A szomszédság stabilizálása az EU prioritása

Brüsszel



>> Az iraki háború kirobbanásakor volt, aki már temette az Európai Unió közös külpolitikáját. Mennyire sikerült mindezen túllépni?

A háború feletti megosztottságon már túl vagyunk. Az aktuális kérdés az, hogy van-e lehetőség hatékonyan hozzájárulni az iraki rendezéshez úgy, hogy az összeegyeztethető legyen az adott országokban uralkodó belső feltételrendszerrel. Amihez az igazi kulcs ma már sok ország számára a további ENSZ-mandátum tisztázása.

>> A megosztottság része volt az is, ahogy egyesek megkülönböztették az "új" és a "régi" Európát. Mára már ez is csak múlt?

Az emberek emlékeznek. De a napi politikát nem emlékek formálják. És ma már az a kérdés, hogy miként lehet eredményesen hozzájárulni a helyzet normalizálásához.

>> És az amerikai-európai viszony? Mennyiben segített tovább oszlatni a feszültséget az EU júniusban elkészült koncepciója a védelmi politika stratégiájáról?

Az amerikai fogadtatás nagyon kedvező volt. Ha korábban voltak is olyan érzések Washingtonban, hogy eltérő lehet az európai és az amerikai helyzetértékelés a jelenről és a jövőbeli teendőkről, mindez a múlté. A kihívások lényegét tekintve hasonlóképpen látjuk a dolgot, az eltérés abban van, hogy miként tartjuk kezelhetőnek ezt a kihívást. De a különbség nem annyira drámai, hogy az együttműködés útjába állhasson.

>> A stratégiai koncepció kulcseleme a stabil, "jól kormányzott" szomszédság. Beszédében ön a Balkánt hozta fel példának. Tényleg példaértékű ott a helyzet?

Mindenekelőtt látni kell, hogy az EU nem sziget. Országok veszik körül. Úgyhogy a prioritás szükségszerűen az, hogy ezeket az országokat segítsük stabilizálni. De nem lehet ez az egyetlen megfontolás politikánk formálásakor. A 25 tagot számláló EU jelentősége oly nagy, hogy a stratégiai játéktér egészében kell szerepet vállalnia. Nem csak a szomszédságban. Figyelemmel kell lennünk a Közel-Keletre, Észak-Koreára, más térségekre, a terrorizmus, tömegpusztító fegyverek terjedésének veszélyére. Latba vetve a mára elért stratégiai súlyt.

>> Ami a szomszédságot illeti: ott már kész a házi feladat?

Szó sincs róla. Ez egy folyamat, ami jelenleg is zajlik. És persze nemcsak a Balkánon, de a többi relációban is, mint amilyen a földközi-tengeri szomszédság.

>> Sokat beszélnek a közös külpolitika kapcsán az egyes országok mozgásteréről? Ön szerint hol a határ a szuverenitás és a közös külpolitika alakítása között?

Az EU tekinthető úgy, mint az egyik molekulája annak az egésznek, ami világunkat alkotja. Az egyes országok az atomok, az országcsoportok már molekulák. A molekuláknak fontos jellemzőjük, hogy egyfelől különbözőségüket megőrizve építik magukba az atomokat, másfelől viszont azzal, hogy ez utóbbiak osztoznak az elektronokon, együttesen sokkal aktívabbak. A magam részéről meggyőződésem, hogy ez a mai, globalizálódó világ sokkal jobban menedzselhető molekulák által, mint ha csak atomokból állna. Rendelkezik az együttes lét hozzáadott értékeivel, miközben megőrzi a komponensek önállóságát. Ön-álló entitások, amelyek osztoznak az "elektronokon": a közös piacon, az egységes valután, a közös határokon, a közös külpolitikán. És ennek révén együtt sokkal többre képesek, mint ha magukban állnának.

>> De meddig terjedhetnek a közösen formált területek? Válhat-e a védelempolitika például minősített többségű döntéshozás tárgyává?

A védelem nem jó példa. Védekezésről akkor beszélünk, amikor valakit megtámadtak. És ilyenkor nyilván nincs helye a szavazásnak, hanem cselekedni kell.

>> Ennyiből hová sorolja az al-kotmánytervezetben is megengedett "strukturált (védelmi) együttműködés" lehetőségét? Mint amilyen a belga, luxemburgi, német és francia kezdeményezés?

Nem látok benne semmi drámait. A Benelux országok között például mindig is több kölcsönös kötelezettségvállalás létezett, mint esetleg mások között.

>> De nem válhat-e mindez idővel a NATO riválisává?

Miért válna? Ha holnaptól Portugália és Spanyolország elhatározná, hogy biztonsági megfontolásból egységesíti légterét, milyen formában gyengítené ez a NATO kohézióját? Az érintett országok képességei például ugyanúgy a NATO egészének is rendelkezésére állnának.

>> Mennyiben tartja kivitelezhetőnek a leendő "EU-külügymi-niszteri" funkció betöltését? Megvalósítható-e, hogy az ön és Chris Patten feladatát egyetlen személy lássa el?

Ez sem annyira rendkívüli, mint amilyennek látszik. Felügyelni a külpolitika alakulását egyfelől, felelős lenni az ugyanezen külpolitika keretei közé illeszkedő külkereskedelmi rezsim alakulásáért másfelől, mindez nagyon is jól megférhet egymás mellett.

>> Egyesek attól tartanak, hogy az "EU-külügyminiszterre" csak a hálátlan feladatok maradnak majd. A látványos szereplést a "nagyok" miniszterei fogják learatni.

Az EU országok közössége, ahol a miniszterek tanácsa szab irányt például adott külpolitikai kérdés képviseletének. És ha egy döntés megszületett, akkor szükségszerűen a közös hang a meghatározó. E szerint végzem ma is a munkámat. És meg kell hogy mondjam, tökéletesen együtt tudok működni kis és nagy tagállammal egyaránt. Igazából semmi sem fog változni 2007 után sem.