Eladni, vagy tartalékolni jobb?

Hazánk különösebb erőfeszítés nélkül is túlteljesítheti a kiotói jegyzőkönyvben előírt, a 2008-2012-ig terjedő időszakra vonatkozó hatszázalékos emisszió-csökkentési követelményt, hiszen a szén-dioxid-kibocsátás a bázisidőszakéhoz (1985-87) képest a kilencvenes évek elejének gazdasági visszaesése következtében jócskán mérséklődött. Azóta ugyan ismét növekedés tapasztalható, ám a korszerűbb iparszerkezetnek és technológiáknak köszönhetően még mindig viszonylag jól áll az ország.

Egyesek szerint a cserekereskedelembe való azonnali bekapcsolódás hátrányos lehet az új tagországoknak, hiszen azok a kvótákkal folytatott kereskedelem olcsó piacává válhatnak. Az uniós emissziókereskedelem sémája eleve arra épül, hogy lesznek olyan országok, ahol a tizenötök cégei olcsóbban vásárolhatnak szenynyezési jogokat, és így elkerülhetik a drága környezetvédelmi beruházásokat - mutat rá a Bruxinfo. A magyar kvóták idő előtti "elkótyavetyélése" ugyanakkor azzal a veszéllyel jár, hogy a következő időszakban már eleve alacsonyabb szintről kellene tovább csökkenteni a hazai cégek kibocsátását, és ez csak költséges beruházások árán lenne lehetséges.

Faragó Tibor ezzel szemben lapunknak nyilatkozva azt sem tartotta kizártnak, hogy Oroszország majdani belépésével éppen hogy leesik a kvóták ára, ami a mielőbbi eladás mellett szólhat. A bizonytalanságok miatt hazánk felvetette annak lehetőségét, hogy 2006. június 30-ig fenntartaná a jogot az emissziókereskedelemből való kimaradásra. Egyelőre nem tudni, ez a kérés mennyiben talál meghallgatásra Brüsszelben, ahol egyre több esetben szembesülnek a csatlakozásra váró országoknak a "finisben" hozott uniós rendelkezésekkel kapcsolatos fenntartásaival.