Recesszió Németországban

Az idei második negyedévben 0,1 százalékkal zsugorodott a német GDP a január-márciusi 0,2 százalékos visszaesés után. Az irányzatot az exportnak az euró felértékelődése miatti lanyhulásával magyarázzák, amit a belföldi fogyasztás árnyalatnyi növekedése nem tudott ellensúlyozni.

A német statisztikai hivatal jelentésével egy időben az Eurostat is közzétette az euróövezet második negyedéves - az előző három hónaphoz viszonyított - 0 százalékos növekedési adatát.

A német GDP zsugorodása nem okozott meglepetést, mert egy újabb visszaesés valószínűsége már hetek óta szerepelt a kutatóintézetek és elemzők előrejelzéseiben. Meglepő viszont a helyzet javítását célzó reformoknak (VG, 2003. augusztus 14., 2. oldal) az üzleti világ és a közvélemény általi bizonytalan fogadtatása. Egy - a Reuters által idézett - banki közgazdász szerint nem lesznek nagy változások, mert Németországban és a többi EU-államban elillant a lakosságnak a politikába vetett bizalma, ezzel együtt pedig a fogyasztási hajlandósága.

Mások szerint a német alkotmányos rend maga akadályozza a hatékony reformok végrehajtását. Az ellenzéki CDU-CSU uralja a felsőházat, s kétséges, hogy küldötteik képesek lesznek-e kellő bölcsességet tanúsítani. Ehhez ugyanis - néhány saját elvárásuk kikényszerítése mellett - legalább burkolt támogatást kellene adniuk a kormánynak, hogy keresztülvigye a nagyrészt a saját szavazóbázisát megsarcoló megszorításokat, mindenekelőtt a munkanélküli-segélyezés drákói megszigorítását.

Angela Merkel CDU-elnök azonban elbizonytalanodott, és az egészségügyi reformban tanúsított együttműködési készség után arról beszél, hogy a kormány támogatása helyett inkább alternatívát kellene ajánlani. Az ellenzék ezzel nyerő helyzetből kerülhet vesztes pozícióba: ha a szelektív megközelítés helyett kritikátlanul támogatja a kormányt, akkor a reformok érdemeit is átengedi, ha blokkolja a kezdeményezéseket, akkor a rossz gazdasági helyzetért kell teljes felelősséget vállalnia.