Az Európai Bizottság konzultációt hirdetett az 1993-ban elfogadott munkaidő-direktíva felülvizsgálatával kapcsolatban. A direktíva a munkavállalók egészségének védelmére hivatkozva legfeljebb 48 órás munkahetet ír elő, rendelkezik a pihenő időszakokról és szünetekről, illetve évi legalább négyhetes fizetett szabadságot tesz kötelezővé.

A brüsszeli testület a kimaradási klauzula alkalmazását tartja problémásnak, és szeretné újradefiniálni a munkaidő fogalmát. A kimaradás lehetőségét 1993-ban Nagy-Britannia harcolta ki: ennek értelmében a tagállamokat bizonyos feltételek teljesítése esetén nem kötik a direktíva rendelkezései. Szükséges ehhez a munkavállaló előzetes hozzájárulása, akit a kimaradás visszautasítása esetén semmilyen hátrány nem érhet, az azt választók ledolgozott óráit pedig számon kell tartani. Eddig ugyan csak Nagy-Britannia élt a kimaradás lehetőségével, ám az Európai Bíróság döntései nyomán az utóbbi időben Francia-, Német-, Spanyolország, Hollandia és Luxemburg is előkészített, vagy már el is fogadott erről rendelkező jogszabályt - emlékeztet a Rapid.

A bizottság aggályosnak tartja például, hogy a kimaradásról szóló megállapodást gyakran a munkaszerződéssel egy időben íratják alá a munkavállalóval, ami Brüsszel szerint a választás szabadságának korlátozását jelenti. A munkaidő definiálásával kapcsolatban a készenléti idő minősítése okozza a problémát. Tavaly két alkalommal fordultak ezzel kapcsolatban az Európai Bírósághoz; ezekben az egészségügyi szektort érintő esetekben a testület úgy határozott, hogy a készenléti időt munkaidőnek kell tekinteni. Berlin ennek nyomán úgy számol, hogy Németországban 15-27 ezer orvos pótlólagos alkalmazása válhat szükségessé.