Nem tudtak megegyezni a felek az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) bér- és kollektív megállapodások szakbizottságának tegnapi ülésén a 38 órás munkaidő bevezetésének menetrendjéről. A munkaadói oldal szerint konkrét kérdésekről nem időszerű beszélni.

Az ülésen ismertetett kormánytervezet szerint 2006. január 1-jétől minden ágazatban 38 órás lenne a munkahét, fokozatosan csökkentenék a munkaidőt. A mérséklés menetéről az ágazati párbeszédbizottságok döntenének, de a munka törvénykönyvének 2003 végére-2004 elejére tervezett módosításában törvényileg is rögzítenék a 38 órás munkahetet. Ezt a kormány szerint úgy kell elérni, hogy az közben ne okozzon bruttó nominális bércsökkenést.

Dávid Ferenc, a munkaadói oldal szóvivője kifogásolta: a kormány nem készített hatástanulmányt. Anélkül értelmetlen a részletekről beszélni. A munkáltatók szerint a kormányprogramban és az addigi tárgyalásokon csak a munkaidő csökkentéséről esett szó, konkrét mértékről nem, s a 38 órás javaslattal a kormány kész helyzet elé akarja őket állítani. A munkaadók az intézkedéssel párhuzamosan járulékaik csökkentését is elvárnák a kormánytól: a terheiket az államnak is viselnie kell. Javasolták: a kérdést vegyék le az OÉT pénteki plenáris ülésének napirendjéről. Ám a kormányoldal szerint a pénteki általános ülés napirendjét már nem lehet módosítani.

A munkavállalók szóvivője, Hódi Zoltán visszautasította a foglalkoztatók aggályait. A szakszervezetek jó kiindulópontnak tartják a kormány tervezetét, bár abban több módosítást javasolnak. A 38 órát célként ki kellene jelölni, és annak megvalósításáról tárgyalni. A változtatást egy vagy két lépcsőben kellene bevezetni, az ágazatonkénti eltéréseket visszautasítják. A munkaidő-csökkentés a munkaerővel való hatékonyabb gazdálkodásra ösztönzi a vállalatokat, így annak költségei jócskán mérsékelhetők. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra: az EU-ban ma már mindenütt 36-38 órás a munkahét. Szerinte érdemes lenne ebben is közeledni az uniós átlaghoz. A foglalkoztatottak szerint a kormánytervezet alapján hátralevő két és fél év elegendő lenne a hatástanulmányok elkészítésére és a lehető legjobb megoldások megtalálására is. (ZT)