Nekilendül-e a szerb privatizáció?

Közel három évvel Milosevics rendszerének megdöntése után Szerbiát még mindig a legroszszabb üzleti környezetet kínáló európai országok közé sorolják a multik, ahol a korrupció és a szervezett bűnözés igen elterjedt, a kormányzat belső megosztottsága pedig a reformok legerősebb fékeként működik. Az a tény azonban, hogy a két legnagyobb dohánygyár eladása átlátható módon, viszonylag gyorsan és a vártnál jóval nagyobb bevételt hozva ment végbe, azt jelzi, hogy akár áttörés is bekövetkezhet a magánosításban - véli az EIU, amely különösen a szomszédos (és EU-tagjelölt) Bulgária dohánymonopóliuma körüli, évek óta tartó huzavonával összevetve érzi jelentősnek a sikert. (Erre rímel a Financial Times híre is, miszerint a hét végén ismét elhalasztották a Bulgartabak-vevő kijelölését.)

Más elemzők azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a kisebb szerb cégek eladása továbbra is csigalassúsággal halad előre, s a kormányzat maffiaellenes fellépése is sokat vesztett a márciusi miniszterelnök-gyilkosság utáni hónapok lendületéből. A GDP-növekedés nemcsak az elmúlt években volt alacsony, de az előrejelzések szerint a következő két esztendőben is lomha marad, ráadásul igen szerény bázisról kiindulva - idéz egy londoni elemzőt a Reuters. Az is figyelemre méltó, hogy az idén eddig csupán egyetlen komolyabb zöldmezős külföldi beruházó jelent meg az országban (a csomagolóiparban érdekelt amerikai Ball Corp.). Sokszor pedig a kereslet hiánya a legnagyobb akadály a magánosítás előtt: a Donji Milanovac városában székelő Lepenski Vir szállodaüzemeltetőt például emiatt kell szeptember végén másodszor is meghirdetni eladásra.