Találkozás az ördögi részletekkel

Ma valószínűleg még egy utolsó kísérletet tesznek a szorosabb integráció hívei, hogy az EU jövőjét tervező konvent "utómunkálatainak" is kikiáltott plenáris ülésen - amelyet a jövő héten követ még egy záróforduló - tovább szűkítsék a nemzeti vétójog használatát az uniós döntéshozatal reformja részeként. Az ülésre hivatalosan alig vár több, mint bizonyos "technikai részletek" pontosítása, ám szakértők szerint mindez könnyen a "részletekben rejlő ördöggel" történő birkózássá is fajulhat.

Amikor Valéry Giscard d'Estaing konventelnök a június végi szaloniki csúcson bemutatta az addigi eredményeket, a leendő alkotmány tervbe vett négy fejezetéből igazából csak három (az első kettő és az utolsó) esetében beszélhetett a vita lezárultáról. A harmadik - amelyik A politikák és az unió címet viseli - még nem tartott itt. Mindezt azzal indokolták, hogy ez a fejezet voltaképpen a másik háromban lefektetett elvek és működési mechanizmusok, eljárások "lefordítása" az egyes uniós politikák konkrét területeire. Márpedig addig ez utóbbiról nem lehet szó, amíg az előbbieknél nem tisztázódtak a végleges, egységes szövegtervezetek.

Szakértők ugyanakkor rámutatnak, hogy bár az érvelés védhető, de a kialakult helyzet óhatatlanul nyitva hagyja annak lehetőségét, hogy kiderüljön: az általános elvekben történt három héttel ezelőtti elvi egyetértés mögött - témaköröktől függően - számtalan eltérő értelmezés húzódhat. Azért kiváló terep ez ilyen ellentétek felszínre hozására, mert ebben a fejezetben kell, hogy konkretizálódjon a végrehajtása az egyik legvitatottabb kérdéskörnek, a nemzeti vétójog korlátozásának.

A szaloniki csúcsra elég jól körvonalazódtak azok a tűréshatárok, ameddig egyes tagállamok ezen a téren hajlandóak még elmenni, de amin túl látszólag nem készek engedni. Ezeket persze tételesen egyelőre nem azonosították be az eddigi szövegtervezetben. Éppen erre szolgál az egyelőre nyitva álló harmadik fejezet, amelyik amúgy részben ezért is a legvaskosabb: mintegy 160 oldal. Ha végül mégsem kavar mindez nagy vitát a mai és a jövő heti ülésen, annak leginkább az lesz az oka, hogy mind többen már inkább az őszi, kormányközi reformkonferenciára tartogatják a puskaport, és nem akarnak éles vitákba most belemenni. Ez esetben a legvalószínűbb a konkrétumok újbóli elkenése és valamilyen általánosabb irányelv elfogadása lehet az itteni szövegrészek kapcsán is.

Valószínűleg kevésbé kavar majd vihart az ugyancsak az utolsó két fordulóra maradt zárórendelkezések rögzítése. Kezdetben itt is csaptak össze indulatok, például amikor egyes delegációk azt szerették volna, hogy az alkotmány jövőbeli módosításához ne kelljen kivárni a konszenzust, hanem legyen elegendő például a tagállamok háromnegyedének egyetértése is. Ezt végül elvetették, miként Giscard azon ötletét is, hogy amely ország két éven belül nem ratifikálja az alkotmányos szövegtervezetet, az lépjen ki az unióból. Ehelyett minden jel szerint az a formula kerül a szövegbe, amely szerint ha az aláírást követő második év végére a tagállamoknak még csak négyötöde ratifikált, másoknak pedig "nehézségei" vannak, akkor az ügy politikai megoldásra az Európai Tanács (EU-csúcs) elé kerül.

Ami biztos, hogy a konvent mandátuma július 15-én lejár. A mai és a jövő heti munka mindennek szem előtt tartásával is folyik majd - továbbra is magyar résztvevőkkel együtt.