Egy kézben a gazdasági bűnesetek felderítése

A különböző okokból speciális felkészültséget igénylő, illetve országos ügyeket célszerűbb egy megfelelő képzettséggel bíró rendőrökből álló központi egységre bízni. Mindemellett a kisebb jelentőségű ügyekben sem szerencsés, ha egyetlen nyomozásban egymást követően több rendőri egységnek is el kell járnia - leegyszerűsítve ez a két, laikus szemmel is teljesen érthető gondolat húzódik meg a rendőrség bűnügyi szolgálatának tervezett átalakítása mögött.

A kormányváltást követően tervbe vett, azóta késő, majd a belügyminiszter által váratlanul "azonnali feladattá" tett átalakítás bejelentése nyomán lázas munka kezdődött a rendőrségen. Az elvek tulajdonképpen már évekkel korábban megjelentek. A gyakorlat a kilencvenes évek közepe óta sokkal inkább nyomozati jogkörök különböző hatóságok irányába történő széttelepítését tükrözte. Alig néhány éve még a rendőrség számos egységénél hármas tagolás élt. Utóbbi azt jelentette, hogy egyetlen ügyben is külön osztályok végezték a felderítő ("közkeletű" nevén titkos vagy operatív eljárást takaró), a nyomozó (nyílt eljárást ismeretlen tettes ellen folytató) és vizsgáló (a nyílt eljárásban ismert tettes ellen a nyomozást befejező) munkát. A felderítés különállása azóta megszűnt, de a nyomozó- és vizsgálóosztályok mindmáig elkülönülten működnek.

Ami a központi nyomozóegységek létrehozását illeti, a folyamat néhány betűszóval jellemezhető a legjobban: ORFK, KBI, SZBEI, PNYI, majd most a létrehozandó NNYI, azaz Nemzeti Nyomozó Iroda. 1996-ig az Országos Rendőr-főkapitányság keretein belül folyt a kiemelt ügyek vizsgálata. Tény, hogy az ezzel foglalkozó egységek feladata elsősorban a rendőrség egésze bűnügyi tevékenységének szakmai irányítása volt, így a nyomozások nem jutottak kiemelt szerephez.

Az 1996 végén létrehozott Központi Bűnüldözési Igazgatóság mint országos nyomozócentrum kialakítása így szakmailag indokolt volt, ám az új szervezet a kezdetektől szinte folyamatosan kereszttűzben állt. Ennek elsődleges oka létrejöttének körülményeiben, illetve a rendőrségi vezetők közötti feszültségekben keresendő: a KBI annak a Horn Gyulától származó és a koalíciós partner SZDSZ által "megfúrt" elképzelésnek a gyümölcseként született, amely szerint a Miniszterelnöki Hivatal keretei között kellett volna egy speciális, rendőrökből, ügyészekből, vámosokból álló, független nyomozóegységet létrehozni. A politikai kompromiszszum eredményeként létrejött KBI végül a rendőrség keretein belül maradt, és voltaképpen az ORFK addigi központi bűnügyi osztályainak új ernyő alá szervezését jelentette. Éppen születése körülményei miatt folyamatos különállásra törekedett a rendőrségen belül (politikai lobbizással elérte például költségvetése külön megállapítását, a szervezet eljárásairól nem tájékoztatták a felső vezetést).

Az Orbán-kormány hivatalba lépése után - a magát egyebek közt a Várhegyi Attila, a Fidesz volt választmányi elnöke elleni eljárással rendre exponáló - a KBI-t megszüntette, pontosabban Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság névre keresztelte át. Maradt az épület, maradtak az emberek, a hatáskörök, jelentős különbséget jelentett viszont, hogy a központi egység visszatért az ORFK tényleges irányítása alá. A "saját nyomozóhivatal" gondolata azonban ebben a kurzusban is gyökeret vert: létrejött az APEH Bűnügyi Igazgatósága. A kifejezetten adó- és járulékcsalásokra szakosodott szervezet jól képzett szakembereket szívott el a rendőrségtől, magasabb jövedelmet ígérve. Létét - részben jogosan - az adóügyek speciális felderítési módjával indokolta. A szervezet minden megyében saját nyomozóhivatalokat alakított ki, hogy ezekkel együtt 2002-ben Pénzügyi Nyomozó Igazgatóság néven minden egységével visszatérjen a rendőrség keretei közé. A PNYI azonban gyakorlatilag ma lényegében szinte hasonló elkülönültségben dolgozik, mint eddig, jelentős számú civillel, és egységei a rendőrségtől külön épületekben is működnek.

A tervezett átalakítások szerint a rendőrség minden egységénél megszűnne a nyomozati és vizsgálati munka széttagoltsága, emellett pedig az SZBEI és a PNYI összevonásával létrejönne az új központi nyomozati csúcsszerv, melynek keretei között működne az EU-direktívákban is szereplő nagyobb létszámú kábítószer-bűnözés elleni egység. Az összevonások és a vezetői szintek párhuzamosan elrendelt csökkentése javíthat a jelenleg is jellemző, nem kis részben az évek óta folyamatosan zajló vagy lebegtetett átszervezéseknek köszönhetően kialakult belső rivalizáláson: ma a rendőri egységek jelentős része nem abban érdekelt, hogy információit megossza más osztályokkal, igazgatóságokkal, hanem saját létjogosultságát alátámasztandó "zárja" köreit. Amit lehet, megoldja saját hatáskörben, amit nem, azt elfelejti. E tekintetben sok múlik az új szervezet belső struktúrájának kialakításán, amiről egyelőre semmit nem tudni.

Kérdés az is, sor kerül-e olyan új prioritások meghatározására, mint például a bűncselekményekből, elsősorban gazdasági-pénzügyi deliktumokból származó összegek felkutatása. Az ilyen cselekmények nyomozásának egyetlen szervhez telepítése elvileg az évek óta alig tízszázalékos kármegtérülési mutató jelentős emelésére is lehetőséget adhat.