Az üzlet és a szegénység elleni harc összefüggései

Egyesek a tisztességtelen világkereskedelmi rendszert okolják, amelyben a gazdagok ledöntenek minden, az áruforgalom útjában álló akadályt, kivéve sajátjaikat. Mások a szegény államokat nyomasztó adóterhekre mutatnak rá, vagy az átalakuló piacok ingatag jellegére. Emellett szabályozásbeli korlátok és a feltáratlan piaci lehetőségek is hátráltatják a magántőke beáramlását a legszegényebb államokba.

Ezen problémák közül sokat lehet azonosítani, elszigetelni és megoldani, amint azt a piacait a kereskedelem és a külföldi befektetések számára megnyitó Mexikó és a fejlődő államok fontos donoraként, illetve befektetőjeként ismert Kanada példája is mutatja. A vállalkozó szellem ugyanis jelen van, ennek igazolását bárki megkaphatja, ha körültekint bármely szegény állam akár legkisebb városának piacán, ahol működés közben láthatja a magánszektort. Ha az ilyen kisvállalkozások ki tudnának törni az adott piactéren kívülre, akkor azzal messzebbre tudnák vinni országuk gazdasági fejlődését, mint bármely segélyszervezet. Ez az oka annak, hogy elfogadtuk Kofi Annan ENSZ-főtitkár és Mark Malloch Brown ENSZ fejlesztési programigazgató felkérését annak a bizottságnak a vezetésére, amely a magánszektor és a fejlesztés kérdéseivel foglalkozik.

Mindketten hiszünk abban, hogy jelentős segélyeket kell folyósítani a világ legszegényebb államainak, és hasonlóképpen valljuk az erős közületi szektor szerepének jelentőségét az infrastruktúra megteremtésében és a közszolgáltatások ellátásában. Végső soron azonban a magánbefektetést tartjuk a jövedelemnövekedés és a munkahelyteremtés legfontosabb forrásának, amint azt az ipari államok tapasztalata is igazolja. Ha azonosítani tudunk specifikus intézkedéseket, amelyek felszabadítják a magánszektorban rejlő potenciált, akkor ezeket ajánlásként közreadjuk az egyes országoknak és a multilaterális nemzetközi szervezeteknek.

Néhány következtetés már előzetesen is adódott:

>> Az üzleti tevékenységet országos vagy helyi akadályok akkor is hátráltatni tudják, ha egyébként a költségvetési hiány és az infláció kézben van tartva. Lehet, hogy hiányzik az üzleti tevékenységhez szükséges jogi környezet, vagy túl nagy a bürokrácia.

>> Az ipari államokban magánfinanszírozás bevonásával is lehet fontos közüzemi létesítményeket - vízműveket, erőműveket - létrehozni. Erre a fejlődő világban alig van lehetőség, mert ott idejétmúlt szabályozási környezet van jelen, és fejletlen a tőkepiac.

>> Kanadában, az Egyesült Államokban és Európában egy szerény ház vagy telek, esetleg az igazolt hitelképesség elég lehet egy kölcsön folyósításához. A fejlődő államokban azonban a hitelek megszerzése korántsem könnyű, mert hiányoznak ehhez az intézményi háttér olyan elemei, mint a hitelminősítők vagy tulajdonjogi biztosítékok. Egy számítás szerint 9300 milliárd dollárnyi földterület van - nagyrészt szegény - tulajdonosok kezében, amelyet nem használnak fel hitelek biztosítékaként, a beruházások és a növekedés elősegítésére.

>> Azok a cégek, amelyek a fejlődő államok szegényei által támasztott fogyasztói kereslet kihasználására vállalkoztak, hatalmas nyereségre tesznek szert. Ezzel kapcsolatban meg kell vizsgálni, hogy milyen üzleti megfontolások és politikai lépések tették lehetővé ezeket a sikereket.

A makrogazdasági reformok folytatása természetesen nagyon fontos. A piaci liberalizáció és a kereskedelem kiterjesztése milliókat ragadott ki a szegénységből, főleg Kínában és Indiában. Ugyanakkor sok - összesen 54 - állam volt szegényebb 2000-ben, mint egy évtizeddel korábban. Ez utóbbiak közül a legtöbben végrehajtották a makrogazdasági reformokat, liberalizálták a kereskedelmet és a befektetéseket, javították a fiskális ügyek vitelét, mindezen gazdaságpolitikai lépések azonban nem váltották ki a várt és szükséges magánbefektetéseket. Ennek oka lehet, hogy a reformokat a makroszintről le kell vinni a mikrogazdaság szintjére, az átalakítás súlypontját a kereskedelemről és a monetáris politikáról át kell tenni a jogi és pénzügyi struktúrákban rejlő akadályok kiiktatására, amelyek hátráltatják a kisvállalkozások tevékenységét.

A magánvállalkozás jelentős érdekeltséget teremthet a béke fenntartásában. Bár az üzlet a természeténél fogva versenyelvű, az igazi vállalkozók azonban ösztönösen együttműködnek az új piacok feltárásában: egy ország gyártója finanszírozót és kereskedőt keres magának más államokban. A magánvállalkozások hálózata erősíti a globális stabilitást. Az észak-amerikai gazdaság kezdetei idején a protestáns kvékerekről azt mondták, hogy jót tenni jöttek az Újvilágba, végül maguk is jól jártak. A fejlődő országokban befektető üzletembereknek lehetővé kellene tenni, hogy maguk is hasonlóképpen járjanak.



Copyright: Project Syndicate