Megszerveznék a betegek útját

Az egészségügyi kormánybiztos szerint januártól az egész országra kiterjedően elindulhat az egészségügyi ellátását szervező rendszer. Radnai György biztos abban, hogy az OEP és a gyógyintézmények közé ékelődő szervezőkkel hatékonyabb lesz a betegségek megelőzése és a gyógyítás, s már jövőre 50 milliárd tőkebevonásra kerülhet sor.

Azok pályázhatnak szervezőnek, akik az előírt szakértelemmel, s várható éves bevételük 10 százalékát kitevő tőkével rendelkeznek, s ennek felét fejlesztésekre fordítják. Az induló tőkét a szakmai befektetőkön (gyógyszer- és orvostechnikai gyártók) kívül például bankok, biztosítók, önkormányzatok s más vállalkozások adhatják. A betegek egészségügyi gyógyításához szükséges pénzt - immár a szervezők által optimálisnak vélt intézményekben - továbbra is az OEP fejkvóta alapján finanszírozza. A speciális, drága beavatkozásokat és a sürgősségi ellátás költségét azonban központilag fizetnék, ez az 1300-1400 milliárdos egészségbiztosítási alapból 300-400 millió forint.

Az ellátásszervezésről szóló törvénytervezetet, melyet a napokban küldtek szakmai véleményezésre, több egészségügyi érdekképviselet ellenérzéssel fogadta. Propagálói viszont a négy éve indított s akkor még irányított betegellátási rendszernek nevezett s egymillió embert érintő szisztéma tapasztalataiból kiindulva kedvezően fogadják az egész országra való kiterjesztését. Érvük: az ellátásszervezők érdekeltek a racionális betegutak kifürkészésében, mert a fejkvótából megtakarított összeget a velük szerződésben lévő egészségügyi intézmények fejlesztésére fordíthatják. Az OEP szerint egyébként e rendszerben alakult ki a háziorvos valódi "kapuőr" szerepe, mert ellenérdekelt a felesleges gyógyszerrendelésben, s a beteg is jobban járt, ha otthon gyógyulhatott.

Költségtakarékos ellátásról lévén szó, megkérdeztük a kormánybiztost: mi a garancia a szabad orvosválasztásra, s arra, hogy a betegek állapotuknak megfelelő kezelést kapnak. Radnai úgy érvelt: ma a többségükben kevés információval rendelkező betegek a kórházakkal és szakrendelőkkel állnak közvetlen kapcsolatban, az új rendszerben ellátásukat olyan profik szervezik meg, akik érdekeltek abban, hogy a betegek elégedettek legyenek a munkájukkal. Ugyanis a megtakarított fejkvóta háromnegyedét egészségügyi fejlesztésekre fordíthatják. Egyébként - csakúgy, mint most - nem lesz korlátozva az orvosválasztás, ám azt leginkább földrajzi okok gátolják. A beteg érdekét szolgálja az is, hogy az ellátásszervező csak akkor tud a költségeken spórolni, ha az állapotának megfelelő ellátást kap a beteg. Ha elhúzódik a gyógykezelés, a fejkvótából nem marad megtakarítás.

Radnai szerint törvényi garanciát kapnak az ellátásszervezők tulajdonosai is, ami alapján kiszámítható az árbevételük, a befektetésük megtérülése, ez utóbbit 8-10 évre becsüli. Jövőre akár 50 milliárdos tőkebevonásra kerülhet sor az ágazatban.

Tervek szerint 150-400 ezres populációkra alakulnának a szervezőközpontok, ezeknek kötelező a területükön működő egészségügyi intézményekkel szerződést kötniük. Radnai szerint, ha az adott kapacitás képes a lakosság ellátására, jól járnak az egészségügyi dolgozók is. Egyébként az ellátásszervezőnek lehetősége van arra is, hogy szükség szerint esetleg a minőségileg jobb és hatékonyabb ellátás érdekében a hozzá tartozó körön kívül is vásároljon egészségügyi ellátást. Ha a lakossági igényeket meghaladó kapacitások vannak egy-egy területen, a gyógyintézményeknek kell végiggondolniuk, hogyan hasznosítják azokat. Így az új finanszírozási rendszer elindítója lehet az egészségügyben elvárt szerkezeti átalakulásnak.