Konszolidálódik az állami földvagyon

Az idős emberek halálára spekulál a kormány - e megállapítással indított erőtlennek tűnő támadást a Fidesz a napokban a nemzeti földalapkezelő szervezet (nfa) földért életjáradék programja ellen. Ellenzéki vélemények szerint az egész eljárás inkorrekt, és a "legszemérmetlenebb" becsapása a tájékozatlan idős gazdáknak. Sokuk ugyanis nem tudja, hogy a programba vont földeket örököseik nem kaphatják meg.

A tavalyi választások óta tulajdonképpen ez volt az első hevesebb ellenzéki bírálat az nfa tevékenységével szemben, ami sokat elárul a szervezet eddigi munkájáról. Nem voltak kétes üzletekre utaló állami földügyek, és ez az előző kormányzati ciklus nagy vihart kavaró eseményei (például a 12 volt állami agrárcég 50 éves haszonbérleti tranzakciója) után üdítően hatott.

Az életjáradéki program az MSZP választási ígéretei között is szerepelt, és az újjáalakult nfa egyik első intézkedéseként indult 2003 elején. Az akció lényege, hogy a 60 év feletti földtulajdonosok havonkénti életjáradékért az államnak adhatják el területeiket. A program tehát valójában új értékesítési esélyt kínál azoknak, akik földjüket nem tudják vagy nem akarják művelni, és erre a családjukban sem akad jelentkező.

Nfa-s számítások szerint minden idős tulajdonos jól jár, aki az életjáradéki szerződés megkötése után legalább három évet él. Ennyi idő alatt kapja meg ugyanis részletenként a föld árát, a többi bevétel tiszta haszon. Ezt kell mérlegelniük a szerződő feleknek, akik önszántukból dönthetnek a megállapodások megkötése mellett, vagyis a földek "államosítása" érdekében semmilyen kényszerítő körülmény nem merülhet fel.

Az életjáradéki program beindítása az egyik kis lépésnek tekinthető afelé, hogy rendezett birtokviszonyok alakuljanak ki. Kétségtelen, hogy az eddig felkínált 15 ezer hektárnyi földdel nem lehet megváltani a világot, de az nfa az így megszerzett területeket művelésre alkalmas állapotba hozhatja, majd haszonbérbe adhatja azoknak, akik valóban gazdálkodni akarnak. Ezzel pedig "birtokpolitikát csinálhat", még ha a megvett földek nagysága átfogó tervek megvalósítását nem is teszi lehetővé.

Ma megnyugtatónak tűnik az is, hogy - legalábbis a hivatalos nyilatkozatok szerint - az nfa az állami tulajdonú földek hasznosításakor nem kíván megkülönböztetett figyelemben részesíteni egyes csoportokat. Az egységesítési elképzelések egyik lényeges szempontjaként minden partnerének maximális bérleti időt kínál, amely a tavaly nyári törvénymódosítás nyomán tíz évről húszra nőtt. Emellett meg kívánja szüntetni a szerződésekben rögzített kedvezményes bérleti díjakat, amelyeket még - különböző okokból - az ÁPV nyújtott a használóknak.

A változtatások között főként a húszéves bérleti maximum vethet fel fontos kérdéseket, mivel annak lejártáig számottevően módosulhatnak a földvásárlási szabályok. A földtörvény a vételt ma csak belföldi természetes személyeknek engedi meg, de az EU-csatlakozás után legkésőbb tíz évvel a hazai földpiacot meg kell nyitni a külföldi állampolgárok és akár a bel- és külföldi jogi személyek előtt is.

E kényszert igyekszik most kihasználni az nfa, hogy partnereit rávegye az általa szorgalmazott szerződésmódosításokra. A megállapodásokon ugyanis csak közös megegyezéssel lehet változtani. Ezért a földalap a szükségesnek tartott korrekciókért cserében felajánlja, hogy a mai bérlőkkel (jogi személyekkel) közös privatizációs koncepciót dolgoz ki, ha a későbbi szabályozás számukra vételi lehetőséget nyújt majd.

Az nfa e szándékok miatt újabb ellenzéki kritikákat kaphat, ha a szerződésmódosítási tranzakciók nem lesznek teljesen átláthatók. Mint ismert, már komoly bírálatok hangzottak el a földtörvény tavalyi módosításakor is, amikor az MSZP vezette koalíció a mezőgazdasági szavazóbázisát jelentő társas gazdaságok (szövetkezetek) érdekében változtatott a földterületek elővásárlási és -haszonbérleti sorrendjén, miközben a Fidesz által patronált családi gazdaságokat hátrébb szorította a rangsorban.

Ettől független azonban tény, hogy Magyarországnak középtávon eleget kell tennie földpiaci liberalizációs kötelezettségeinek. Az első lépést már a jövő májusi uniós belépéskor meg kell tenni, hiszen vásárlási lehetőséget kell nyújtani a legalább három éve letelepedett, élethivatásszerű agrártevékenységet folytató uniós állampolgároknak. Emiatt haramosan törvénymódosítási koncepció kerül a parlament elé, de az engedményt a csatlakozási tárgyalásokon még az előző kormány nyújtotta az EU-nak.

Az akkor készített, nem hivatalos felmérések szerint ugyanakkor jövőre mindössze 16 uniós állampolgár felelhet meg a feltételeknek, amelyeket a még formálódó elképzelések szerint egyébként is minden lehetséges eszközzel szigorítana az FVM. A nagyobb gondot továbbra is az illegális külföldi vételek (zsebszerződések) jelentik. Az elmúlt évek igazolták, hogy e háttér-megállapodások ellen a jog eszközeivel hatásosan fellépni nem lehet. Itt tehát csak a hazai termelők helyzetbe hozása (megerősítése) segíthetne, hogy nagyobb esélyük legyen földjeik koncentrálására. A helyzet azonban az, hogy a földprivatizáció még mindig nem fejeződött be, a visszakapott területek zöme elaprózott, és jelentős részük osztatlan közös tulajdonban van. E gondokat pedig - hiába működik konszolidáltan az állami földalap - nem oldhatja meg gyorsan a kormány, ha nem indít forrásokkal megtámogatott, markáns birtokrendezési programot.