Védekezés a hamisítás ellen

Napjainkban a bankjegyek tervezése már nem csak esztétikai kérdés, azaz nem csak "egyszerű" grafikai feladat. Néhány, vagy akár csak egy évtizeddel ezelőtt is még elegendő védelmet jelentett a hamisítók elleni küzdelemben az igényesen kivitelezett vonalstruktúrákból álló grafika, vagyis a bankjegytervezés alapvetően művészi kérdés volt.



>> Új igények a pénzzel szemben



Manapság szinte lehetetlen azt megjósolni, hogy egy bankjegy biztonsági rendszere meddig képes ellenállni a hamisítók törvényszerűen bekövetkező próbálkozásainak. Mindannyian tanúi vagyunk a számítástechnika robbanásszerű, és még csak a kezdeteinél tartó fejlődésének, ami a hamisításhoz rendelkezésre álló eszközök valóságos tárházát nyitotta meg e bűncselekmény elkövetői előtt. A színes sokszorosítóeszközök korában önmagában az, hogy egy hamisítvány rátekintésre "jól néz ki", hogy a rajzolatot és az eredeti színeket hihetően tükrözi, nem különösebben kiemelkedő teljesítmény. Mindannyian tapasztaljuk, hogy a printerek, fénymásoló gépek egyre szebb, tökéletesebb képet képesek készíteni az eredetiről. Ezzel a fejlődéssel természetesen a bankjegyeket kibocsátóknak is lépést kell tartani.



>> Az euró eddig jól teljesít



A korszerűen védett, könnyen ellenőrizhető biztonsági elemekkel ellátott euró beváltotta az EKB bankjegyek biztonságával foglalkozó szakembereinek reményeit, hamisítása jelentősen alulmúlja a 2002. január 1-jét követően kivont korábbi nemzeti valutákéit. Persze minden újonnan kibocsátott pénz esetében a hamisítás mértéke a forgalomba hozataltól kezdve egy ideig természetszerűen emelkedik - ahogyan a bankjegyek, érmék terjednek, ahogyan a hamisítók is kellőképpen felkészülnek -, hogy végül egy az adott valutára jellemző szinten hosszabb távon is megállapodjon. Az EKB adatai szerint az utóbbi hónapokban - nem kis mértékben köszönhetően a központi bank hatékonyan működő monitoring rendszerének - a hamisítás mértéke megállapodni látszik.

Már az eurókészpénz 2002. januári bevezetését megelőzően is, az azóta eltelt időszakban pedig még inkább tudatosan kiemelt figyelmet szentelt mind az EU, mind az EKB az új fizetőeszköz hamisítás elleni védelmének hatékony szervezeti rendszerére.

Az euróhamisítással szembeni - az Európai Unión belüli - hatékony fellépés feltételeit, s annak hatályát a nem euróövezeti tagállamokra tanácsi rendeletek, valamint az EKB határozata írják elő.



>> EU-rendeletek és az EKB-határozat



A tanácsi rendelet megteremti az euróhamisítással szembeni védekezés közösségi, valamint nemzeti szintjét, és a közöttük való koordinált együttműködést. Az EKB határozata a legfontosabbként rendelkezik az euróbankjegyek és -érmék hamisításával összefüggő valamennyi adat gyűjtéséről, azaz egy központi hamisítványfigyelő rendszer, a Counterfeit Monitoring System (CMS) létrehozásáról.

A határozat előírja, hogy a csatlakozó országok jegybankjainak milyen feltételeket kell teljesíteniük az Európai Központi Bank hamisítványfigyelő rendszeréhez való kapcsolódás érdekében.



>> Az EKB és az MNB közötti megállapodás



Az Európai Unióhoz csatlakozó, de az eurót törvényes nemzeti fizetőeszközként még nem használó országok feladatait a közös pénz védelme, a hamisítások megelőzése, visszaszorítása tárgyában az EKB és a nemzeti jegybankok közötti kétoldalú megállapodások határozzák meg. Az Európai Központi Bank elnöke a csatlakozó országok közül elsőként a Magyar Nemzeti Bank elnökével 2003 júliusában írta alá azt a megállapodást, amely rögzíti a felek, így a Magyar Nemzeti Bank feladatait.



>> Európai szintű szervezetek



Az euró hamisításának megelőzése, visszaszorítása, továbbá a nemzeti szinten folyó tevékenységek koordinálása, a tapasztalatok összegzése és unión belüli hasznosítása érdekében az EKB egy határokon átnyúló figyelőrendszert hozott létre, a Counterfeit Monitoring Systemet. Így a pénzhamisítás megelőzése terén a kivont nemzeti valuták esetében korábban folytatott elszigetelt, a határokon gyakran túlmutató hamisítással lépést tartani nem tudó nemzeti tevékenységeket e téren egy jól szervezett, naprakész nemzetközi tapasztalatokat tartalmazó, elemző, szolgáltató rendszer váltotta fel.

A rendszer alapvetően a tagállamokban keletkező információkra épül. Valamennyi nemzeti szinten lefoglalt hamisítványt ún. "local-classba" sorolják be. A hamisítványokkal kapcsolatos, adatszerű és műszaki tartalmú információkat napi gyakorisággal továbbítják a CMS felé. Azoknak a hamisítványoknak egy-egy példányát, amelyeknek az újdonsága, a minősége, a mennyisége, vagy a földrajzilag kiterjedt előfordulása indokolja, meg kell küldeni a megfelelő központi szakértői szervezetekhez, ahol ún. "common-class" besorolást kapnak.

A tagállamokban lefoglalt euróbankjegy-hamisítványok összehasonlító szakértői vizsgálatára és adatainak összegzésére az EKB Frankfurtban létrehozta a Counterfeit Analysis Centre-t (CAC), míg a hamis érmékkel kapcsolatos ugyanezen feladatokra az Európa Tanács a European Technical and Scientific Centre-t (ETSC) a franciaországi Pessac-ban.

Az EU-rendeletek és az EKB-határozat, illetve a nemzeti bankok és az EKB közötti kétoldalú megállapodások szerint a tagállamoknak, illetve központi bankjaiknak meg kell alakítaniuk saját nemzeti szintű hatóságaikat, amelyek összhangban vannak a közösségi szinten már működő hatóságokkal.



>> Nemzeti szintű szervezetek



Minden tagországban - a csatlakozók esetében is - a következő három központ funkcióinak ellátását kell biztosítani:

- National Counterfeit Centre (NCC), azaz Nemzeti Készpénzszakértői Központ, amely nemzeti szinten koordinálja az euróbankjegyek és -érmék hamisítás elleni védelmével kapcsolatos feladatokat, gyűjti, elemzi a statisztikai és műszaki jellegű adatokat, biztosítja a rendszer nemzeti szintű működését;

- National Analysis Centre (NAC), azaz Nemzeti Bankjegyszakértői Központ, melynek feladata a hamis euróbankjegyekkel kapcsolatos szakértői vizsgálatok végzése, az adatok továbbítása a CMS felé;

- Coin National Analysis Centre (CNAC), azaz Nemzeti Érmeszakértői Központ, melynek feladata a hamis euróérmékkel öszszefüggő szakértői vizsgálatok végzése, az adatok továbbítása a CMS felé.

A Nemzeti Készpénzszakértői Központ szervezetét - az EKB határozatának megfelelően - valamennyi tagország esetében a jegybankban alakították ki.

A kétféle (bankjegy- és érme-) szakértői központ feladatainak ellátása jellemzően az egyes országokban korábban kialakult munkamegosztás alapján, a kivont nemzeti és más egyéb valuták szakértői bázisán történik.

A készpénzszakértői feladatokat Magyarországon eddig is a Magyar Nemzeti Bank látta el. Az országban bárhol, hamisítvány gyanújával lefoglalt készpénz a jegybankba kerül, ahol a szakértők a szükséges vizsgálatok erdeményétől függően döntenek annak valódi vagy éppen hamis voltáról. A vizsgálatok eredményét szakértői véleményben is rögzítik, hogy azután e leírások a hatósági eljárások egyik alapdokumentumaivá váljanak. A hamis bankjegyeket, -érméket a bank trezorjában őrzik.

E feladatok ellátására a jelenlegi forma alkalmas, azonban az uniós csatlakozásból adódó új feladatok szükségessé tették a meghatározott új szervezet létrehozását, mely biztosítja a közösségi szintű szervezetekkel való kompatibilitást, miközben az új keretekben is lehetséges maradt az "eurótól független", egyéb korábbi feladatok ellátása.



>> Nemzeti Készpénzszakértői Központ



Ennek jegyében a Magyar Nemzeti Bank szervezetén belül 2004. január 1-jétől megalakult a Nemzeti Készpénzszakértői Központ, amelynek kiemelt feladata az eurókészpénz hamisítás elleni védelmével összefüggő honi szakértői feladatok koordinálása, illetve végzése, miközben ugyanez természetes feladata nemzeti fizetőeszközünk, a forint és minden más valuta tekintetében is.

A 2004 májusáig tartó folyamatos felkészüléssel az adatszolgáltatás és -csere területén a jelenlegitől eltérő új információs csatornákat kell létrehozni, a szakértői munkában pedig új műszaki tartalmú vizsgálati módszerek alkalmazásának feltételeit kell megteremteni.

Miközben a magyar hatóságok felé végzett, a forinttal és egyéb valutákkal kapcsolatos szakértői tevékenység esetében az eddig alkalmazott módszerek folytathatók, addig az eurót illetően a közösségi szinten már működő rendszerhez kell kapcsolódnunk. A nemzeti szintű tevékenységeket egy az euróhamisítás természetét figyelembe vevő, határokon átívelő figyelőrendszer fogja össze. Ezt szolgálja egyrészt egy összetett, napi rendsze-rességű előírt információszolgáltatás az EKB felé, másrészt azok a szakértői munkában újként megjelenő euróspecifikus vizsgálatok, amelyek biztosítják a különböző országokban folyó ez irányú tevékenység összhangját. A kötelezettségek teljesítése esetén előnyök is nyerhetők a rendszerből, részben a szakértői munkában felhasználható európai szintű tapasztalatok, adatok, műszaki információk révén, részben a magyar bűnüldöző szervek számára közvetlenül elérhető adatok azonnali rendelkezésre állása útján. Ezt szolgálja majd az a jelenleg előkészítés alatt álló Euro-Check Website is, mely a nemzeti készpénzszakértői központok által a CMS részére szolgáltatott egyes adatokat teszi majd hozzáférhetővé az arra feljogosított felhasználók szélesebb köre (pl. a kereskedelmi bankok) számára.



>> A jegybanktörvény is módosul



E feladatok hatékony ellátását jogilag is megalapozza a jegybanktörvény 2003 decemberében elfogadott módosítása, melynek 31/A §-a szerint:

"Az MNB ellátja a magyar és a külföldi törvényes fizetőeszközök hamisítás elleni védelmével kapcsolatos feladatokat.

A feltehetően hamis vagy meghamisított magyar és külföldi fizetőeszközöket szakértői vizsgálat céljából az MNB részére meg kell küldeni.

A hamis magyar és külföldi fizetőeszközöket ellenérték nélkül át kell adni az MNB-nek.

A hitelintézetek, a pénzváltók kötelesek az általuk forgalmazott, illetve feldolgozott magyar és külföldi fizetőeszközök valódiságát megvizsgálni, és a fellelt feltehetően hamis vagy meghamisított fizetőeszközöket az MNB-nek haladéktalanul megküldeni, illetve átadni."

A valuták hamisítása hazánkban az utóbbi tíz évben összességében olyan határok között mozgott, amelyek legfelső értéke sem okoz zavarokat a készpénzforgalomban. A tizenkét - többnyire intenzíven hamisított - korábbi nemzeti valutát felváltó euró hamisításának kezdeti tapasztalatai megnyugvásra adnak okot.

Egy Németországban végzett érdekes számítás szerint 2002-ben az euróövezetben kb. 200 milliárd vásárlási tranzakciót bonyolítottak le, amelynek kb. 60 százaléka (120 milliárd) történt készpénzzel. Ha abból indulunk ki, hogy 8 milliárd darab forgalomban lévő valódi euróbank-jegyből 2002-ben kb. 200 ezer hamisat vontak ki, akkor 600 ezer tranzakció során mindössze egy alkalommal van esély hamis bankjegy előfordulására. Tovább számolva és azt feltételezve, hogy egy ember átlag napi két készpénzes vásárlást bonyolít le, kiszámítható, hogy 300 ezer naponként, azaz 822 évente van esélyünk arra, hogy hamis euróval találkozhatunk.

Joggal bízhatunk abban, hogy ez esetünkben nem az idén következik be!