Hajnali razziák magyar vállalatoknál is

Mit tegyünk, ha egy szép reggel, 9 órakor hat-nyolc kifogástalan öltönyös úriember jelenik meg egy-két rendőr kíséretében a vállalati központ recepcióján, közlik, hogy ők az Európai Bizottság versenyügyi főigazgatóságának munkatársai, s a vezérigazgatóval szeretnének beszélni, mert kartellellenes vizsgálatra szól a mandátumuk? Nem árt, ha tudjuk, hogy a gazdasági sajtóban csak "hajnali razziáknak" nevezett akciók legújabb, pechünkre éppen ellenünk (és versenytársaink ellen) irányuló gyöngyszeméről van szó, a Rákosi-korszak jól ismert hajnali csengőfrászához hasonló érzéseket kiváltó rajtaütésszerű ellenőrzésről, sokszor kemény pénzbüntetéshez vezető vizsgálat kezdetéről.

A cégvezetők többsége persze ezt olvasva valószínűleg csak legyint, mondván, vele ilyesmi úgysem fordulhat elő. Lehet, hogy így gondolta a Shell is, meg a BASF, a Commerzbank, a Bayer, a Solvay, az Aventis, a Johnson & Johnson, a Roche, az Akzo Nobel, a Sotheby's, a Christie's, az ABB vagy a Tate & Lyle is - hogy csak a legismertebb nagyvállalatokat soroljuk azok közül, amelyek az elmúlt években hajnali razzia áldozatává váltak. Mint ahogy sok más, talán kevésbé ismert cég is hasonlóan gondolta a cukoriparban, a cementiparban, a kartongyártásban, az eurocsekkek forgalmazásában, a PVC-előállításban, a síküveggyártásban, a tejiparban, a fafeldolgozásban, a dohányiparban, a gombakonzervek előállításában vagy a tapétagyártásban - s még hosszan lehetne sorolni azokat az iparágakat, ahol a bizottsági tisztviselők a közelmúltban rajtaütésszerű vizsgálatokkal igyekeztek felderíteni vélt vagy valós kartellmegállapodásokat.

Az Európai Bizottság által végzett hajnali razzia lehetősége Magyarország jövő májusi EU-csatlakozásától kezdve valós lehetőség magyar cégek számára is. A kisvállalatoknak persze nem kell aggódniuk: a sas nem kapkod legyek után, az Európai Bizottság sem foglalkozik bagatell ügyekkel. De vigyázat, mert ennek dacára sokszor meglepően alacsonyan húzzák meg azt a piaci részesedést, amely felett egy-egy cég már bekerülhet a brüsszeli "öltönyös kommandósok" látókörébe.

Szóval mit tegyünk, ha az udvariasan mosolygó bizottsági úriemberek ragaszkodnak a vezérigazgatóval való személyes beszélgetéshez? Titkárnők, figyelem: ne kérdezzük tőlük, hogy meg volt-e beszélve a találkozó. Nem volt. Nem is kellett. Nem célszerű azt sem hazudni, hogy a főnök éppen nincs ott, értekezleten van, külföldön van, vagy arra hivatkozni, hogy nem ér rá. A következő néhány nap során úgysem lesz fontosabb dolga, mint a bizottsági nyomozók kéréseinek teljesítése. Ha mégis megpróbál elmenekülni, csak rosszul járhat, mert a látogatók gyorsan bizonyságát adják majd, milyen feltűnően jól ismerik a cég felső menedzsmentjét. Ha nincs ott a vezérigazgató, név szerint fogják kérni helyetteseit, a pénzügyi igazgatót, a stratégiai részleg vezetőjét stb. Nincs jobb stratégia tehát annál, mint hogy ellenőrizzük a nyomozók személyi igazolványát, elolvassuk és tudomásul vegyük az általuk bemutatott hivatalos bizottsági döntést a razzia elrendeléséről, megkínáljuk őket egy kávéval, és lélekszakadva hívjuk a jogászokat. A vizsgálódóknak ugyanis kötelességük 30 percet várni a vállalatot képviselő jogászok megérkezésére, a cégnek pedig célszerű az ezt követően a vállalat különböző részlegeibe szétrajzó nyomozók mindegyike mellé szoros jogászi kíséretet rendelni, ne nyúljanak semmihez anélkül, hogy azt a vállalat valamelyik felső vezetője vagy jogásza ne látná - fejtette ki Kurt Haegeman, a Baker & McKenzie globális jogi tanácsadó cég brüsszeli irodájának versenyjogi szakértője a cég közelmúltbeli budapesti konferenciáján.

Általában véve persze célszerű készségesen együttműködni a nyomozókkal (de azért persze ne menjünk odáig, hogy magunk ajánljunk fel olyan dokumentumokat, amelyeket ők nem kérnek!). Ha ugyanis megtagadunk valamit tőlük, az növeli a gyanút, hogy rejtegetnivalónk van, s a kooperativitás hiánya az esetleges bírság összegére is kedvezőtlenül hat. Márpedig a bizottsági emberek jogosítványai igen kiterjedtek. Csupán két dolgot nem tehetnek: semmilyen eredeti iratot nem vihetnek el (még egy kézzel írt fecnit sem), mindent kötelesek két példányban lemásolni, s az egyiket a cégnél hagyni, hogy maguk a vállalati vezetők is tudják, pontosan mit is vittek el. És nem nézhetnek bele semmilyen olyan dokumentumba, amelyet valamilyen jogi határozat, bírói vagy más hivatali döntés védettnek minősített. Ezeket célszerű összegyűjtve, egy iratgyűjtőben tárolni.

Joguk van viszont beletekinteni bármely vállalati szerződésbe, feljegyzésbe, bármely számítógépbe, bármely fájlba, bármely fiókba, bármely vállalati autóba, bármely e-mailes postafiók bármely üzenetébe. Még a kézzel írt fecniket is vizsgálhatják - és gyakran ezek között bukkannak bizonyítékra, hiszen a legtöbb vállalati vezető a saját maga számára írt cetliken kevésbé igyekszik titkolózni, mint a hivatalos iratokban. (Ugyanez érvényes az e-mailes üzenetekre is, és van még egy rossz hírünk: a kitörölt e-mail is kivétel nélkül mindig újra előhívható, erre a célra mindig van egy számítástechnikai szakember is a "kommandóscsapatban".) Sőt, az uniós versenyjog jövő májusban életbe lépő reformja értelmében már a felső vezetők lakását is kutathatják, interjúkat is készíthetnek bármelyik alkalmazottal, s felhatalmazást kapnak arra, hogy lepecsételjenek hivatali helyiségeket.

A versenyjogi reform persze jóval többet jelent a hajnali razziák eszköztárának kiszélesítésénél (lásd keretes írásunkat). A jövő májusban életbe lépő változások az uniós versenyszabályok eddigi legátfogóbb átalakítását jelentik - húzta alá az említett konferencián Fiona M. Carlin, a Baker & McKenzie brüsszeli európai jogi központjának munkatársa. Az indok: a jelenlegi rendszer nem működik hatékonyan. Miért? Egyfelől ugyanis túlságosan nagy terhet ró a kartellügyekben jelenleg egyedül illetékes Európai Bizottságra a rengeteg jogszerű versenykorlátozó megállapodás mentesítése. Másfelől nem marad elég energia a valóban káros megállapodások felderítésére.

A reform azonban, miközben néhány hasonló problémát megold, súlyos újakat is okoz majd - jósolja Fiona M. Carlin. Miután a versenyjogot a nemzeti versenyhivatalok és nemzeti bíróságok is kiterjedtebben alkalmazhatják majd, mint eddig, fennáll a veszélye az inkonzisztens alkalmazásnak. Amit az egyik esetben tiltott kartelnek minősítenek, egy másik bíróságon könnyen megengedett megállapodássá minősülhet. Szakértők szerint bizonytalanságokat okoz a bizottság kiterjesztett nyomozati eszköztára, s az is, hogy az európai versenyjogi hálózatba tömörült versenyhatóságok egymás közti tárgyalásairól az érintett cégeknek nem áll majd jogukban információkat szerezni.





Mi vezet a razziákhoz? Az Európai Bizottság versenyügyi főigazgatósága látóterébe általában kétféle módon kerülhet egy cég. Vagy valamelyik vevője/versenytársa panaszolja őt be, vagy a versenykorlátozó megállapodás egyik részese válik "árulóvá", s tesz vallomást a brüsszeli hatóságok előtt, vádalkuban reménykedve. A vádalku lehetősége ugyanis 1996 óta immár az uniós versenyjogi ügyekben is nyitva áll, s részletes szabályok határozzák meg, milyen feltételek mellett a büntetés mekkora mértékű csökkentésére (esetleg teljes eltörlésére) számíthat az a cég, amely elsőnek szolgáltat bizonyítékokat egy meglévő kartellről, vagy nem elsőként ugyan, de olyan bizonyítékot ad át, amely "jelentős hozzáadott értéket" biztosít a bizottsági nyomozók számára. A "jelentős hozzáadott értéket" képviselő bizonyítékot elsőként átadó cég például 30-50 százalékos csökkentésben reménykedhet, a másodikként átadó 20-30 százalékosban. 1996 óta több mint száz esetben kötött vádalkut Brüsszel valamely kartell résztvevőjével, de csak három cég tudott teljes büntetlenséget kiharcolni az információért cserébe: a vitaminszektorban az Aventis, a söriparban az Interbrew és a szénmentes papír gyártói között a Sappi. Ennél jóval több, soktucatnyi esetben került sor a büntetés mérséklésére.



Magyar sajátosságok. Három területen is hatékonyságnövekedéshez vezet a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) tevékenységében az uniós reform - közölte a Baker & McKenzie konferenciáján Remetei-Filep Ádám a GVH részéről. A potenciális kartellek megtalálása, a vizsgálatok lefolytatása és a döntések kikényszerítése egyaránt hatékonyabbá válik idehaza is. Készülőben van a vádalku lehetőségének bevezetése is, amelyet idehaza engedékenységi politikának fognak nevezni. Az erről készülő GVH-közlemény szerint egy kartellmegállapodásban részt vevő vállalkozás számára akkor biztosított a bírságösszeg teljes elengedése, ha 1. a GVH számára nem ismert kartellről elsőként szolgáltat olyan információkat és bizonyítékokat, amelyek alapján a vizsgálat megindítható, és egyúttal a jogsértés megállapítható, vagy 2. a GVH által már megindított eljárásban elsőként szolgáltat olyan új bizonyítékokat, amelyek alapján a jogsértés megállapítható, feltéve, hogy a benyújtás időpontjában a GVH még nem rendelkezett elegendő bizonyítékkal ahhoz, hogy a jogsértést megállapítsa. Hajnali razziákra a GVH-t már az idén májusban elfogadott új versenytörvény is felhatalmazza, jövő májustól kezdve azonban a bizottsági razzia lehetősége is belép a rendszerbe.



Kutatási technikák. A gyakorlott bizottsági nyomozók egyébként rendkívül ügyesek az információk megszerzésében. Számos cégnél előfordult, hogy a döntő bizonyítékokat a titkárnőktől szerezték meg, akiket sokszor elbűvölnek a kedves, megnyerő modorú, kifogástalanul öltözött tisztviselők, máskor pedig a főnökük iránt érzett utálat miatt voltak a kelleténél is jobban segítőkészek. Érdemes egyébként azt is figyelni, milyen kulcsszavakat használnak a számítógépes fájlok közti keresés során a nyomozók, hiszen ebből láthatjuk, milyen információkkal rendelkeznek már a cégről. A versenytársak neve, a legfontosabb vevők neve, már a nyomozók által is ismert találkozók helyszíne gyakran megadott kulcsszó a kereséseknél. És ha a vezérigazgató éppen ugyanabban az időben volt ugyanabban a londoni szállodában, mint az iparág többi vezető cégének első embere, az legalábbis elgondolkoztatja a nyomozókat. Merthogy a hajnali razziák sohasem kizárólag egy cég ellen irányulnak, általában a legfőbb versenytársaknál is megjelenik ugyanaznap egy másik csapat "öltönyös kommandós". Ott is hasonlóan járnak el: előszeretettel nézegetik a naptárakat, az úti jelentéseket, a főbb vevőkről vezetett iratgyűjtőket, az eladásokkal foglalkozó vállalati részlegek számára adott utasításokat.