Szakszervezeti válság Európában

A német vasasszakszervezet (IG Metall) vezetési válsága valójában azt takarja, hogy az adott érdekvédelmi forma és harcmodor felett eljárt az idő - hangoztatják elemzők és kommentátorok. A vezető ipari államok példái kivétel nélkül a hagyományos munkavállalói képviseleti rendszerek hanyatlását, jobb esetben a kor követelményeihez való igazodásukat mutatják.

A német fém- és gépipari szakszervezet helyzetére és belső összetartására a legutóbbi keletnémet munkabeszüntetések teljes kudarca mért súlyos csapást. Klaus Zwickel, az IG Metall távozó elnöke lemondásra szólította fel kijelölt utódját, akit azzal vádol, hogy eltért az eredetileg kitűzött, rugalmas, csak 2-3 napos sztrájkokkal járó taktikától. Jürgen Peters viszont - akinek októbertől kellene átvennie a vezetést - abban látja a súlyos vereség okát, hogy a szervezet központjában és a nyugati országrész bázisszervezeteiben nem támogatták a küzdelmet keleti szaktársaik munkaidejének 35 órára való csökkentéséért. A továbbra is a munkásosztály kizsákmányolásáról szónokló és konfrontatív kurzust képviselő Peters kijelentette, hogy nem mond le. Az IG Metall baden-württembergi részlegének vezetője, Berthold Huber elutasította, hogy Peters helyetteseként tevékenykedjen, ezért lemondott.

Mint a Reuters emlékeztet, az érdekvédelem Európa-szerte kénytelen szembenézni hatalmának és befolyásának sorvadásával. A francia szakszervezetek a nyugdíjreform ügyében szerveztek hatalmas megmozdulásokat, amelyek ugyanúgy eredménytelenek maradtak, mint a német vasasok sztrájkja. Erejük csökkenése mögött ott van a taglétszám apadása, a tárgyalási pozícióknak a terjedő munkanélküliség miatti romlása, továbbá a mozgalom bázisát adó feldolgozóipar sorvadása, illetve az üzemek alacsony bérű országokba való kihelyezése. A kormányok mellett a korábban soha nem ismert mobilitásra szert tevő tőkével sem tudnak konfrontálódni az érdekvédelmisek, akiknek az egységes valuta és az EKB létrejötte után immár inflációs és vásárlóerő-előirányzatokról sincs kivel egyeztetniük.

A magángazdaságban korábban fenntartott befolyás gyors csökkenésével szemben még az államigazgatásban őriznek szerény pozíciókat a szakszervezetek, ez azonban - mint a francia közalkalmazottak tiltakozásának kudarca is jelzi - a korábbi hatalmuknak csak az árnyéka. Mint a Frankfurter Allgemeine Zeitung emlékeztet, Németországban szociáldemokrata politikusok figyelmeztetik az IG Metall vezetőit, hogy a reform és az elszigetelődés válaszútjához érkeztek. Az adott helyzetben az élelmesebb szakszervezetek igyekeznek a helyüket és a funkcióikat a változó viszonyok között megtalálni. A német postánál például fizetéscsökkenést fogadtattak el 204 ezer dolgozóval, a munkahely további öt évre való szavatolása ellenében.