Gazdag magyar euroképviselők?

Csütörtökön ismét az unió legfőbb döntés-előkészítő fórumának számító nagyköveti bizottság (Coreper) elé kerül az Európai Parlament (EP) képviselőinek javadalmazását is szabályozó statútum ügye, miután a múlt heti ülésen a tagállamoknak nem sikerült egyhangú álláspontra jutniuk az EP 17-i kompromisszumos javaslatáról. A tét az eurohonatyák számára nem csekély: a statútum életbelépésével egységesen az Európai Bíróság bírái számára adott mindenkori illetmény fele (vagyis jelenleg havi bruttó 8 500 euró) lenne az EP-képviselők alapfizetése, amelyet a közösségi kasszából fizetnének.

A megállapodás elmaradása esetén viszont maradna a jelenlegi rendszer, amelyben minden tagország maga szabályozza EP-képviselői alapfizetésének nagyságát, és saját maga állja annak költségeit. A májusban csatlakozó országok tehát egyértelműen abban érdekeltek, hogy megszülessen a megállapodás, hiszen egyik sem alakított még ki saját nemzeti szabályozást az EP-képviselők juttatásairól.

Az uniós honatyák fizetése jelenleg a mai tagállamok között is igen széles sávban szóródik, havi 2618 és 10 974 euró között (a közösségi szabályok csupán azt állapítják meg, hogy az EP-képviselők javadalmazása nem lehet kisebb, mint országuk nemzeti parlamentjében ülő társaiké). Éppen ezért határozták el már az 1997-ben aláírt amszterdami szerződésben a tizenötök, hogy egységes szabályokat fektetnek le. Az igen bonyolult és sokszereplős egyeztetési folyamat tavaly decemberre odáig jutott, hogy már csak három nyitott kérdés maradt: az EP-képviselők nyugdíjkorhatára (a miniszteri tanács 65 évet javasolt, az EP 60-at), a fizetések adóztatásának kérdése (a miniszteri tanács fenn szerette volna tartani a jogot arra, hogy nemzeti adót is ki lehessen vetni rájuk, az EP kizárólag közösségi adóztatást szeretett volna, jelenleg csak nemzeti adóztatás van érvényben), illetve bizonyos előjogok és immunitások ügye.

Az EP december 17-én kompromisszumos megoldásnak szánt határozatában végül 63 éves nyugdíjkorhatárt javasolt, illetve az opcionális nemzeti adóztatás elvének elfogadását, feltéve azonban, hogy az nem vezethet kettős adóztatáshoz - vagyis a tagállami adó csak kiegészítő jellegű lehet a közösségihez képest. Erre kellene tehát rábólintaniuk a tagállamoknak, de lapunk értesülései szerint a múlt heti Coreper-ülésen egyes tagállamok ellenvéleményt fogalmaztak meg a hatálybalépés időzítését illetően, illetve kifogásolták a de facto fizetésemelést a költségvetési megszorítások időszakában. Értesüléseink szerint a múlt pénteki tanácsi munkacsoportülésen sem látszottak még közeledni egymáshoz az álláspontok.

A parlamenti kompromisszumos tervezet egyik pontja a májusban csatlakozó országok számára felajánlott átmeneti időszak lehetősége is (erről nincs vita a tagállamok és az EP között). Eszerint a 2004-2009-es, illetve a 2009-2014-es EP-ciklus idején az új tagok még választhatnának, hogy saját, nemzeti szabályokat akarnak-e bevezetni a fizetéseket illetően, vagy azonnal magukévá teszik a közösségi statútumot. Szakértők szerint a magyar országgyűlésnek is arról kell döntenie (amennyiben megszületik a statútum), hogy melyik megoldás kommunikálható jobban a közvélemény felé: magas, de közösségi kasszából adott fizetések, vagy alacsonyabbak, de akkor azok a nemzeti költségvetést terhelik.