Meddig szárnyal Oroszország?

Oroszországban évek óta rendkívül gyors a növekedés, de elemzők szerint gyenge pilléreken nyugszik, emiatt kérdéses, teljesülnek-e a kibocsátás 2010-ig való megduplázását célzó elnöki törekvések. Az év végi parlamenti és a jövő tavaszi elnökválasztások utáni időre máris hatalmas jogalkotási és szabályozási hátralék állt össze.

A felszínen az orosz gazdaság káprázatos teljesítményt nyújt. A bruttó hazai termék az év első felében 7,2 százalékkal növekedett, ezen belül a beruházások 11 százalékkal ugrottak meg, az arany- és valutakészletek rekordot rekordra döntenek, a külföldi eladósodottság folyamatosan csökken. Ennek fényében nem csoda, hogy a részvényárfolya-mok az év eleje óta 30 százalékkal emelkedtek. A további kilátásokat illetően mindazonáltal megoszlanak a vélemények.

A Handelsblatt által idézett Gyenyisz Rogyionov, a UBS Warburg moszkvai részlegének közgazdásza tartós irányzatot lát, ezért az idei év egészére, illetve jövőre egyaránt 7,5 százalékos bővülést vár. Az orosz gazdaságfejlesztési központban ugyanakkor a második féléves növekedés 4,5 százalékra való lassulásával számolnak, amivel az év egészére 5,8 százalék körüli növekmény adódna. Az orosz gazdasági minisztérium az év egészére 5,9 százalékos növekedést vár, ami jövőre 5,2 százalékra lassulna. German Gref, a tárca vezetője úgy látja, hogy 2004 után ismét gyorsulni fog a bővülés.

A sajtó inkább szkeptikusan áll hozzá az optimizmust sugárzó nyilatkozatokhoz. Az Izvesztyija például úgy látja, hogy az infláció nem tartható 12 százalék alatt, ebben az esetben pedig a rubel a mostani árfolyama mellett reáleffektív szinten felértékelődik, ami árt az egész orosz gazdaság versenyképességének. Azt a kritikusok és a pesszimisták ennek ellenére is elismerik, hogy öt évvel a rubel összeomlása után rá sem lehet ismerni az akkor még vérszegény és rogyadozó orosz gazdaságra.

Az égetően sürgős reformokat a mostani jegelésük után elkerülhetetlenül napirendre kell venni, legkésőbb a jövő márciusi elnökválasztások után. Nem lehet tovább halogatni az igazságszolgáltatás és a bankügy átalakítását, továbbá az olyan intézmények monopolhelyzetének megszüntetését, mint a Gazprom. A most még rejtett problémák nagyságát jelzi, hogy a modernizálás sok nagyvállalatnál csak most kezdődik, ennek folytán az acél- és olajiparban dolgozóknak akár a felét is el kell bocsátani. Át kell alakítani a vállalati szerkezetet, mert a kis- és középvállalkozások aránya elenyésző a többi kelet-európai reformállammal összevetve. Változtatni kellene azon is, hogy az egész orosz gazdaság olyan függő viszonyba került az olajjal, mint egy kábítószeres a tűvel: ha a kőolaj ára egy dollárral csökken, akkor elvész a GDP 0,35 százaléka.