Hatalmi játszmák Oroszországban

A történelmileg a "jó cár - gonosz bojárok" és az "orosz cár - német udvaroncok" ellentétpárjába beágyazott, zsigermélyi ellenszenvet ügyesen kihasználták a volt szovjet politikai rendőrség Putyint hatalomra segítő utódszervezetei - de eszük ágában sem volt kreatúrájukkal betartatni az elnöki ígéretet. Már csak azért sem, mert a pártnómenklatúra és a KGB berkeitől távol szocializálódott, nem szláv származású, életvitelükben is nyugatos "oligarchák" őket legalább annyira irritálták, mint a lakosságot. Az államszocializmus "párton belüli harcaiban" edzett, csalhatatlan veszélyérzetük ráadásul megsúgta, hogy a náluk nagyságrenddel magasabb IQ-val rendelkező gyors, merész és kegyetlen döntéseket hozó fiatal multimilliárdosok - akik 30 évesen, az első milliók besöprése után Oroszország-szerte rádió- és tévécsatornákat vásároltak maguknak - előbb-utóbb aggasztó politikai konkurenciát jelentenek majd számukra.

E logika jegyében idézte be az orosz főügyészség július 4-én az ifjútörök oligarchák egyik legformátumosabb egyéniségét, Mihail Hodorkovszkijt. Az idézést éppen akkor kézbesítették Oroszország második leggazdagabb emberének, amikor a 40 éves üzletember az általa vezetett Jukosz és a Szibnyefty egyesítésének folyamatában a döntő szakaszba juttatta a világ negyedik legnagyobb olajvállalatának létrejöttét: a Szibnyefty 20 százalékos részvénycsomagját az érdekeit képviselő hat off-shore cég átadta a Jukosznak.

Ezt a pillanatot választotta az orosz főügyészség arra, hogy letartóztassa Platon Lebegyevet, a Jukosz részvényeinek 60 százalékát kontrolláló Menatep-csoport első emberét, immár egy évtizede Hodorkovszkij legközelebbi üzlettársát. Amint az egyik orosz internetes honlap írja, a Lebegyev csuklóján kattant bilincs Hodorkovszkij ereit szorította el.

A nagy kérdés, hogy ki és miért lépte meg a világszerte óriási figyelmet kiváltó lépést? Az orosz kvázidemokrácia zegzugos, sötét kitérőit mi sem jellemzi jobban, mint hogy a történtekről legalább hat forgatókönyv kering. Egy normálisan működő államban mind a hat elképzelhetetlen.

Az első forgatókönyv szerint Hodorkovszkij a háttérből túlságosan nagy összegekkel támogatja a kvázijobboldal parlamenti pártjait. Egyfelől a magát (főleg a nyugati világ anyagi segítségének megszerzésére) liberálisnak deklaráló, valójában az erős központi hatalmat és a paternalista államot támogató Grigorij Javlinszkij Jabloko nevű pártját és a Borisz Nyemcov megjelenítette Jobboldali Erők Szövetségét. Másfelől pedig a szavazatok egyharmadát - ha esik, ha fúj - minden választáson megszerző legnagyobb oroszországi kommunista pártot, amelynek a nagyorosz nacionalista, Nyugat-ellenes, antiszemita kijelentéseiről elhíresült Gennagyij Zjuganov áll az élén.

Hodorkovszkij azért támogat ennyire egymással ellentétes erőket, mert ezek szemben állnak a Putyin elnök környezete által létrehozott új állampártszerű képződménnyel, a Grizlov belügyminiszter vezette, ám ennek ellenére roppant gyengén "muzsikáló" Egységes Oroszország párttal.

Vagyis Hodorkovszkij fél esztendővel az orosz parlamenti választások előtt Putyin gyengítésén dolgozik! Az államfőnek pedig szüksége van a minden törvényjavaslatát, rendelettervezetét, döntését engedelmesen jóváhagyó alsóházra. Ez a nemes cél pedig már önmagában elég a Hodor-kovszkij elleni leszámoláshoz.

De ami még rosszabb - és ez már a második forgatókönyv -, Hodorkovszkij nem "csak úgy", a maga árfolyamának felsrófolására akarja meggyengíteni Putyin törvényhozási hátterét. Hanem mert az elmúlt hónapokban tett óvatos, ám így is nagy vihart kavart nyilatkozataiból kitűnően 2008-ban ő akar Oroszország elnöke lenni. Ezek a tervek roppant érzékenyen érintették a mostani államfőt "kitermelő" és mozgató csoportokat a Kremlben és a volt szovjet politikai rendőrség utódszervezeteinek ma is helyt adó Ljubljankán - közvetlenül azután, hogy Putyin közölte: 2008-ban már nem indul az elnöki posztért.

A Kreml-adminisztráció emberei teljes joggal úgy gondolják, hogy semmi szükségük egy dúsgazdag s már csak ezért is irányíthatatlan (zsarolhatatlan) elnökre. Márpedig a gazdasági világsajtó szerint a Jukosz-Szibnyefty frigy után Hodorkovszkij Bill Gatesnél is gazdagabb lesz. Olyan nyugati kapcsolatokkal, amelyektől az euroatlanti világot hagyományosan gyűlölő posztszovjet politikai establishmentnek a haja is az égnek áll. Abcúg, Hodorkovszkij!

A harmadik forgatókönyv a legizgalmasabb Oroszország és vele a világ jövőbeli perspektívái szempontjából. Eszerint az oligarchák "helyretétele" a Kremlben jelenleg regnáló két hatalmi csoport harcának része. Vagyis a Jelcin-elnökség idejéből ottragadt moszkvaiak és a főleg titkosszolgálati múltú (és jelenű) pétervári technokraták küzdelmének egy fontos stációja.

A két csoport tagjai 2000 januárja óta mint befőttesüvegbe zárt skorpiók igyekeznek lebírni egymást. A patthelyzet oka, hogy Putyin 1999 végén kinevezése fejében vállalta a "Családnak" nevezett Jelcin-kör - a moszkvaiak - megtartását a hatalomban. A magával hozott péterváriak azonban tisztában vannak vele, hogy Oroszországban csak az egyeduralom megszerzésével és a "régi gárda" legyőzésével lehet biztosítani a politikai és gazdasági hatalmat. Hodorkovszkij megalázásával ők - a péterváriak - jelezték, hogy ha nem is tudják megkaparintani a vágyott pozí-ciókat, legalább meggyengítik a másik felet.

A világsajtó címoldalas tudósításaiból egy negyedik forgatókönyv rajzolódik ki. E szerint Hodorkovszkijt a Kremlben regnáló két csoport együtt hatástalanította, mint egy aknát. Ilyen kifinomult módszerekkel jelezték, hogy ellenzik az orosz gazdaság egyre nagyobb szeletét kontrolláló "oligarchák" liberális, nyugati orientációjú politikáját. A közismerten a "csekisták" befolyása alatt álló Gazprom vagy Rosznyefty számára ráadásul a tisztán gazdasági konkurencia miatt is érdekükben áll a Jukosz meggyengítése. Ez az ötödik szcenárió.

A hatodik szerint az orosz kincstárnak pénzre volt szüksége. Ezért az akcióval alaposan meggyengítette a Jukoszt - a részvények valóban már az első hírekre zuhanni kezdtek -, és most az orosz állam alacsony áron összevásárolja a részvényeket. Ezt a forgatókönyvet látszik igazolni, hogy két nappal Hodorkovszkij megalázó tanúkihallgatása után - nyilván az állami felvásárlások következtében - megállt a Jukosz-részvények árfolyamzuhanása.