Bel- és igazságügyi forradalom
Alapszerződéses kötelezettségek teljesítése is a tétje a héten Dublinban sorra kerülő nem hivatalos uniós bel- és igazságügyi miniszteri találkozónak. Hét évvel ezelőtt forradalmi döntésnek minősült, hogy az akkori amszterdami csúcstalálkozón elvi egyetértésre jutottak a bel- és igazságügyi együttműködés számos elemének "közösségiesítésében". Azt jelentette ez, hogy ezeken a területeken a tagországok késznek mutatkoztak lemondani a vétójogukról (elfogadva a minősített többségi szavazási rendre való áttérést), hajlandók voltak átengedni a kizárólagos kezdeményezési jogot az Európai Bizottságnak, és beleszólást adni az Európai Parlamentnek, illetve az Európai Bíróságnak.
A döntés kipárnázását szolgálta, hogy listát alkottak azon témákról, amelyek ennek hatálya alá kerülhetnek, illetve, hogy hosszú kifutást hagytak mindennek végrehajtásához: a szerződés értelmében csupán annak hatálybalépése után öt évvel kerülhet rá sor. A lista főbb tételeit a közös vízumpolitika kezelése, valamint a külső határok védelme és a migrációs ügyek menedzsmentje alkotta. Az amszterdami szerződés pedig 1999. május 1-jén lépett életbe, így éppen a bővítéssel egy időben, az idén májusban volna esedékes a "beélesítése".
Ami a "lista" fontosabb elemeit illeti, 1999 őszén, a finnországi Tamperében az EU állam- és kormányfői ismét visszatértek a bel- és igazságügyi csomaghoz, immár számos területen konkretizálva a két évvel korábbi elvárásokat. A "tamperei tíz pont" alapvetően azt célozta, hogy mintegy lefordítsák az elvi egyetértést napi teendőkre. Ezek végrehajtásához többnyire szintén az "amszterdami" határidőt tűzték ki, azaz 2004. május 1-jét.
A januárban hivatalba lépett ír EU-elnökségnek mindezekkel szembesülve is kellett tehát munkához látnia, miközben az olasz elnökségtől átvett "örökség" több területen is problémákat vet fel. Kellemes kivétel a vízumpolitika, lévén, hogy a vízumkérdés kezelését - a közösségi és a "schengeni" vízumlista egységesítésével - lényegében már közösségi hatáskörbe helyezték. Több vesződséggel jár, de szintén még a határidős megegyezés esélyével kecsegtet a leendő közös határőrizeti ügynökség felállításának ügye, tekintve, hogy az elvi kérdéseket már tisztázták. A határőrizeti ügynökség létrehozása nem vonhat el hatásköröket a nemzeti hatóságoktól és határvédelmi tevékenységtől - nincs tehát szó "közösségi határőrség" felállításáról -, hanem feladata mindenekelőtt a koordináció, a határőrizeti normák egységesítése, a befutó információk értékelése, a képzés, a tagok által igénybe vehető drága eszközök nyilvántartásba vétele és hasonlók. A következő hetek vitái itt főként a konkrét megvalósítás - szervezeti felépítés, személyi feltételek - körül folynak, beleértve a leendő ügynökség székhelyének meghatározását is (ez utóbbira amúgy Magyarország is igényt jelentett be).
Helyben jár viszont a menekültügy. Két irányelvet is véglegesíteni kellene május 1-jére: a menekültek jogállását, illetve a velük szembeni eljárást meghatározni hivatott jogszabályokat. A leginkább vitatott kérdés, hogy vajon készüljön-e olyan közös lista, amelyik menekültügyi szempontból sorolja fel az úgynevezett biztonságos "származási" és biztonságos "harmadik" országokat - ahova tehát legitim módon vissza lehet küldeni az illegálisan érkezőket -, illetve hogy milyen eljárás keretében kezeljék az érintett személyeket.
Az amszterdami szerződés "beélesítésének" azon alapvető következményét tekintve pedig, hogy ez a vonatkozó témakörökben megszüntetné a vétójogot, végképp nincs még egyetértés. Egyes tagállamok úgy vélik, hogy célszerű megvárni a majdani alkotmányos szerződést, és annak keretében rendelkezni minderről, mások ragaszkodnának a májusi váltáshoz. Érdekes "ír hónapokra" van kilátás.
