Általános lassulás a világban

A világ egészének idei és jövő évi növekedési kilátásait nem módosította ugyan lefelé a Nemzetközi Valutaalap (IMF), de ezen belül jelentősebb szóródással változtatott legutóbbi, áprilisi előrejelzéséhez képest az egyes régiók, országok gazdaságának alakulását illetően. A Világgazdasági kilátások most közzétett őszi kötetében az IMF úgy látja: a világgazdaság egésze az idén várhatóan 3,2, jövőre pedig 4,1 százalékkal nő, a világkereskedelem volumene 2003-ban 2,9, jövőre pedig 5,5 százalékkal bővül. Mind a kibocsátás, mind pedig a kereskedelem most előre jelzett számai elmaradnak az áprilisitól, mutatva, hogy még nincs minden sínen.

Miközben az eurózóna egésze - köszönhetően a német gazdaság visszahúzó hatásának is - még mindig igencsak gyengélkedik, a jövőre csatlakozó országok jócskán e felett teljesítenek, s kilátásaik jobbak, mint a világ egészének átlaga. Mint a valutaalap szakértői - a részletesebb elemzésben - rámutatnak: ezeknek az államoknak, építve viszonylag erős gazdaságukra, folytatniuk kell a reformokat, s legfőképpen csökkenteniük a költségvetési hiányt. Arra is rámutatnak, hogy kockázati tényezőt jelent a növekvő államháztartási és folyó hiány, valamint az esetleges hirtelen tőkekivonás következményei. A felkészülés az euróövezetre jelentősen ösztönözni fogja ezen országokban a gazdasági stabilitást erősítő gazdaságpolitika folytatását, vélik az IMF szakértői, akik azonban óvatosságra intettek, mondván, nem szabad elsietni a csatlakozást az euróövezethez.

Magyarország esetében is visszavett a kilátásokból a valutaalap, amely most szeptemberben az idén 3,0, jövőre pedig 3,5 százalékos GDP-növekedést valószínűsít, miközben áprilisban még 3,6, illetve 3,9 százalékra tette a két vonatkozó teljesítményt. A júliusi forintleértékelés, majd kamatemelés rámutat arra a dilemmára, amellyel a monetáris politikának kell szembesülnie, nevezetesen, hogy a jegybank egymaga nem képes egyidejűleg alacsonyan tartani az inflációt és növelni a versenyképességet. A gyors bérkiáramlás inflatorikus, illetve a külső versenyképesség-rontó hatása miatt elengedhetetlen a bérek visszafogása, különösen a közszférában. Ez alatt értendő az is, hogy a béremelés ütemét az inflációs cél alatti szinten kell tartani, és erősíteni szükséges az együttműködést a szociális partnerek között, szögezik le az IMF szakértői.