Dunaferr: hamarosan felszáll a füst

Az eredeti tervek szerint az idén új tulajdonoshoz kell kerülnie a Dunaferr Rt.-nek. A privatizációs pályázatokat és a személyes meghallgatásokat értékelő bizottság a hét elején elvégezte munkáját, ám a végső szót az ÁPV Rt. mondja ki, karácsony előtt.

Évi 1,6-1,8 millió tonnás termelői kapacitásával a Dunaferr Rt. az ország legnagyobb acélipari társasága. Egyik fő vonzerejét az adja az érdeklődők szemében, hogy jövő májustól uniós piacon termelő társaságnak számít. Európai értékesítési hálózata is értékes, viszonylag kis mérete pedig rugalmas gyártást tesz lehetővé.

Hátránya ugyanakkor, hogy a cég relatíve kis piaci erőt képvisel, termékei pedig alacsony hozzáadott értékűek. Még a mostani gyártás igényeihez képest is túl sok - mintegy 8500 - dolgozója van, az elengedhetetlen rekonstrukció, netán technológiaváltás pedig újabb alkalmazottakat tesz fölöslegessé. Bár vezetése nullszaldó körüli eredményű és stabilan működő társaságot ad át az új tulajdonosnak, még így is sok átvállalandó teher maradt.

Az ÁPV Rt. által a vevőjelölttől megkövetelt foglalkoztatási, adósságátvállalási és környezetvédelmi kötelezettségek már számos korábbi érdeklődőt kirostáltak. Úgy tudjuk, a ringben maradt három versenyző közül is csak egy, mégpedig az ukrán Donbass vezette konzorcium tett teljes egészében eleget a kiírásban megfogalmazottaknak. Ám ebből még nem következik egyenesen, hogy az ÁPV Rt. az ukránokat hirdeti ki győztesnek, az indiai-brit LNM és az orosz Szeversztal előtt. A gondolkodásra azonban nincs sok idő: a Dunaferr vevő- és beszállítói kapcsolatai miatt fontos, hogy karácsony előtt eldőljön, kié lesz a társaság. Márpedig mindhárom pályázó mellett nyomós érvek szólnak.

Az LNM már erős pozíciókkal bír a térségben, összesen évi 14 millió tonnányi acéltermelő kapacitást szerzett itt a közelmúltban. Ám éppen ez az, ami miatt számára a Dunaferr megszerzése meszsze nem olyan fontos, mint ukrán és orosz versenytársainak. Versenyben van a lengyelországi Huta Czestochowára kiírt pályázaton is, ahol mellesleg a Dunaferrért is indult Donbass konzorciummal méri össze erejét. Nemrég hirdették ki a szintén lengyel acélóriás, a Polskie Huty Stáli új tulajdonosaként.

Ráadásul Szlovákiában is lehet még új érdekeltsége. Hosszabb ideje hallható, hogy a térségben kizárólag a kassai cége révén érdekelt US Steel a távozását tervezi. Ha ez igaz, akkor az LNM esélyes vevőjelölt lehet a kassai társaságra is.

A privatizációs bírálóbizottság szemében vonzerőt jelenthet az, hogy a csoport komoly tapasztalatot szerzett a térség acélipari társaságainak működtetésében. Ám éppen ezen tapasztalatai tették óvatossá: úgy tudjuk, csak az utolsó pillanatban döntötte el, hogy pályázik a dunaújvárosi társaságra. Sokallja a 35 milliárd forintos környezetvédelmi terhek átvállalását ugyanúgy, mint szintén a vevőt terhelő 64 milliárd forintnyi adósságállományt. Ezek átütemezésére a privatizációs kiírás nem ad lehetőséget. Így viszont nehezen látható, hogyan működtethető nyereségesen a Dunaferr.

Alighanem másként mérlegel a brit vetélytársához hasonlóan a nagy hozáadott értékű termékekre koncentráló orosz Szeversztal. Vásárlási szándékának fontos mozgatórugója, hogy EU kibővítése hátrányos az oroszországi acélgyártók számára. Jövő májustól unión belülre kerülnek olyan országok, ahol az acélfelhasználás kisebb, mint a termelés. Várható, hogy ezért a kibővített unión kívülről érkező acél az eddiginél is nehezebben juthat be az EU-ba. Oroszországnak 2004-re 1,3 millió tonnás kvótája van, de ez nem tartalmazza azt a félmillió tonnát, amit a csatlakozó országokba szállíthatott az idén. Miközben Moszkva Brüsszelnél lobbizik a kvóták növelése ügyében, az orosz acélgyártók is léptek. A második legnagyobb cég, a Szeversztal már megszerezte a litvániai SeverstalLat céget, most pedig a Dunaferrt szeretné megvásárolni. Igaz, a dunaújvárosi társaság viszonylag kis hozzáadott értékű termékei kevéssé illenek bele saját kínálatába, de ha megnyerné a privatizációs pályázatot, fejlesztéseket indítana. Örömmel tudná a sajátjának a Dunaferr európai értékesítési hálózatát is, miután saját uniós forgalma és értékesítési infrastruktúrája egyelőre szerény.

Szakértők elismerően szólnak a Szeversztal menedzsmentjéről. Jórészt nyugati egyetemeken tanult, fejlett piacgazdasági elvek szerint dolgozó, átlátható céget működtető vezetőkről van szó. Korábban éppen ennek alapján gondolták hazai acélipari körökben, hogy esetleg mégsem pályázik a Szeversztal a Dunaferr Rt.-re. Vezetőinek mérlegelésében ugyanis az ésszerűségi szempontok előbbre valók a mindenáron való vásárlásnál. Úgy tudjuk, a Dunaferr-re beadott pályázati anyagában nem is vállalt az általa reálisnak tartottnál többet.

Az akvizíciók terén egyébként komoly jártasságra tett szert a társaság, évente mintegy 500 millió dollárt költ Oroszországban más cégekben történő stratégiai beruházásra.

Az ukrán Donbass ipari szövetség vezette konzorciumnak szintén fontos, hogy olyan acélgyártó helyre tegyen szert, amely később uniós acéltermelőnek számít. Több fronton támad: a Dunaferr mellett a lengyelországi Huta Czestochowára is pályázott, az eredményhirdetés a napokban várható. Közben a szűkebb pátriájában is aktív maradt, néhány napja hirdették ki az egyik vezető ukrán acélgyártó, a dnyeprovszki vaskohászati kombinát tulajdonosaként.

Az ukrán acél erőteljesen jelen van egész Európa piacán. Versenypozícióit nagyban segíti, hogy viszonylag olcsón jut nyersanyaghoz és energiához, s éppen ez az, amit a Donbass a Dunaferrnek is kínál. Az orosz érdeklődővel szemben máris európai értékesítési hálózattal bír annak révén, hogy konzorciumához csatlakozott a svájci Duferco.

A Donbass is komoly jártasságra tett szert az acélipari vállalatok felújításában. A legfrissebb példát a konzorcium egyik tagjánál, az alcsevszki acélkombinátnál folyó munka adja. Az ipari szövetségnek - ahogyan persze más ukrajnai és oroszországi acélgyártóknak is - szoros üzleti kapcsolata van az acélipari berendezéseket szállító osztrák Voest Alpine céggel.

Úgy tudjuk, bár a Donbass vezette konzorcium adta be az egyetlen olyan pályázatot, amely teljes egészében megfelelt a kiírás feltételeinek, a teljes foglalkoztatásra vonatkozó elvárásnak többé-kevésbé a másik két jelentkező is eleget tett valamilyen konstrukcióval. Ugyanakkor a Donbassnak talán versenytársaiénál kisebb a politikai hátszele, bár értesüléseink szerint vannak támogatói. Hírek szerint a Kapolyi László volt ipari miniszter érdekeltségébe tartozó ukrajnai erőmű is valamilyen formában megbízást remél az ukránoktól, ha azok megnyerik a pályázatot.

Viszont Medgyessy Péter miniszterelnök nemrég Delhiben és Moszkvában is járt. Ilyen szintű ukrajnai tárgyalások viszont mostanában nem voltak.