Az unióban súlya lesz a szavunknak

Lehet, hogy sokan egy kicsit unalmasnak ítélik az ön pályaívét, ez azonban több tanulságos és érdekes fordulatot is tartalmaz. Beszéljük róla egy kicsit részletesebben! Hogyan került a KSH-ba friss diplomásként?

Ne gondoljon semmifajta küldetéstudatra, elhivatottságra. Nagy szerep jutott ebben a választásban a véletlennek. Akkoriban még nem voltak állásbörzék vagy ehhez hasonlók. Az egyetemen a statisztikaoktatóm kérdezett meg: nincs-e kedvem a KSH-ban kezdeni, mert oda most kell ember. Fogalmam sem volt róla, hogy milyen munka folyhat a Központi Statisztikai Hivatalban. A szüleim támogatták a dolgot, mert biztos állást láttak benne. Hát így kezdődött.



Mi volt a munkaterülete pályakezdőként?

Beruházásstatisztikával kezdtem, aztán fokozatosan váltottam a gazdaságstatisztikára, és ezen a területen lettem elnökhelyettes. A témakör persze közben egyre bővült a külkereskedelmi, a kereskedelmi statisztikán át a közlekedési, az ipari és az építőipari statisztikáig. A nyolcvanas évek közepén kezdtem beleásni magam a nemzetközi statisztikai munkába is, ez szolgáltatásstatisztikát jelentett. Új téma volt ez akkor nálunk, és az uniós kapcsolatfelvétellel kezdődött.



Az hogyan történt? Hiszen akkoriban az egész meglehetősen távolinak tűnt Magyarország számára?

Így van. Meglepő módon azonban az Európai Unió képviselői utaztak ide, és ajánlották fel a segítségüket. Ők vették fel tehát a kapcsolatot velünk, nem pedig fordítva. Akkoriban még szó sem volt jogharmonizációról, csak arról, hogy átvettük tőlük a jó módszereket. A csatlakozási tárgyalások kezdetén aztán a statisztika már önálló fejezet volt. A kezdeti átvilágítástól fogva a magyar kormány részéről én vezettem a tárgyalásokat, amelyeket derogáció nélkül sikerült lezárni.



Eközben más irányba is elágazott a pályája, hiszen tanítani is kezdett.

Igen, igaz, elég későn, 1995-ben, Szegeden indult egy másik karrierutam: az oktatói. gazdaságstatisztikával kezdtem, majd a PhD fokozat megszerzése után kaptam meg docensi kinevezésemet. Ezt követően a számvitel tanszék vezetője lettem, azután az általános statisztikával bővült az oktatói tevékenységem.

Mennyire népszerűek ma ezek a tantárgyak a hallgatók körében?

A kérdés azért indokolt, mert korábban ezek valóban nem tartoztak a népszerű tantárgyak közé. Mára azonban robbanásszerűen megnövekedett a hallgatók létszáma, s ez azt is magával hozta, hogy polarizálódott a hallgatók viszonya a statisztikához. Sok a gyenge képességű diák, akit nem is érdekel a dolog, de jelentősen nő az a réteg, amely határozottan a tudatában van annak, hogy ezek az ismeretek milyen fontosak lesznek a számára.



Már csak néhány hónap választ el bennünket az európai uniós tagságtól. Megítélése szerint hol állunk a nemzetközi mezőnyben? Mennyire fejlett és elismert a hazai statisztika, a hivatal munkája?

A világ élmezőnyében az Economist elemzése szerint Kanada az első, majd Ausztrália következik. Európában a felső középmezőnyhöz tartozunk, a most csatlakozó országok között pedig az élmezőnyhöz.



Mitől világszínvonalú egy országban a statisztikai tevékenység? Mi a mérce? A pontosság? Az adatok, mérések megbízhatósága? Néhány évvel ezelőtt, amikor a KSH nagy rendszerességgel bocsátott ki létminimum-számításokat (talán ezzel is ellensúlyozva, hogy a rendszerváltást megelőzően ez is a tabu témák közé tartozott), volt egy szervezet, amely - igaz, sokkal szűkebb körben vizsgálódva, mint az országos adatokat szintetizáló KSH, de - mindig egy nappal előbb hozta nyilvánosságra létminimum-számításait a Központi Statisztikai Hivatalnál. Ezért akkoriban sok fricskát kapott a KSH "lassúsága" miatt. Ma is ilyen fontos a gyorsaság?

A mérce szerintem meglehetősen öszszetett. Beletartozik, hogy az adott statisztikai intézmény milyen módszertant használ, és azt hogyan alkalmazza. Fontos a munkaszervezés, és mindenekelőtt az, hogy jó szakembereink legyenek. Ami a gyorsaságot illeti: az annyira lényeges, hogy ma már a felhasználók mindenütt a világon nyomást gyakorolnak a statisztikára a gyorsaság érdekében. Ez az üzenete az Európai Statisztikai Hivatal programjának is: az adatsorok inkább ne legyenek teljesen pontosak - azokat később lehet korrigálni -, de a felgyorsult gazdaságnak minél frissebb adatokra van szüksége. Ezért fontos módszertani feladat annak kidolgozása, hogyan lehet a statisztikai adatokat minél gyorsabban előállítani. Ma már sok területen előtérbe kerültek a becslések, amelyeknek nem előrejelzés az alapjuk, inkább a segédinformációk. Ne ijedjen meg senki: a becslés nem jóslás, hanem a trenddel közelíthető változás utolsó elemének extrapolálása. A becslés tehát kilencven százalékban tényeken alapul. Ezekből és a belőlük leolvasható trend alapján születik az adat. A gyorsaságnak ára van, valamit valamiért: az utóbbi időben előre hozott GDP-adatok közzétételekor nem várjuk meg a felhasználói oldal adatait. Ez persze azzal is jár, hogy olykor módosítani kell némiképpen az előzetes adatot, ezt azonban vállaltuk, amikor áttértünk erre a munkamódszerre. Ugyancsak az élet "kényszerítette ki" néhány évvel ezelőtt, hogy úgynevezett maginflációs adatokat közöljünk. 1996-ban ugyanis jelentősen megugrott a burgonya ára, és ennek következtében meglódult az egész fogyasztói árindex. Azóta végzünk maginflációs méréseket. Ezek az alapinflációs trendet tükrözik, a leglényegesebb termékekét és szolgáltatásokét. Ezek a számítások a többi között a Nemzeti Bank számára rendkívül fontosak.



Gondolom, azért a gyorsaság a statisztikában mindenképpen relatív fogalom volt, és az is maradt.

Így van, hiszen a statisztikai hivatal mindenütt a világon eleve konzervatív, mert feldolgozott adatai a múltról szólnak. Eleve késleltető faktor a statisztikában minden térbeli, időbeli összehasonlítás is. Mindemellett a gyors reagálást nagyon fontosnak tartom. A mi munkánk: termelési folyamat, amely az adatszolgáltatónál kezdődik, és az adat kibocsátásával ér véget. A munkát tehát nagyon jól kell megszervezni. A statisztikai hivatalok mindenütt a világon akkor indultak gyors fejlődésnek, amikor kezdtek odafigyelni az üzleti életre. Ezért van nálunk is nagy szükség a párhuzamosságok és az ellentmondások kiszűrésére, a hatékonyság növelésére. Akár a gazdaságban, nálunk sem lehet raktárra termelni.



Van azért a statisztikai tevékenységnek sok olyan sajátossága, alapkövetelménye, amelyek miatt nem mérhető egy az egyben a termeléshez, így hatékonysága annak hatékonyságához sem.

Ez így van: időigényes a kérdőívek kidolgozása, maga a feldolgozási technológia, de az is, hogy a statisztikai adatgyűjtési programot minden évben a kormány hagyja jóvá (a gazdasági adatszolgáltatás, adatgyűjtés természetesen kötelező). Ráadásul figyelembe kell venni azt is, hogy az Európai Unió adatszolgáltatási határidőket is előír a számunkra.



Van-e valamilyen elmaradásunk, csúszásunk a statisztika területén?

Nincsen. A klasszikus jogharmonizáció itt viszonylag vékony szelet, s a módszerek alkalmazásában nagy a gentlemen's agreement szerepe. Az unió statisztikai hivatala sokat segített nekünk abban, hogy összegyűjtötte azokat a területeket, amelyeken van vagy lehet teendőnk, csak az a dolgunk, hogy ezeket átböngésszük. Természetesen más felkészülni, és más tagnak lenni. Más megfigyelőként jelen lenni, és megint más az asztal mellé ülni, ahol súlya lesz annak, amit mondunk. Ezért azt gondolom: felkészültek vagyunk, aztán majd mindezt kipróbáljuk a gyakorlatban. Élesben találkozunk majd az új külkereskedelmi statisztikával, az intrastattal, de az államháztartási statisztika is "éles információvá" válik a belépés után, hiszen ez a konvergenciakritériumok egyike. Ezért a Pénzügyminisztériumtól kell majd olyan adatokat kapnunk, amelyek a követelményeknek megfelelnek. Osztrák kollégáink a belépésük utáni első években sokat panaszkodtak, még a nyelvi nehézségekre is, hiszen az unió munkanyelve elsősorban az angol. Azt hiszem, hasonlóképpen leszünk mi is.



A gondok ellenére szerintem ön irigylésre méltó munícióval lépett az elnöki posztra: a KSH székházában mindenkit ismer. Méghozzá nemcsak felületesen, hanem amilyen régről csak lehet. Pontosan tudja, kinek mi fáj, és ki mire képes. Akkor is, amikor felvázolja új elképzeléseit, amelyeket egy kicsit megnyirbált létszámmal, és a

korábbinál szűkösebb anyagi fel-tételek között kell majd megvalósítania.

Így van, de ebben semmi ijesztőt nem találok. Amikor először találkoztam a munkatársaimmal elnökként, elmondtam, mit tartok a legfontosabbnak a munkánkban. Két kulcsfogalmat emeltem ki: a tájékoztatást és a már említett hatékonyságot. A tájékoztatást annyira fontosnak ítélem, hogy hajlandó vagyok munkatársaim képzését is támogatni, amennyiben nem tudják teljesen közérthetően közreadni elemzéseiket, tanulmányaikat. Megítélésem szerint tudniillik ami nem közérthető, annak nincs is valódi információs értéke. Rendkívül fontos az is, hogy képesek legyünk célzottan és azonnal reagálni a társadalom és a gazdaság eseményeire. Nemrégiben például nagy port kavart az az információ, amely szerint a közszféra bérei megelőzték a versenyszférát. Csak éppen senki sem tette mellé a hátteret. Az adatok tudniillik megmutatják, hogy mennyivel magasabb a közszférában a felsőfokú végzettségűek aránya. Ezt kellett volna kommunikálni, mégpedig azonnal és közérthetően. Az emberek ma már tudnak diagramokat, grafikonokat olvasni, leolvasni, értelmezni (igaz, ott még nem tartunk, mint az Egyesült Államokban, ahol a statisztikaolvasást és -értést már az általános iskolában akarják tanítani?). Sok helyen oktatják az úgynevezett metaadatokat is. Ezek: információk az információkról, vagyis megmagyarázzák a használt mutatókat, és megvilágítják azokat a becsléseket, amelyek a számítások alapját adták egy-egy konkrét esetben. Ami pedig a kérdésben is említett nadrágszíjmeghúzást illeti: ez az egyik oka annak, hogy fokozottan nagy szükség van a minél hatékonyabb munkára. Nem eklektikus ötletelésre van szükség, ehelyett számba kell vennünk a prioritásokat, és azt, milyen lépéseket kell tennünk a hatékonyabb munka érdekében az informatikában, az oktatásban és a munkaszervezésben. Ezért indítottam el a KSH-ban egy stratégiai tervezési folyamatot. Munkatársaimat, mint már szó volt róla, nagyon régóta ismerem, ezért nem kételkedem a sikerben.

a KSH új elnöke, aki szerint a fő vezérelv a tájékoztatás és a hatékonyság. Rendkívül fontosnak tartja, hogy a hivatal képes legyen azonnal és célzottan

reagálni a gazdaság és a társadalom eseményeire. Varga Zsuzsa-->