Textilipar Európában: meddig tart ki a cérna?

A 2002-ben 200 milliárd euró forgalmat lebonyolított textil- és ruhaipar fontos ágazat egész Európában: a szektorban mintegy 177 ezer vállalat tevékenykedik, ezek 80 százaléka kis- és középvállalat. Az iparág 2 millió embernek biztosít megélhetést, ráadásul ez a szám a bővítés után 35 százalékkal, azaz 700 ezer fővel emelkedik majd. Csakhogy a GATT 1993-ban lezárt uruguayi fordulója nyomán 2005. január 1-jén, alig egy év múlva világszerte megszűnnek az importkvóták a textil- és ruhaiparban, ami komoly változásokat hozhat.

Az uniós feldolgozóipar hozzáadott értékének mintegy 7 százalékát adó textil- és ruhaiparnak e nélkül is megvolt a maga gondja: 2002 során a termelés 8,7, a foglalkoztatás 8,4 százalékkal csökkent. Bár a külkereskedelmi mérlegben a textilipar 7,9 milliárd eurós többletet tudott felmutatni, a szektor másik fő ága, a ruhaipar 34,1 milliárdos hiányt halmozott fel. Az egyik legjelentősebb uniós termelő, Portugália textilipara például az ország ipari termelésének 25 százalékát adja, ám az odatelepült nemzetközi cégek sorra az adókedvezményeket ígérő Kelet-Európába - jellemzően Bulgáriába, Romániába, vagy Ukrajnába - költöznek, ahol a bérek az unióban igen alacsonynak számító portugál szint egyharmadát sem érik el.

Európában visszaszorulóban van a hagyományos textilipar, helyette a speciális, magasabb hozzáadott értékű és nagyobb profitot ígérő szegmensek kerülnek előtérbe. A vegyi szálakra fokuszáló német textilipar például az erős vegyiparra támaszkodik, míg az olaszok, spanyolok és franciák erős márkaneveket építve a kreativitást igénylő divatiparra koncentrálnak. Ennek köszönhetően jelentős például az Indiába irányuló olasz export, hiszen a jól csengő márkanév ott is magasabb árat biztosít.

A világ textilexportjának 20 százalékát adó EU egységes piacán ma a textil- és ruhaipari termékek 41 százaléka az unión kívüli importból, főleg Kínából, Indiából és Pakisztánból származik. A behozatal és a kivitel minőségbeli összetétele eltérő: az importban elsősorban az alacsonyabb minőségű termékek dominálnak, míg az export olyan piacokat céloz meg, ahol a magasabb minőséget nagyobb árral honorálják.

A liberalizáció nyomán a Távol-Keletről akadálytalanul érkező áruk versenyt indukálnak a fejlődő országok között is: Kína mellett India, Vietnam és Pakisztán is helyet követel magának. Eközben, noha a világkereskedelmi liberalizációban tett engedmények elvileg nem egyoldalúak, még mindig csak korlátozottan hozzáférhetők az uniós exportőröknek. A leginkább protekcionistának a csendes-óceáni ázsiai országok, Közép- és Dél-Amerika államainak többsége és az indiai szubkontinens országai számítanak (Indiában például az átlagos vám 87,8 százalék).

A hazai textilipar számára 1991 hozott döntő változást, amikor az EU-ban lényegesen liberalizálták a textil- és ruhaipari termékek importját: több kvótát eltöröltek, illetve lényegesen emelték azok felső értékét. 1998. január 1. óta a magyar származású textil- és ruházati termékek mennyiségi korlátozásoktól mentesen exportálhatók az Európai Unióba. A teljes jogú tagság mégis lényeges - bár az évtized elejinél kisebb - kihívást jelent. A még lebontandó vámok és a növekvő importverseny újabb alkalmazkodási próbatételt jelent majd a magyar vállalatok, különösen az eddig csak a hazai piacra termelők számára.

A megemelkedett minimálbérek miatt ráadásul az egész kelet-közép-európai régió vonzereje csökkent. Ez azért is komoly gond, mert a munkaintenzív ágazatban a foglalkoztatottak 80 százaléka nő, akiknél a családdal kapcsolatos távollétek, a betegszabadságok volumene, az elvárt szociális juttatások költségterhe egyébként is lényegesen magasabb. A folyamatosan romló feltételek okán gyorsuló ütemben csökken a foglalkoztatottak száma: 2000 óta itthon 22 ezer munkahely szűnt meg, de a hazaiakhoz hasonló problémákkal küszködik például Csehország is.

Eközben a tőlünk keletre fekvő államok a multinacionális vállalatok kedvelt befektetési célpontjai lettek: a közelmúltban több üzem is Bulgáriába, Romániába, illetve Ukrajnába tette át termelését. Keresztesi Ágota, a Berwin Ruhagyár Rt. marketing- és pr-igazgatója szerint a kivonulás a magyar cégeket is fenyegeti. A vállalatok itthon kénytelenek racionalizálni működésüket, de sajnos nagyon kevés cégnek van meg az a forrása, ami az alkalmazkodáshoz, a versenyképesség javításához szükséges. Kiemelte: az állandó magas minőség és a szállítási határidők pontos betartása tette lehetővé, hogy az utóbbi három évben a jelenleg 1700 főt foglalkoztató Berwin növelni tudta az alkalmazottak számát, s a termelékenység is 10-13 százalékkal javult.

Magyarországon a szakértelmet, képzettséget igénylő speciális textilgyártást lenne érdemes fejleszteni. Ilyenek a lakástextíliák, speciális egészségügyi, munka- és védőruházati szövetek, vagy a különböző műszaki textíliák. Ezek gyártásához bonyolult és magas szintű technológiára van szükség, amely átvehető a fejlettebb országoktól.