Példás országmodernizáció
Viszonylag kis lélekszám, az EU tagjai között hátul kullog, exportra épülő gazdaság, kitörési pontot keres - nem 2004 Magyarországáról van szó, hanem a nyolcvanas évek végi, kilencvenes évek eleji Írországról. Arról az Írországról, amely ma az EU egyik legimpozánsabb gazdasági teljesítményét nyújtja, a külföldi befektetők kedvence, nyitott külkereskedelmi rezsimmel, az ipari modernizáció eredményeként folyamatosan bővülő exportteljesítménnyel, folyó mérlegbeli aktívummal, magas foglalkoztatottsággal, alacsony munkanélküliségi rátával, emelkedő életszínvonallal, fejlett oktatás-képzési rendszerrel büszkélkedhet.
Hogy az egyes területeken nem túlságosan kedvező adottságokkal együtt is véghez lehet vinni a "csodát", példaként szolgálhat - akár számunkra is - a mára a világ egyik legdinamikusabban fejlődő gazdasága. Amellyel - a fent kiragadott megállapítások mellett több területen is alappal - hasonlíthatjuk össze magunkat, s amelytől igen sokat tanulhatunk. Például a megteremtett társadalmi konszenzust a gazdaság gyökeres átalakítása s ennek folyományaként az életszínvonal jelentős emelése érdekében. De éppen így tanulságos lehet, hogy az alaposan kigondolt stratégia - amelynek célja a gazdaságnak és szereplőinek helyzetbe hozása -, az európai uniós források maradéktalan kihasználása, s a fentiek jegyében eltervezettek tudatos és szigorú véghezvitele, amelyeken Írország elmúlt tíz-tizenöt éves fejlődése alapult.
A modern ír gazdaság hajtómotorja a külföldi működő tőke (FDI). A nem egészen 4 milliós lakosságú országban a teljes FDI-állomány meghaladja a 150 milliárd eurót. Tavaly ismét rekordokat döntögettek: az UNCTAD adatai szerint 42 milliárd dollárnyi érkezett. A befektetők számára az alacsonyan tartott adók és járulékos költségek vonzóak, kiegészülve - az oktatási reformnak köszönhető - magasan és az igényeknek megfelelően képzett munkaerővel. Ennek alapján nem véletlen, hogy szakértők az idén nemzetközi mércével mérve ismét kimagasló eredményre számítanak.
