Korszerűbb szemlélettel

A 131 lakosú Nógrád megyei község, Bokor lakosai először helyi képviselőnek választottak meg 2002 őszén, majd fél évvel később lettem polgármester. Korábban soha nem foglalkoztam önkormányzati ügyekkel, de most fontossá vált számomra, hogy a falu, ahová a családommal együtt elköltöztem, fejlődjön.

Kezdő önkormányzati vezetőként először csak azzal szembesültem, hogy a többi, önhibáján kívül, hátrányos helyzetű önkormányzathoz hasonlóan Bokor is kiegészítő állami támogatásra szorul. A legfontosabb feladatomnak azt tartottam, hogy pluszforrásokat szerezzek. Egy év alatt azonban azt is észrevettem, hogy a szűkös költségvetés ellenére pazarló gazdálkodást folytatunk.

A legalapvetőbb gondokat az oktatás szervezése kapcsán találtam. Bokor öt másik faluval tart fenn közös intézményt. A másik községbe a mi falunkból négy gyerek jár át. Ezért az államtól járó oktatási normatíván felül még négymillió forintot fizetünk, miközben az önkormányzat költségvetési főösszege 26 millió forint. S ami a legdöntőbb: a gyerekek nem kapnak megfelelő színvonalú oktatást. A hat faluban összesen 51 általános iskolás korú tanuló van, s egy ilyen kis iskolában nem lehet biztosítani, többek között, a számítástechnikai vagy a nyelvoktatáshoz szükséges korszerű taneszközöket sem. Próbáltam meggyőzni a másik öt polgármestert arról, hogy minden szempontból jobban járnánk, ha egy nagyobb társuláshoz csatlakoznánk. Az eredmény felemás volt, így Bokor önkormányzata végül úgy határozott, kilépünk az intézményfenntartó társulásból.

Arról még nincs döntés, hogy szeptembertől melyik iskolába járnak majd a bokori tanulók, de megkezdtük a megbeszéléseket. A gyerekek most is utaznak a tíz kilométerre lévő iskolába. A falubuszunk jelenleg is bejár naponta egyszer Pásztóra. Megszervezhető, hogy a gyerekek eljussanak az iskolába, és reggel még később is kell majd indulniuk. Emellett a jobb színvonalú oktatás nagyobb esélyeket biztosít számukra a továbbtanulásnál, s úgy gondolom, ezt az esélyt a kis falvakban élő gyerekeknek is meg kell kapniuk.

A hat falu egyébként közös körjegyzőségben is van. Ebben a társulásban bent maradunk, mert az önkormányzati, illetve a közigazgatási feladatok ellátását racionálisnak ítéltük meg. Vannak viszont további olyan feladatok, amelyeket szintén ésszerűsíteni szeretnénk.

Nem állítom, hogy nem érnek támadások, de a faluban már egyre többen belátják, hogy érdemes továbbmenni azon az úton, amelyen elindultunk. Meggyőződésem, hogy a munkalehetőség, a kiépített infrastruktúra, a jó környezet és a szórakozási lehetőség az, ami a kis falvakban tarthatja a fiatalokat. Bokornak jó lehetőségei lehetnek az idegenforgalomban, a falusi turizmusban, s az önkormányzat próbál is minél több pályázaton elindulni, hogy a fejlesztésekhez támogatást kaphassunk. Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium több pályázatán is nyertünk, úgyhogy ma már van a falunak mindenki által használható internetkapcsolata. Mivel eléggé lassú, most a szélessávú internet-hozzáférés megszerzésén dolgozunk. Fontosnak tartom, hogy a költségvetési nehézségek ellenére télen is fűtsük és nyitva tartsuk a kultúrházat, ahol közösségi eseményeket lehet szervezni. Szeretnénk beszerezni nagy képernyős televíziót, DVD-lejátszót, filmvetítéseket tartani, programokat rendezni.

Mivel én már régóta újságíróként, illetve saját vállalkozásom vezetőjeként dolgozom, s csak ebben a ciklusban lettem - nem főfoglalkozásban - polgármester, nyilván más szemlélettel kezelem az önkormányzati ügyeket, mint sok régi településvezető. Természetesen szükségem van a tapasztalt önkormányzati szakemberek tanácsaira, véleményére, és ezeket szívesen is fogadom. Ám úgy látom, sok önkormányzati vezetőnek viszont szüksége van új, korszerűbb szemléletre annak érdekében, hogy a leszakadó önkormányzatok is fejlődési pályára állhassanak.