Stabilizálódó osztályszerkezet

Az ezredforduló óta a háztartások egy főre jutó jövedelmében a legfelső és a legalsó decilis átlagjövedelmének hányadosa 7,5-ről 8,4-re emelkedett - olvasható egyebek között a Tárki Háztartás Monitor 2003. évi tanulmányából. Igaz, a megugrásban szerepe lehet annak is, hogy a felmérés a korábbiaknál jobban tartalmazza a vállalkozói bevételeket, ezért az egyenlőtlenség fokozódása elsősorban a legfelső deci-lisben, azon belül is a legfelső 5 százalékban bekövetkezett jövedelemnövekedésnek köszönhető. Számos forrás alátámasztja, hogy Magyarország nem képez kivételt a jövedelmi különbség mértéke és növekedése terén. Több európai uniós tagállamban, illetve a májusban csatlakozó országban egyaránt, lényegesen nagyobb az egyenlőtlenség, mint nálunk: Lengyelországra és a balti államokra magasabb, a csehekre és szlovénokra kisebb fokú jövedelmi differenciáltság jellemző.

Az egyenlőtlenségek belső szerkezetének meghatározódásában továbbra is kiemelt szerepe van az iskolázottságnak és a foglalkoztatottsági különbségeknek. Az átmeneti országok sajátosságának megfelelően a magyar munkaerőpiacon 43-44 éves korig emelkedő, utána csökkenő bérszint figyelhető meg. Egy év egy oktatási intézményben 7 százalékkal nagyobb alapkeresetet, illetve 8 százalékkal több összkeresetet eredményez. Tíz százalék körüli a hatása a keresetekre annak, ha valaki nem volt munkanélküli, ha nem beteges, illetve, ha beszél nyelveket, míg a budapestiek közvetlen kereseti előnye közelíti a 20 százalékot. A külföldi cégeknél dolgozók keresete 26-31 százalékkal múlja felül a hazai magánvállalatok alkalmazottainak bérét, és mintegy negyedével az állami szektor által foglalkoztatottakét.