Megalapozatlanok az EU-félelmek

A tanulmány - amelyet az Európai Bizottság és az Élet- és Munkakörülmények Javításának EU-alapítványa közösen készített - rácáfol azokra a véleményekre, hogy a bővítés után az új tagállamokból tömeges munkaerő-kiáramlásra lehet számítani. Így egyebek között - hivatkozással az Eurobarometer 2002 tavaszán végzett felmérésére - úgy véli, hogy a bővítést követő öt évben az új tagállamok munkaképes korú lakosságának körülbelül 1 százaléka - évente mintegy 220 ezer fő - adná a fejét arra, hogy a jelenlegi tagországok valamelyikében vállaljon munkát - húzza alá a tanulmány.

A nyugati munkaerőpiacok elözönlése helyett a csatlakozó országok "fiataljainak és agyainak elrablása" lehet az igazi veszélyforrás - mutatnak rá a dokumentum szerzői. A tagjelölt országokban végzett felmérés során a 15-24 éves korosztály 2-3 százaléka jelezte kivándorlási szándékát, és a szilárdan eltökélt fiatalok egyharmada diák. Bizottsági tisztviselők szerint a fiatal értelmiségiek színe-javának elvándorlása lassíthatja az új tagállamok uniós szinthez történő felzárkózását.

A hiedelmekkel ellentétben az új tagok potenciális elvándorlójának prototípusa fiatal, felsőfokú végzettséggel rendelkező, vagy még tanul, és nem tart el senkit. A potenciális külföldi álláskeresők között egyre nagyobb számban találhatók nők is. "A tanulmány megerősíti az Európai Bizottságnak azt a véleményét, hogy az új tagállamok munkavállalóinak tömeges kiáramlásához kapcsolódó félelmek megalapozatlanok" - hangsúlyozta Margot Wallström, a foglalkoztatási politikát néhány hét óta felügyelő biztos.

A tanulmány az előző bővítések során tapasztalt munkaerőmozgást is feleleveníti. A Spanyolországból az EU-ba irányuló migráció például az 1970-es 200 ezres szintről a 70-es évek végére (a csatlakozást megelőző időszak) 120 ezerre, a taggá válást követő években pedig évi 2-3 ezer főre csökkent. A tanulmány szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy az EU-n belül valójában annál több ember vállal külföldön munkát egy országból, minél gazdagabb az az állam. A legutolsó adatok szerint az EU-ban vagy a tagállamokon belül a munkavállalók körülbelül 1,5 százaléka váltott lakóhelyet.

A jelenlegi EU-tagállamok többsége a csatlakozási szerződés biztosította lehetőséggel élve a bővítés utáni két esztendőben fenn kívánja tartani a korlátozást a közép- és kelet-európai munkavállalók számára. Németországban, Ausztriában, Belgiumban és másutt tehát egy ideig még munkavállalási engedélyt kell kérni. Bonyolultabb a helyzet azokban a tagállamokban, amelyek kezdettől fogva megnyitják munkaerőpiacukat, de gondoskodni kívánnak arról, hogy a liberalizálás ne jelentsen elviselhetetlen terhet a szociális jóléti rendszerükre. Legújabban Nagy-Britannia és Írország - a két szabadpiaci elvet valló EU-tag - jelezte, hogy bizonyos feltételekhez köti majd a szociális kedvezmények igénybevételét.