Reform előtt a strukturális és kohéziós alapok

Magyarország érdeke, hogy a 2007-ben kezdődő új költségvetési periódusban is "erőteljes és jól finanszírozott" felzárkóztatási politika működjön az EU-ban - fejtette ki lapunk érdeklődésére Juhász Endre, az EU-integrációért felelős tárca nélküli miniszter. A strukturális és kohéziós alapok reformjáról megindult uniós vitához készülő magyar álláspontról a miniszter azt mondta, hazánk szükségesnek tartja, hogy a felzárkóztatási politikára az uniós GDP 0,45 százalékában meghatározott finanszírozási szint változatlan maradjon, vagy esetleg még növekedjen is, mivel a különböző fejlettségi szintű régiók, illetve tagállamok közti kiegyenlítődés az EU "elválaszthatatlan jellemzője". Ezért hazánk ellenzi a felzárkóztatási politika renacionalizálását.

További fontos alapelv Magyarország számára, hogy a régi és az új tagállamokra vonatkozó kritériumok azonosak legyenek a fejlesztési támogatások allokációjánál. Mint ismert, a csatlakozási tárgyalásokon született egyezség értelmében hazánk (és a többi új belépő) elfogadta, hogy 2006 végéig átmeneti rendezésként kisebb támogatást kapjon, mint a mai tagok. Ezt 2007-től meg kell szüntetni - hangsúlyozta a miniszter.

Magyarország szeretné fenntartani a legkevésbé fejlett térségek támogatására szóló 1. célkitűzést, és kívánatosnak tartja megőrizni ennek 70 százalék körüli részarányát is a strukturális alapok forrásain belül. Helyesnek tartjuk továbbra is egy küszöb meghúzásával kiválasztani az 1. célkitűzésbe sorolt régiókat, úgy tűnik, az egy főre jutó, vásárlóerő-paritásos uniós GDP-átlag 75 százaléka (vagyis a ma is alkalmazott küszöb) megfelelő - mondta Juhász Endre, hozzátéve, hogy hazánk a GDP-t tartja elsődlegesen determináló kritériumnak, minden más kritérium esetleges beemelése a kedvezményezettek részéről eltérő értelmezésekre adna lehetőséget.

Ha mégis konszenzus alakul ki arról, hogy létrehozzanak egy új kritériumot is, akkor Magyarország szerint a foglalkoztatás szintje sokkal megfelelőbb, mint a munkanélküliségi ráta. Előbbi ugyanis a tényleges fejlettséget jobban tükröző mutató, utóbbi pedig sok más, a fejlettségtől független tényezőtől is függ, mint például a gazdasági ciklusok - hívta fel a figyelmet a miniszter.

A kohéziós alap jelenlegi cél- és eszközrendszerével Magyarország egyetért. Támogatja azokat a kezdeményezéseket, amelyek a felzárkóztatási alapokból származó támogatások felhasználásának egyszerűsítését célozzák. A határon átnyúló együttműködéseket támogató Interreg alap súlyát Magyarország növelni szeretné, egyúttal fontosnak tartja megfelelő összhang kialakítását a PHARE-ral (Románia miatt), a Tacisszal és a Cardsszal, az EU szovjet utódállamokat, illetve a balkáni országokat támogató segélyalapjaival, hogy a határon átnyúló közös programok nehézség nélkül végrehajthatóak legyenek - szögezte le Juhász Endre.

Magyarország már puhatolózik is elképzeléseinek fogadtatásáról, s a visszhang nem kedvezőtlen. Baráth Etele államtitkár, a Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatalának vezetője a múlt hét végén Brüsszelben a régiók bizottsága ülésén fejtette ki a formálódó magyar álláspontot, amelyet korábban már Michel Barnier illetékes bizottsági tag is külön, név szerint kiemelve említett a figyelemre méltó tervek között. Az álláspontról készült hivatalos memorandum tervezetét az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság már elkészítette, az jövő szerdán kerül a kormány ülésére.

A régiók bizottsága múlt heti ülésén Baráth Etele a fentieken túlmenően arról is beszélt, hogy az Interreg alapban részt vevő térségeket mélységben (tehát az országhatároktól távolabb menve) is bővíteni kellene. Hazánk központi fekvése lehetővé teszi, hogy nagyon sok Interreg-programban vegyen részt, s ezért támogatná azt is, ha a strukturális alapok jelenlegi feladatainak egy részét is átemelnék a Brüsszelben is sikertörténetnek tekintett Interregbe - mondta lapunknak az államtitkár.

A regionális reformról szóló vita négy alapvető kritérium körül zajlik. Egyrészt a 2007-től megújuló felzárkóztatási politika célrendszeréről, másrészt a támogatási jogosultság kritériumairól (vagyis arról, hogy kik juthatnak pénzhez), harmadrészt a tagállamok és a régiók közti feladat- és hatáskörmegosztásról, negyedrészt pedig a finanszírozásról. Utóbbit illetően a legnagyobb nettó befizetőnek számító Németország képviseli a legkeményebb álláspontot, szerinte szakítani kellene azzal a gyakorlattal, hogy a GDP százalékában határozzák meg a felzárkóztatási célra fordítható összeget, e helyett fix (vagyis a GDP-növekedéssel nem emelkedő) summát kellene elhatárolni.

A támogatási jogosultság kritériumait illetően a legnagyobb problémát az úgynevezett statisztikai hatás okozza. Ez alatt a szakzsargonban azt a jelenséget értik, amely szerint az új tagok csatlakozása után ? mivel kivétel nélkül a jelenlegi uniós átlagnál szegényebb országokról van szó ? lejjebb kerül az egy főre jutó közösségi GDP-átlag, ezért számos olyan régió a jelenlegi tagállamokon belül, amely ma még az EU átlagos GDP-jének 75 százaléka alatt van (s így jogosult a legnagyobb pénzt jelentő 1. célkitűzés támogatásaira), egyik napról a másikra 75 százalék fölé kerül, ezáltal sok támogatást veszítve el. Magyarország azt javasolja, hogy ezeknek a régióknak átmeneti, kifutó támogatást (úgynevezett phasing-outot) ítéljenek meg - mondta Baráth Etele.

A támogatási kritériumok meghatározásánál megfogalmazott magyar elképzelést (a fent említett foglalkoztatási indikátor preferálását a munkanélküliséggel szemben) az államtitkár azzal indokolta, hogy hazánkban mindkét mutató alacsony számokat jelez európai összehasonlításban - tehát több támogatást kaphatunk, ha az előbbi válik a mérce részévé. A tagállamok és a régiók közti feladat- és hatáskörmegosztással kapcsolatban pedig Baráth Etele szerint az a vélemény látszik kikristályosodni, hogy továbbra is a régiók szintjén kell a programokat tervezni, illetve végrehajtani, de erős tagállami koordinációra és ellenőrzésre is szükség van.

Nemcsak ennek során kellene azonban valahogyan hasznosítani az államtitkár szerint azt az intézményrendszert, ami Magyarországon a projektgenerálásra, az ellenőrzésre kialakult, hanem az egységes magyar fejlesztési, beruházási kultúra kialakítása során is. A csatlakozástól kezdődően a mai magyar költségvetés 30-35 százalékának megfelelő összeget költ majd hazánk az uniós fejlesztések társfinanszírozására (természetesen nem csupán állami forrásból), s a magyarországi beruházások hozzávetőleg 15 százalékát fedezi majd uniós forrás. Ez olyan nagy arány, ami mellett már nem lenne célszerű eltérő normarendszert, fejlesztési-beruházási kultúrát, játékszabályokat fenntartani.



Tárgyalások a konkrét projektekről



A július 20-át követő héten kezdődnek a tárgyalások az Európai Bizottság és Magyarország között a 2004 és 2006 közötti felzárkóztatási programokról - értesült a Bruxinfo. Hazánkkal Lengyel- és Csehország után harmadikként startol a megbeszéléssorozat (VG, 2003. június 30., 3. oldal), amelynek tétje a felzárkóztatási források felhasználására feljogosító megállapodás megkötése. A tárgyalások tétje, hogy hazánk időben megkapja az engedélyt a strukturális és kohéziós alapok felhasználására. Az Európai Bizottsággal várhatóan július 23-án Budapesten kezdődő tárgyalásokat az unió és a magyar fél pénzügyi kötelezettségvállalását jelentő közösségi támogatási keret (ktk) kialakításának szentelik. Ez egy tervdokumentum, amelyet a bizottság a tagállammal egyetértésben fogad el, a tagállam által benyújtott nemzeti fejlesztési terv értékelését követően. A tárgyalások megkezdésének a nemzeti fejlesztési terv - a fejlesztési célkitűzéseket és prioritásokat leíró egységes koncepció - és az azt egyes szektorokra lebontó operatív programok benyújtása volt az előfeltétele. A magyar operatív program öt területet ölel át: a gazdasági versenyképességet, a humán erőforrások fejlesztését, az agrár- és vidékfejlesztést, a környezetvédelmet és közlekedési infrastruktúrát és a regionális fejlesztést. A ktk-t általában fél évvel a támogatások folyósításának megkezdése előtt szokták aláírni. Ha ez az év vége előtt vagy jövő év legelején megtörténik, akkor a májusi csatlakozástól elvileg megkezdődhet a források felhasználása. A kedvezményezettekkel (felhasználókkal) két éven belül kell leszerződni, és további egy év áll rendelkezésre a kifizetésekre.



Az uniós felzárkóztatási politika napjainkban

Területi felzárkóztatást az EU jelenleg tagállami és regionális szinten is támogat. Az országok szintjén a kohéziós alap áll rendelkezésre, amely azon tagállamoknak nyújt segítséget környezetvédelmi és közlekedési infrastrukturális beruházásokhoz, amelyek egy főre jutó GDP-je nem éri el az uniós átlag 90 százalékát (jelenleg Portugáliának, Görög-, Spanyol- és Írországnak - utóbbi GDP-je ugyan ma már a harmadik legmagasabb az unióban, így a következő költségvetési periódusban kikerül a kedvezményezettek köréből, de a támogatási kritériumok legutóbbi megállapításakor még jogosult volt). 2000 és 2006 között a kohéziós alap támogatásainak 2-6 százaléka jut Írországnak, 16-18 százaléka Portugáliának, ugyanennyi Görögországnak és 61-63,5 százaléka Spanyolországnak. Olyan projekteket finanszíroznak belőle maximum a teljes beruházási összeg 85 százalékáig, mint autópályák építése, kikötők modernizálása, repülőterek fejlesztése, szelektív hulladékgyűjtő rendszerek kiépítése, csatornázás, szennyvíztisztítók építése.

A régiók szintjén a strukturális alapok osztanak támogatásokat. Ezek felépítése meglehetősen bonyolult, mert három célkitűzés köré csoportosítva fejtik ki tevékenységüket. Az 1. célkitűzés azoknak a lemaradó régióknak a felzárkózását segíti, amelyek egy főre jutó GDP-je vásárlóerő-paritáson számítva nem éri el az EU-átlag 75 százalékát. Ennek a célkitűzésnek a finanszírozásában valamennyi strukturális alap részt vesz, vagyis az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap (ESZA), az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) garanciális része, valamint a halászati alap is. Ez a célkitűzés kapja az uniós strukturális alapok forrásainak 69 százalékát, támogatásaiból 50 régió részesül uniószerte, ezek az EU lakosságának 22 százalékát fedik le.

A 2. célkitűzés a szerkezeti nehézségekkel küzdő régiókat segíti. Akár az ipari hanyatlás, akár a vidéki jelleg, akár a szlömösödő városok, akár a halászattól való függés okozza a gazdaságszerkezeti nehézségeket, egyaránt jogosulttá tehet egy régiót az uniós strukturális alapok 11,5 százalékát felemésztő célkitűzésből való részesedésre, de csak akkor, ha nem kap támogatást az 1. célkitűzés keretében. A kedvezményezett régiók az unió lakosságának 18 százalékát fedik le, pénzt az ERFA-ból és/vagy az ESZA-ból kapnak. A 3. célkitűzés a képzési rendszerek modernizációját segíti, bármely régió részesülhet belőle, kizárólag az ESZA finanszírozza, és a strukturális pénzek 12,3 százalékával gazdálkodik.