Ketyeg a nyugdíjbomba
Demográfiai jellemzőinek az európaitól elütő sajátosságai folytán Spanyolország mintegy páholyból nézi az EU nyugdíjreform-kínlódásait. Ott a mostani trend folytatódásaként 2013-ig növekedni fog a népességen belül a 20-64 éves korosztály aránya, s csak 2015-től kell a jelenlegi európai irányzat érvényesülésével, a 65 éven felüli korosztály részarányának fokozatos gyaropodásával számolni; a becslések szerint Spanyolország 2050-re "éri utol" az EU nyugdíjasviszonyait. Az 1995-re elfogadott és 1997-ben életbe léptetett Toledo paktum s annak folyamatos karbantartása (avagy állandó reformja) révén apró lépésenként készítik föl a nyugdíjrendszert a fokozódó terhelésre.
A rendszer jelenleg is hárompilléres. Az elsőt az általános és kötelező jövedelemjárulékoltatáson alapuló alapnyugdíj képezi, a másodikat a vállalati nyugdíjala-pok, a harmadikat a különféle kiegészítő megoldások; utóbbiak fő jellemzője, hogy választani lehet: egy összegben, vagy rendszeres járadék formájában kívánják-e a kedvezményezettek felhasználni. Az első pillérben a jövedelem 28,3 százalékának erejéig legalább 15 éven keresztül fizetett járulék képezi a nyugdíjjogosultságot. A járulékból 4,7 százalékpontot a munkavállaló, 23,6-et a munkáltató ró le. A korhatár 65 év. Teljes alapnyugdíjat 35 ledolgozott év után lehet kapni. A járadékokat a fogyasztói árindex változása alapján évente kiegészítik.
A járulék alapú mellett a spanyol szisztéma ismeri a nem járulék alapú nyugdíjat is; erre azok jogosultak, akiknek túl rövid a járulékfizetési idejük, vagy ilyennel egyáltalán nem rendelkeznek. Közéjük tartoznak általában a munkaerőpiacról kimaradt nők, s különösen a munkanélküliek; Spanyolország mindkét kategó-
riában EU-csúcstartó. Ők is megkapják azonban a garantált mi-nimálnyugdíjat. Pártszínezettől független az a kormánypolitika, amely a legalacsonyabb nyugdíjakat rendszeresen magasabb kiegészítésben részesíti, mint a többit. Így 2001-re elérték, hogy a nyugdíjaknak már csak a 20 százalékát kellett pótlólagosan feljavítani a minimumszintre, míg az arány 1995-ben még 25 százalék volt.
A Toledo paktummal Madrid célja széles politikai egyetértéssel létrejövő, hosszú távú és fenntartható nyugdíjrendszer kialakítása volt. Azt a munkaadói és dolgozói - elsősorban szakszervezeti - tömörülések egyetértésében, valamennyi parlamenti politikai párt részvételével, hozzájárulásával hozták létre. Először is szétválasztották a járulék alapú és a nem járulék alapú nyugdíjakat. Utóbbiak terheit a mindenkori költségvetés vállalja, míg előbbiek számára megteremtették a biztosítási elveket követő finanszírozási rendszert. A 2015-ig befolyó többleteket külön erre a célra létesített tartalékalapba helyezik; az alap 2001-ben a GDP 0,9 százalékával indult, és eszközei már 2002-ben elérték az egy százalékát, holott ezt csak 2004-re tervezték. A továbbiakban az alaphoz a költségvetés is hozzá fog járulni annak mértékében, mennyire sikerül az államháztartást kiegyensúlyozottá, adósságmentessé tenni. Járuléknövelési oldalon is tesznek erőfeszítéseket: ösztönzik a nők részmunkaidős foglalkoztatását, a bevándorlók munkába állását, a 65 évnél idősebbek továbbdolgozását és a 45 felettiek foglalkoztatását - utóbbiak esetében a munkáltatók kapnak járulékfizetési kedvezményt. Az általános nyugdíjkassza és a különalap működésének ellenőrzésére, a változások figyelésére ötévente új parlamenti bizottságot állítanak fel, amely rendszeresen jelentést tesz észleléseiről, javaslatokat terjeszt elő a szükségessé váló módosításokra.
