Új külpolitikai doktrína rajzolódik ki Washingtonban

A nemzetközi politikában kevéssé otthonos, de komoly európai gyökerekkel rendelkező massachusettsi szenátor - akinek 1905-ben Amerikába kivándorolt apai dédnagyanyja budapesti zsidó lány volt - vasárnap maga is megszólalt ebben kérdésben. Roppant óvatosan, de tényszerűen, érdemben bírálta George Bush konfrontatív külpolitikai gyakorlatát.

A Fehér Ház persze jobban szerette volna, ha a jelenlegi elnöknek novemberben a könnyen dühbe hozható és így lejáratható Howard Deannel kell megmérkőznie. A jelek szerint a közel két évtizedes szenátusi tapasztalattal rendelkező Kerryvel, aki fiatalkora nagy részét Európa országaiban töltötte, Bushnak a nemzetközi helyzetről folytatott vitákban is nehezebb dolga lesz. Vasárnapi beszédében a szenátor már jelezte, hogy az iraki háború problémája mellett a következő hetekben "tematizálni" fogja az egyesült államokbeli átlagpolgárt az iraki szerepvállalásnál sokkal kevésbé foglalkoztató külpolitikai kérdéseket is, amilyen az amerikai-európai kapcsolatok Kerry szerint felesleges megromlása és a Bush-adminisztráció túlságosan engedékenynek ítélt Oroszország-politikája.

Kerry itt biztosan "fogást talál" majd ellenfelén. Annál is inkább, mert a 2001. szeptember 11-i terrortámadások óta nemzetbiztonsági érdekből gyakran hallgatásra kényszerült, ezért most emo-

cionális dühvel megnyilatkozó amerikai külpolitikai elemzők a szenátor egyre vérmesebb elnöki reményeitől szárnyakat kapva szinte tobzódnak a Fehér Háznak címzett szemrehányásokban. A Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának Sarah Mendelson által jegyzett legújabb elemzése egyenesen azt állítja, hogy az Amerikai Egyesült Államok számára biztonsági veszélyt jelentő oroszországi visszarendeződés elkerülhető lett volna, ha George Bush nem megy lépre Vlagyimir Putyinnak, amikor az - alig néhány órával a Word Trade Center elleni terrortámadás után - az orosz belügyi alakulatok csecsenföldi népirtását a terrorizmus elleni háború egyik csataterének állította be. Ez a háború "inkább ösztönzi, mintsem visszatartja az extremizmust", olvassuk a nagy ívű elemzésben. "És óriási szerepet játszott az orosz demokrácia felmorzsolódásában. A Putyin-adminisztráció gyakorlatilag Csecsenföld miatt hallgattatta el a Szovjetunió felbomlása óta létrejött független médiumokat. Ez a háború ültette el a büntetlenség tudatát a szövetségi erők a térségben tartózkodó 80 ezer fegyveresében. Csecsenföldön kétségtelenül vannak terroristák. De vajon növekszik-e a biztonság az orosz fellépés nyomán? Természetesen nem. Mindezek mögött azonban nagyobb jelentőségű játszma is zajlik."

Az elemző itt a plurális demokráciával szemben nacionalista birodalmi politikát sürgető kremlbeli csoportokra utal. Ezek tagjainak az amerikai stratégiai intézethez hasonló tanulmányai, többek között Sztanyiszlav Belkovszkij mostanában nyilvánosságra került, vérszomjas reváns fűtötte írásai, megvallom, közvetlenül igen kevéssé érdekelt elemzőként is szinte fizikai félelemmel töltenek el. Az 1990-es években Jelcin elnök által irányított anarchisztikus-demokratikus átalakulások mögött Putyin nemrégi és jelenlegi külpolitikai stratégái ugyanis az USA, Izrael meg a nemzetközi "zsidó bankvilág" által irányított, összehangolt oroszellenes összeesküvést vélnek felfedezni. És persze az erő pozíciójából történő birodalmi fellépés kurzusát sürgetik vele szemben. Megannyi "soft" Mein Kampf, politológiai mázzal leöntve.

Mindezek fényében elgondolkodtató, milyen militáns héjaprogramot ajánlanak John Kerry szenátornak a - már egy majdani demokrata kormányzatban szerzett pozíció reményében "pedálozó" - washingtoni külpolitikai stratégák. Miközben az amerikai törvényhozók egymás után vonják meg a támogatást a volt szovjet érdekszféra államaiban működő független médiumoktól (néhány hete sokunk fájdalmára így szűnt meg a Szabad Európa - Szabadság Rádiónak a három balti államba sugárzott adása), az elemzők a lassan illegalitásba kényszerülő orosz demokratákkal való közvetlen - demonstratív - kapcsolatfelvételt ajánlják a Fehér Ház majdani gazdájának. Javasolják, hogy George Bush és Vlagyimir Putyin kedélyes baráti vállveregetéseit váltsa fel "az alapvető amerikai értékeken alapuló elvi külpolitika". Ennek első látványos lépéseként az USA Európával és Oroszországgal együtt dolgozza ki a csecsenföldi háború befejezésének menetrendjét. "2003-ban romlott az orosz politikai helyzet. Minél rosszabb lesz, annál közvetlenebb fenyegetést jelent az USA biztonságára", vonja le a következtetést Sarah Mendelson. Mintha csak az orosz plurális demokrácia feletti nekrológját illusztrálná a február 5-én érkezett hír, miszerint az orosz állami duma elkezdte az államfői mandátum meghosszabbításáról benyújtott, Putyin elnök érzékeny lelkét még a formális négyévenkénti megméretéstől is megkímélő, uralmát a pártfőtitká-

rokéhoz hasonlóan bebetonozó törvénytervezet tárgyalását. Addig is, amíg a hűbéresi alázattal megfogalmazott dumajavaslatból törvény lesz, valakik eltakarították az útból Ivan Ribkint, a március 14-i választáson Putyinnal szemben induló fiatal demokratát. Amiből egyebek mellett az is következik, hogy tényleg nem ártana más Oroszország-politikát hirdetni az amerikai elnökválasztási kampányban.