Interpellációs slágerek
Gazdasági és agrártémájú interpellációk hangzottak el a legtöbbször tavaly a parlamentben - derül ki az Országgyűlés 2003-as statisztikájából. A kormány munkájának ellenőrzésére hivatott eszköznek számító interpellációból a ténylegesen elhangzottaknál lényegesen többet, 1153-at mondtak volna el a honatyák, az összes benyújtott kérdés plénum előtti felvetésére azonban nincs technikai lehetőség. A szűrőn 230 interpelláció ment keresztül, míg azonban az 1153 benyújtott iromány között csak alig több mint tízszázalékos a koalíció által saját minisztereihez címzett felvetéseinek aránya, az elhangzottak között már 29 százalék.
A plénum előtt elmondott interpellációkban a legtöbbször Csillag István gazdasági és közlekedési minisztert kérték válaszadásra (35 alkalommal), 33-mal második Németh Imre földművelésügyi miniszter, László Csaba pénzügyminiszter húszszal csak a harmadik. A pénzügy- és a gazdasági miniszter élt legtöbbször azzal a lehetőséggel, hogy helyette politikai államtitkára válaszoljon, László Csaba egyenesen több interpellációt "engedett át" helyettesének, mint ahányra maga felelt. A képviselőket a legkevésbé az esélyegyenlőségi tárca nélküli, a foglalkoztatási és az európai integrációért felelős miniszter munkája érdekelte (egy, illetve két-két interpelláció).
Tárcavezetők válaszát egy alkalommal sem utasította el a többség, ám 12 neki címzett interpellációból 11-szer "elbukott" Polt Péter legfőbb ügyész. A kormánypártok korábbi ígérete, hogy meghagyják az interpellációt ellenzéki műfajként a parlamentben, nem teljesült: az előző éveknél némileg alacsonyabb a 29 százalékos arány, de kevésnek aligha mondható. Az MSZP és az SZDSZ egyébiránt nagyjából egyenletesen szinte minden tárcavezetőnek biztosított egy-egy hazai vizekről érkező interpellációt, érdemi belső elégedetlenségről csak a szocialisták által az SZDSZ-es oktatási miniszternek címzett négy számonkérés árulkodhat. (DG)
