Intézményi reformokkal vonná magához a politikai kezdeményezést a belső ellentétektől szabdalt, romló népszerűségű olasz kormánykoalíció. A négypárti blokk augusztus 20-25. között a Dolomitokba visszavonulva próbál egyezkedni a szeptemberben a parlament elé terjesztendő változtatásokról.
Az egyik sarkalatos pont szerint meg kellene erősíteni a mindenkori kormányfő jogállását, emellett ki kellene terjeszteni a szenátusi küldötteket delegáló 20 tartomány hatáskörét, illetve jogot kellene adni az ilyen igazgatási egységeknek, hogy ők jelöljék ki az olasz alkotmánybíróság tagjainak egy részét. Ilyen reformok elfogadtatására Silvio Berlusconi kabinetének ritka jó lehetőségei vannak, mert az általa vezetett koalíciónak a törvényhozás mindkét házában többsége van. Kormányzásának első két évében az ilyen horderejű reformok végrehajtása mégis háttérbe szorult, mert a miniszterelnököt lekötötték az igazságszolgáltatással vívott csatái.
A kormányfő hatáskörének kiterjesztése révén olyan jogállásba jutna, mint brit kollégája vagy a német kancellár. Erre azért van szükség, mert 1945 óta többnyire instabil koalíciók voltak hatalmon, amelyek puszta összetartása elvitte a mindenkori kormányfő energiájának zömét. A reform nyomán a kabinet feje saját belátása szerint meneszthetne minisztereket, sőt joga lenne új választások kiírására.
Ennél ellentmondásosabbnak látszik a tartományok szerepének megerősítése, amit az Északi Liga sürgetése nyomán vettek napirendre. A csoport vezetője, Umberto Bossi e kérdésben a koalíció két további tagjával, a Centrista Demokratikus Unióval és a Nemzeti Szövetséggel is vitában áll, mert ez utóbbiak vastörvénynek tekintik az olasz nemzeti egység megtartását.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.