Gondoskodásbiztosító a tb-ben

A ápolásra szorulók ügyét a társadalombiztosítás keretein belül kellene megoldani - vallják a biztosítási, ápolási, orvos és közgazdász szakértők egy szakmai vitaanyagban. Jövőre kialakítanák a gondoskodási alapot, és megkezdődne a jogi kodifikáció. 2005- 2007-ig beindulna az integrált egészségügyi-szociális gondoskodási modellkísérlet, majd 2008-tól megkezdené működését maga a gondoskodásbiztosító. A munkavállalók 1 százalékos járulékfizetéssel történő öngondoskodása kötelező lenne, amit az állami hozzájárulás és az egyéni megtakarítások egészíthetnének ki. Az egészségügyi ellátáshoz hasonlóan a gondoskodás-ápolás területén is érvényesülne a szolidaritás és az e feladattal foglalkozók szektorsemleges finanszírozása.

Jelenleg hazánkban a különféle intézetekben 66 ezer embert gondoznak, otthoni ápolásban közel 6600-an részesülnek. Az önkormányzatok által nyújtott szolgáltatást több mint 50 ezren veszik igénybe, s ápolási díjban 29 ezernél többen részesülnek. Azokban az országokban, ahol szervezett a gondozás, a lakosság két-három százaléka, az idős népesség 10-20 százaléka részesül ellátásban. Becslések szerint 2050-re a magyar lakosság 30 százaléka, 3 millió ember lépi túl a 60. életévét, ami azzal jár, hogy 100 munkavállaló korúra 77 eltartott idős ember és gyermek jut majd. Az ápolás előtérbe kerülésének másik oka a lakosság kedvezőtlen egészségi állapota.

Az igényekhez nem igazodik az ápolás, a családok és az önkormányzatok maguk nem képesek megoldani a problémát. Az ellátórendszer hiányosságai miatt az ápolási-szociális feladatok az egészségügyre hárulnak, ám ez esetleges, a szolgáltatások színvonala egyenetlen, így a pénz elköltése nem hatékony.

A szakemberek a gondoskodásbiztosítás forrásainak megtervezésekor a jelenlegi hazai adottságokból indultak ki. E szerint 2000-ben az állami költségvetés 68 milliárd forintot fordított ápolási-szociális feladatokra. Ebből fedezték a nappali ellátásban gondozott 42 ezer, a bentlakásos szociális intézményben lévő 72 ezer ember költségét. Ápolási díjban 260 ezren részesültek. Fogyatékossági támogatást (2001-ben) 50 ezren kaptak, 37 ezer embernek folyósították a vakok személyi járadékát, 30 ezer 18 éven felüli rászoruló után pedig kiemelt családi pótlékot.

Az egészségpénztár tetemes összeget költ gondozásra. Becsléseik szerint a 60 évnél idősebbek 40 százaléka (700 ezren) évente a kórházak aktív betegeket ellátó osztályaira, 200 ezren a krónikus osztályokra kerülnek.

Gyakran nem indokolt az idősek drága kórházi ápolása, számukra is jobb lenne egy ápolási célú intézeti elhelyezés. Az otthoni szakellátásban 35 ezer esetet finanszírozott 2001-ben az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Mindennek évi költsége 30-35 milliárd forint. A családok e célú kiadásairól csak becslés van: évi kiadásuk 15 milliárd. S ehhez kell még számítani a hivatalos magánbiztosítás, -ápolás költségeit. Számítások szerint a lakosság közvetlen ápolási-gondozási kiadása megközelítheti az évi 100 milliárd forintot. Az önkormányzatok, az egyházak és más karitatív civil szervezetek szerepe is jelentős. Mindezt összevetve évente 220-250 milliárd forint az ápolás-gondozásra kiadott pénz, ami a GDP közel 2 százaléka, ez egyébként megfelel a nemzetközi átlagnak. A kötelező gondoskodásbiztosító megalakításakor abból indulnak ki, hogy a tetemes összeg koncentrált felhasználását hatékonyabbá tenné; működésével mentesülne a pusztán ápolást igénylők fogadásától az egészségügy, az ellátottaknak pedig a jelenleginél szakszerűbb ápolást garantálna.