémáit, a könyvvizsgálók viszontkeresetet nyújtanának be a bíróságon, így az ellenük esetleg megítélt összeg nagy részét a Postabankon perelnék vissza, ez pedig legrosszabb esetre számítva 150-160 milliárd forint feletti állami garanciavállalást tesz szükségessé. Nem meglepő, hogy sajtóértesülések szerint az állam érdekeltté vált a peren kívüli megegyezésben a Postabank eladása előtt. Egy újabb ügyvédi iroda bevonásával az éves ügyvédi költségeket állítólag máris sikerült felére csökkenteni. Ha
létrejönne a megállapodás, a könyvvizsgálóktól kapott összegből máris ki lehetne elégíteni a nyerésre álló Postabank-kisrészvényeseket.
A Postabank privatizációs pályázatának kiírásával egy időben döntött a kormány arról is, hogy az állam visszavonja az ÁPV Rt.-nek a Postabank ellen indított 1,5 milliárd forint perértékű polgári eljárását. A per előzménye az, hogy - feltehetőleg a Pb burkolt konszolidációja jegyében - 1997-ben az ÁPV 60 százalékos árfolyamon adta el a 2,6 milliárd forint jegyzett tőkéjű Dominancia Rt. nevű társaságának 60 százalékos tulajdonrészét a Postabanknak, amelyért a bank kárpótlási jeggyel fizetett, amelyeket az akkori 80-95 százalékos piaci árfolyam helyett 174 százalékos árfolyamon számított be a vevő.
Vesztésre áll viszont a Postabank a kisrészvényesekkel és Palotás Jánossal szemben is. Az ismert vállalkozó 1998-ban 920 millió forintért eladta a Postabanknak a büki golfpályát magába foglaló Hungária Golf Kft.-t. A társaságot a Pb rövidesen 3,3 milliárd forintért adta el saját leányvállalatainak, nyilván azért, hogy az ügylettel némileg csökkentse a Postabank mérlegében kimutatott veszteséget. A bank a következő évben ugyanilyen értéken visszavásárolta és 250 millió forintért eladta egy külső vevőnek. Palotás a golfpálya vételárát utólag kevesellte, és uzsorás szerződés címén 2 milliárd forintot követel a Postabanktól.
A golfpálya árából 1998-ban Palotás Postabank-részvényeket vett 140 százalékos árfolyamon, így bekerült annak a 2000 károsultnak a sorába, akiknek részvényeit a Postabank 1998-as konszolidációja során a bankban többségi tulajdonhoz jutó állam 5 forintra értékelte le. Palotás először azon a címen követelt félmilliárd forintot, hogy megtévesztették a részvények megvásárlásakor. Ezt a pert elveszítette, ugyanebben az ügyben azonban a konszernjogra hivatkozva is benyújtott egy keresetet, amelynek eredményeképpen nemrég a Legfelsőbb Bíróság is kimondta, hogy a többségi tulajdont megszerző állam az "5 forintos" részvényeket köteles az eladáskori piaci áron megvásárolni. Eközben az 5 forintra leértékelt részvények körülbelül 70 százalékát birtokló 3-400 fő hasonló keresetet indított, és két, számukra kedvező legfelsőbb bírósági ítélet szerint jó esélyük van a győzelemre, ami az államnak 10 milliárdos nagyságrendű kifizetést jelenthet.
