Az új csomag a büdzsét menti

A három kiigazítási alkalommal ugyanazokat az eszközöket használták a kormányok a stabilizálásra, de a helyzettől függően más-más mértékben, illetve arányban. A kiigazító programok alapvetően arra irányulnak, hogy a háztartásoktól és az államtól a harmadik nagy gazdasági szereplő, a vállalatok felé irányítsák a jövedelmet. Ennek egyik megoldása az árfolyam leértékelése, amely az infláción keresztül visszafogja a lakossági keresletet, és (ideiglenesen) többletforrásokat juttat a vállalati szektorhoz.

Míg az 1995-ös intézkedések eredményeképpen a korábbinál alacsonyabb állami szerepvállalással állt helyre az egyensúly,

az idei elképzelések szerint éppen az adóbevételek növelése hozná meg a kisebb hiányt.

A személyi jövedelemadó-terhelés jövő évi tervezett emelése (ami a tervek szerint változatlanul maradó adótábla és adókedvezmények megszűnésének eredménye) 244,5 milliárd forinttal növeli meg az szja-bevételeket. A társadalombiztosítási járulékteher emelése pedig 65 milliárd forintos többletterhelést hoz a lakosságnak. Az egyéb, a költségvetés bevételeit növelő intézkedések öszszességében további 203,2 milliárd forintnyi többletbevételhez juttatják az államkasszát.

Míg az 1995-ös Bokros-csomag hatásaként radikálisan, összességében a GDP 5,8 százalékával kevesebb adót kellett fizetni, és az 1998-1999-es megszorítás alatt is csökkent az állami jövedelemelvonás mértéke (a GDP 2 százalékával), addig a jelenleg tervezett intézkedések növelik az adóterhelést, jövőre a GDP mintegy 1,4 százalékával nagyobb része jut el adók és járulékok formájában az államhoz.

A Bokros-csomagot az akkoriban ijesztő mértékű eladósodás, a fizetési mérleg és az államháztartás egyre növekvő hiánya indokolta. Az idei megszorításokban is szerepet játszott a külső egyensúly féltése, ám az intézkedéssorozat fő indoka az államháztartás hiányának elszaladása volt. A külső egyensúly visszaállítását szolgálta 1995-ben a 8 százalékos vámpótlék bevezetése, a forint egyszeri, 9 százalékos leértékelése és a csúszó árfolyam bevezetése. Az idei csomagban is helyet kapott az árfolyam gyengítése, de nem követték egyéb importkorlátozó intézkedések.

Közös a két megszorításban, hogy mindkettő jelentős szerepet szán a lakossági fogyasztás csökkentésének. Az 1995-ös csomag célja az volt, hogy az állami vállalatoknál a keresetnövekedés lehetőleg ne legyen nagyobb 10 százaléknál (az akkor 28 százalékos infláció mellett). Az idei megszorítás esetében a kormány azt hangoztatja, hogy a reálbér a nemzetgazdaság átlagában ne csökkenjen, de a költségvetési szektorban a számok néhány százalékos reálbérvesztést valószínűsítenek. Ám meg kell jegyezni, feltehetően jóval kisebb a reálbérvesztés mértéke, mint amekkora relatív előnyre az elmúlt egy évben szert tettek az állami alkalmazottak.

Amennyiben az adószabályok a jelenleg elfogadott keretek között maradtak volna jövőre is - vagyis megvalósul az ideinél kedvezőbb adótábla, valamint érvényben maradnak a jelenlegi adókedvezmények is -, akkor a jövő évi költségvetési deficit fenntarthatatlan mértékűre duzzadt volna. A kiadási oldalon ugyanis számos, automatizmuson alapuló kiadásbővülés van. A nyugdíjak kifizetésére például 131 milliárd forinttal kell többet költeni, míg májustól már az EU-kasszába is be kell fizetni, 122 milliárd erejéig. A NATO-kötelezettségek 27,4 milliárd forintot vesznek ki a kasszából. A humánszolgáltatások normatív alapú támogatására pedig 47 milliárd forinttal kell többet költenie az államnak.

A kiadási oldalon azonban a mostani megszorítás is elmulasztotta a nagyobb mértékű lépéseket. Így például a társadalmi ellátórendszerek megreformálása nem része a mostani csomagnak. Ezekkel a próbálkozásokkal már a Bokros-csomag is csődöt mondott. A legnagyobb kritika akkoriban a szociális ellátórendszerek átalakítására hozott döntéseket érte. A Bokros-csomag rászorultsági alapra helyezte volna a különböző családi támogatásokat (családi pótlék, gyes, gyed stb.), illetve a munkanélkülieket megillető juttatásokat. Ezen intézkedések nagy részét később az Alkotmánybíróság eltörölte, vagy bevezetésüket későbbre halasztotta.

Eltérés az 1995-ös és a 2003-as megszorítás között, hogy míg előbbi döntően a versenyképesség helyreállítását célzó intézkedéseinek köszönhette sikerességét, utóbbi alapvetően az államháztartás egyenlegének rendbetételét célozza. A Bokros-csomag esetében az államháztartás gazdálkodására vonatkozó döntések nem valósulhattak meg maradéktalanul, ezért az egyensúly visszaállítására sem volt jelentős hatásuk. Utóbbi pedig - noha a költségvetés kiadásai között prioritást élvez a versenyképesség megőrzéséhez hosszabb távon elengedhetetlen infrastruktúra-fejlesztés - a vállalkozások adóterheit nem mérsékli.