Továbbra sincs alkotmánya az Európai Uniónak

Brüsszel



"Úgy ért véget a kormányközi konferencia, hogy igazából el sem kezdődött" - jellemezte a szombati vitazárást az egyik részt vevő diplomata. Maga Berlusconi záró sajtóértekezletén úgy fogalmazott, hogy "láthatóan nem érett még meg az idő" az alkotmány véglegesítésére, aminek feladatát ilyenformán átengedi a jövő EU-évi elnökséget ellátó ír kollégájának.

A péntek-szombati csúcs két részből állt. Péntek délelőtt lezajlott az, ami más esetben általában elviszi egy "normális" csúcs mindkét napját: az Európai Unió aktuális bel- és külpolitikai ügyeinek áttekintése, a szükséges állásfoglalások megfogalmazása. Az alkotmányozó konferencia csak ezt követően, a késő délutáni órákban kezdődött, alig kétórás plenáris üléssel. Berlusconi ezután felfüggesztette a közös munkát, és kezdetét vette az egész szombat délig tartó "gyónások" sorozata.

Az alapvető téma ezek során a leendő alkotmány fő akadályának tekintett intézményi fejezet, azon belül is szavazási rendszer reformja volt. Az alkudozás baljóslatú jelekkel kezdődött, mivel már Brüsszelbe érkezve látható volt, hogy a spanyolok és a lengyelek nem hajlandók feladni a számukra előnyösebb nizzai szerződést ezen a ponton, míg a németek hasonlóan elvi kérdést csináltak abból, hogy a legutóbbi szerződés szavazási rendszerét az új alkotmányba már nem szabad átemelni.

A nagy meglepetést Jacques Chirac francia államfő jelentette, aki - azok után, hogy három éve még egyértelműen elutasította a több német szavazatot követelő berlini megközelítést - most a leghatározottabban Schröder mellé állt. A többi ország kész volt átvenni a konvent által kialakított formulát, de közben azt is megvallották, hogy számukra igazából a nizzai számsor sem lenne katasztrófa.

Az olasz elnökség a kiszivárgott hírek szerint négy opciót is felkínált a vitázó feleknek. Ezek egyike némileg módosított formában megőrizte volna a nizzai képletet, 29-ről 33-ra emelve a németeknek járó szavazatok számát. Schröder azonban visszautasította ezt, azzal érvelve, hogy nem a német befolyás növelése a tét, hanem egy - 25 tagú EU-ban már nem jól használható - meghaladott rendszer lecserélése. A spanyolok utasították el a második verziót, ami már a konvent által javasolt kettős többségen alapult, csak az ottani arányokon módosított volna, és a tagorszá-

gok 55, továbbá a népesség 65 százalékának helyeslésétől tette volna függővé a minősített többség megszületését. A harmadik verzióban Nizza 2008 végéig élt volna, majd 2009-ben automatikusan a konventverzió lépett volna életbe. Ezt a lengyelek nem tudták elfogadni. Megbukott a negyedik opció is, amelyik 2014-re tette volna a most elhatározandó változtatások végrehajtását.

Az olasz elnökség mindezek után döntött úgy szombat délben, hogy berekeszti a vitát. A csúcs egyúttal felszólította a jövő évi ír elnökséget, hogy készítsen értékelést a márciusi EU-csúcsra a helyzet állásáról és a továbblépés lehetőségeiről. Számos résztvevő úgy vélte ugyanakkor, hogy a következő igazi alkotmányozói nekigyürkőzés érdemben csak a második féléves holland elnökség alatt várható, mivel jövő tavasszal Spanyolországban lesz választás, és Madrid jelezte, hogy a kampányidőszakban nem hajlandó EU-intézményi vitákba bonyolódni. Júniusban viszont az európai parlamenti választás jön, amire tehát minden jel szerint nem lesz még kész az alkotmány.

Erre jegyezte meg - sokakkal egyetértésben - Aznar, hogy ha ez politikailag nem is szerencsés, ám drámainak sem nevezhető a helyzet: végül is nincs joghézag, a nizzai szerződést mára már mindenütt ratifikálták, hatályba lépett, azaz az EU egyelőre még a megcélzott új alkotmány nélkül is működőképes.

A résztvevők igyekeztek csökkenteni a történtek tényleges jelentőségét. Sajtóértekezletén csaknem mindenki visszautasította, hogy "kudarcnak" minősítsék a megegyezés elmaradását - az egyetlen markáns kivételt a belga külügyminiszter jelentette, aki "kolosszális kudarcról" beszélt -, és többen is utaltak arra, sohasem volt még arra példa, hogy egy új uniós szerződést egyetlen elnökségi fél év alatt tető alá hoztak volna. Igyekeztek kerülni a bűnbakok keresését is; Schröder is, Chirac is arról beszélt, hogy megértik a lengyeleket, ha nem is értenek egyet velük. Medgyessy Péter is úgy fogalmazott, hogy megérti a lengyelek álláspontját, de igazságosabbnak tartja azt, amit a németek szorgalmaznak.