Egy magyar Lukoil-érdekeltségnek is pofon az amerikai szankció

Magyaroszágon is működik egy Lukoil-tulajdonú vállalat, amely új tulajdonoshoz kerülhet amiatt, hogy anyavállalatát orosz október 22. óta amerikai szankciók sújtják. Ez a Lukoil Lubricants Europe GmbH Magyarországi Fióktelepe. Korábban voltak Magyarországon Lukoil-benzinkutak is, de a hálózat már évek óta a lengyelországi PKN Orlené.

A budapesti fióktelep 2013 óta működik. Jegyzett tőkéje 256 millió forint, vezető tisztségviselője a dunaszerdahelyi Tomas Ribanszky. A 2025 áprilisában közzétett, nyilvános pénzügyi beszámolója 2023-ra vonatkozik. A kft. abban az évben 110,2 millió eurós értékesítésből származó árbevétel mellett 4,1 millió euró adózott eredményt ért el. Ez az egy évvel korábbinak mindössze a bő harmada.

Anyavállalata kenőanyagokat gyárt, forgalmaz és exportál, valamint egyéb olajipari termékeket és vegyi anyagokat importál. Honlapja szerint az európai piacot kizárólag a három teljesen saját tulajdonú keverőüzeméből látja el kész kenőanyagokkal. E gyárak Finnországban, Ausztriában és Romániában működnek. Európai elosztóközpontként a cég 2016-ban elkészült bécsi tartályparkja szolgál.

A Lukoil Lubricants csak egy csepp az eladandó vagyon tengerében

Mindazonáltal a Lukoil Lubricants súlya szerény az orosz olajóriás teljes külföldi portfóliójában. A Lukoilnak projektjei vannak a Balkánon, a Közel-Keleten, az EU egyes részein és az Egyesült Államokban. A társaság az OFAC (az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumának Külföldi Vagyon Ellenőrző Hivatala) engedélye szerint november 21-ig értékesítheti az eszközeit. Hatalmas portfólióról van szó:

• A társaság Ausztriában és Finnországban gyárt kenőanyagot (az orosz lap felsorolásában nem szerepel a honlapról idézett romániai gyár);
• A Lukoilé a fenti, bécsi Lukoil Lubricants;
• Hollandiában 45 százalékos részesedése van a zeelandi finomítóban;
• Romániában működik a Petrotel-Lukoil finomító (az ország legnagyobb olajfinomítója, évi 2,5 millió tonna finomítói kapacitással);
• Bulgáriában a Lukoil Neftohim Burgasz olajfinomító (a Balkán-félsziget legnagyobb olajfinomító vállalata);
• Azerbajdzsánban a társaságnak 19,99 százaléka van a Shah Deniz gázkondenzátum-mező üzemeltető konzorciumában;
• Kazahsztánban 12,5 százaléka a Kaszpi-tengeri Csővezeték Konzorciumban (CPC), 5 százaléka a Tengiz olajmező projektben, 13,5 százaléka a Karacsaganak olaj- és gázkondenzátum mezőben;
• Irakban a Lukoilé a West Qurna-2 mező (a világ egyik legnagyobb olajmezője) fejlesztésének joga, emellett 60 százaléka van a 10. blokk projektben;
• Az Egyesült Arab Emírségekben 5 százaléka van a Ghasha projekt koncessziójában;
• Kongóban 25 százaléka van a Marine XII tengeri szénhidrogén-termelő projektben.

Továbbá a Lukoilnak Oroszországon kívül körülbelül 2400 benzinkútja volt 2024-ben. A hálózatok

• az Egyesült Államokban,
• Belgiumban,
• Hollandiában,
• Olaszországban,
• Bulgáriában,
• Moldovában,
• Szerbiában,
• Montenegróban és Macedóniában

működnek. A Lukoilé ezenfelül a genfi székhelyű Litasco kereskedőcég, valamint részesedései vannak termelési projektekben Ghánában (a mélyvízi Tano projekt), Mexikóban (Amatitlan 10., 12. és 28. blokk), Nigériában (az OML-140 tengeri projekt), Kamerunban (a mélyvízi Etinde projekt), Egyiptomban és Üzbegisztánban.

Kitolható az eladás határideje, a vevők fognak diktálni

Mindez már a közeljövőben eladható a cég hivatalos bejelentése alapján. Ebből az is kiderül, hogy az OFAC lehetővé tette a szankcionált vállalattal folytatott műveletek leállítását. A külföldi eszközök eladása esetében nem zárható ki, hogy a november 21-i határidőt a potenciális vevők vagy azon országok képviselőinek kérésére meghosszabbítják, ahol ezek az eszközök találhatók.  

A Lukoil külföldi eszközei a vállalat teljes piaci kapitalizációjának körülbelül egynegyedét teszik ki. 

Kénytelen lesz Ázsiában olyan vevőket keresni, amelyek dollárral vagy euróval való fizetés nélkül is beleegyeznek egy üzletbe (hogy elkerüljék a számla befagyasztását), vagy közvetítőkön keresztül valamilyen kiskaput hoznak létre, ami végső soron további költségeket okoz.

„Ahol az EU joghatósága nem alkalmazható, például Kazahsztánban, Azerbajdzsánban és Egyiptomban, és ahol a Lukoilnak nincs többségi hányada egy projektben, akár el is kerülhető értékesítés. Formálisan a szankciók csak azokra a szervezetekre vonatkoznak, amelyekben egy orosz vállalat a projekt részvényeinek több mint 50 százalékát birtokolja” – jelentette ki Igor Juskov , a Szövetségi Nemzetbiztonsági és Védelmi Alap elemzője és az Orosz Föderáció kormánya alatt működő Pénzügyi Egyetem szakértője.

A jövedelmezőségnek annyi

Ráadásul orosz értékelések szerint az adott érdekeltségek jövedelmezősége romlani fog, miután a Lukoil kiszáll belőlük. Ez történt a szintén feketelistára került Rosznyefty három németországi finomítójával, amelyeket Németország már néhány éve lefoglalt.

Európában azonban súlyosabb lesz a helyzet Igor Juskov szerint. Úgy véli, hogy az eladás hatással lehet a romániai és bulgáriai, valamint a hollandiai és ausztriai olajfinomítókra. Az egyik optimális megoldás, ha a vevő az azeri Socar vagy egy kazahsztáni olajtermelő, mert Románia vagy Bulgária is szívesebben látna egy saját nyersolajjal rendelkező vállalatot e finomítók üzemeltetőjeként.

Berlin írásos garanciát kapott Washingtontól a Rosznyeftyttől elvett három olajfinomítóval szembeni szankciók feloldására, de ez ez nem oldja meg a nyersolajjal való ellátásukat. Míg orosz ellenőrzés alatt még évi 19 millió tonna olajat kaptak a Barátság vezetéken, a mennyiség egészét 2023-ban már nem sikerült teljesen pótolni kazah importtal. Nem lehet a továbbiakban sem az alternatív vezetéki kapacitások korlátjai miatt. Marad a vasúti szállítás, ami szintén felvet kapacitáskérdéseket. Romániában és Bulgáriában is megkérdőjelezhető a finomítók majdani jövedelmezősége, bár ott helyben vannak a kikötők. Az ezekbe érkező olajok ugyanis drágábbak az orosznál, ahogyan a szállításuk is az.