így látja a piac

Forián Szabó Gergely



CA IB Alapkezelő



A sáveltolással ismét sikerült nagyot alakítani a gazdaságpolitikusainknak: végre van egy saját előállítású devizaválságunk! Persze ez csak afféle "miniválság", nemzetközi viszonylatban felejthető nagyságrendű kilengésekkel. Eredetisége nem is a súlyának, inkább az okainak köszönhető. A látványos forintgyengülés ugyanis elsősorban nem a gyenge fundamentumoknak, hanem az ügyetlenül kitalált és előadott sáveltolásnak köszönhető. Azóta már azt is tudjuk, hogy az illetékesek valójában nem ezt akarták, csak így sikerült.

Ha már van saját válságunk, azt kezelni is kell. Sajnos - amint ezt az elmúlt hetek tapasztalatai is bemutatták - hitelesség nélkül ez nehezen megy. Márpedig a gazdaságpolitikusok hitelessége mostanában igencsak mélyre süllyedt. A piac ezért lassan kezdi "megszokni" a korábbinál gyengébb és kiszámíthatatlanabb forintot és a magasabb kamatokat, a hosszabb lejáratokon is. Az is kezd "normálissá" válni, hogy a jegybank az eddig bevált eszközökkel (szóbeli beavatkozás, kamatemelés) nem igazán képes hatni az árfolyamra, legfeljebb devizapiaci intervencióval tudná elérni a "kívánatosnak tartott" szintet. Utóbbi viszont igencsak kockázatos területekre vezethet, hiszen ha a forint ismét felkeltené a januári csúfos bukás után némi revánsra áhítozó spekulánsok érdeklődését (immár az ellenkező, nagyobb esélyekkel kecsegtető irányban), akkor a jegybank könnyen belebukhatna a küzdelembe.

Most már nemigen marad más, mint a kivárás. A jegybanknak nem éri meg újabb kamatemelésekkel riogatni a piacot, hiszen ezzel rövid távon a kívánatossal ellentétes hatást érhet el. A felesleges ismételgetésekre szorítkozó verbális intervenciónak sincs túl sok értelme. Meg kell várni, hogy az euróövezethez és a régió országaihoz viszonyítva is kiemelkedően magas kamatkülönbözet "magáért beszéljen", elnyomva a közelmúltban feléledt aggodalmakat. A kormány a legtöbbet azzal teheti a számára is igen kényelmetlen helyzet gyors megoldása érdekében, ha visszavonul a saját portájára söprögetni. Feladat bőven akad: most leginkább egy meggyőző 2004-es költségvetésre és a konkrétumok szintjéig eljutó középtávú vízióra lenne szükség.



Nyeste Orsolya



Postabank



Az elmúlt hetekben történtek jó alkalmat adtak annak a ténynek az ismételt kielemzésére, hogy kis nyitott gazdaságban a gazdaságpolitika legfontosabb eszköze a hitelesség, illetve annak fenntartása kellene hogy legyen.

Az elkövetkező időszakra vonatkozóan gyakorlatilag lehetetlen bármilyen trendet is felvázolni a piaci árfolyamok alakulását illetően. A kiindulópont mindenképpen a jegybanki kamatpolitika, amelynek véleményünk szerint rövid távú célja az árfolyam 250-260-as forint/eurós sávba történő terelése, majd később a kívánatosnak tartott 250-es árfolyamszint elérése lehet. Kérdés, hogy elegendő-e ehhez a jelenlegi 9,50 százalékos alapkamat. Rövid távon nem valószínű, néhány hónapos távlatban azonban minden bizonnyal igen. Jelenleg ugyanis úgy tűnik, hogy még küzd egymással a régióban elérhető legmagasabb hozamok lehetősége és a gazdaságpolitika erodálódott hitelessége. A cél mindenképpen az, hogy ebből a küzdelemből az előbbi kerüljön ki győztesen.

Nem feltétlenül lesz tehát szükség további kamatemelésre. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a jegybanknak sikerült elkerülnie, hogy "belehajszolják" a forinteladásokkal kikényszerített kamatemelés, majd újabb forinteladások a további kamatemelés reményében ördögi körébe, ami főleg az állampapír-befektetők szempontjából kedvező. Ez esetben is számolni kell azonban azzal, hogy a jelenlegi 9,50 százalékos alapkamat viszonylag tartósan fennmarad. Az MNB is a magas alapkamat tartós fennmaradását fogja kommunikálni, hiszen az általa kívánatosnak tartott 250 forint/eurós árfolyam még meglehetősen messze van. A likviditáshiányos nyári hónapokban pedig még a bizalom helyreállása esetén sem valószínű érdemi, forintot erősítő tőkebeáramlás, hiába a vonzó prémium. A fentieknek megfelelően kamatcsökkentésre csak az őszi hónapokban, esetleg az év végén van reális lehetőség, amennyiben nem romlanak lényegesen tovább a makrofundamentumok, konzervatív elvek szerint tervezik a 2004-es költségvetést, valamint hiteles menetrend fogalmazódik meg a monetáris unióhoz való csatlakozással kapcsolatosan.