Elégedett pénzügyminiszterek
A javuló globális növekedési kilátás és az emiatti elégedettség nyomta rá a bélyegét a hét legfejlettebb ipari állam (G7 csoport) pénzügyi vezetőinek szombati tanácskozására. Az IMF és a Világbank éves közgyűléséhez igazítva tartott összejövetelen csak az energiahordozók drágulása váltott ki némi aggodalmat.
A növekedési kilátásokat a brit pénzügyminiszter, Gordon Brown úgy jellemezte, hogy a fellendülés erősödik, és egyre szélesebb bázisra támaszkodik. A hetek pénzügyminiszterei és központi banki vezetői a kedvező irányzatok erősítése végett további növekedésösztönző reformokat ajánlottak, amelyeket főleg a munkaerő-piaci és az adópolitika körében tartanak végrehajtandóknak. Japán végre lekerült a vádlottak padjáról, miután az ottani statisztikák megerősítik a növekedés gyorsulását, és a deflációból való kitörést.
A fontosabb gazdasági régiók többségében tapasztalható, gyorsuló növekedés önmagában is stabilizálja a nemzetközi kapcsolatokat, ennek köszönhetően az utóbbi néhány G7-tanácskozás középpontjába állított valutapiaci és árfolyamirányzatok most a háttérbe szorultak. Köszönhető ez továbbá a szilárdabb dollár-
jegyzéseknek, valamint annak, hogy Kína kilátásba helyezte valutája jegyzésének rugalmasabbá tételét.
A megbeszélések fontos pontjává lépett elő ugyanakkor az energiadrágulás, amelyet a francia pénzügyminiszter, Nicolas Sarkozy a legfontosabb kockázati forrásnak minősített. Német kollégája, Hans Eichel az OPEC által tervezett termelés-visszafogás elhalasztását és a szervezet egy ilyen értelmű nyilatkozatának a közzétételét sürgette. Az amerikai pénzügyminiszter, John Snow viszont nem árult el különösebb aggodalmat az olajárak emelkedése miatt, amit - Alan Greenspan Fed-elnökkel együtt - a készletfeltöltésre vezetett vissza. A tanácskozásokon csak részben jelen lévő orosz pénzügyminiszter, Alekszej Kudrin kijelentette, hogy kormánya nem vesz részt a kínálat csökkentésében, sőt növeli a kitermelés szintjét, az árak tekintetében pedig 27 dolláros szintet tartana optimálisnak.
A fiskális politikát illetően a G7 csoport pénzügyi vezetői azon szándékuknak adtak hangot, hogy az erősödő növekedés által teremtett nagyobb mozgásteret az utóbbi, recessziós évek által megtépázott államháztartásuk szanálására és a reformok újabb hullámának elindítására használják fel.
