Gazdáját keresi 732 mandátum

Európa történetének legambiciózusabb és legnagyszabásúbb választása vette kezdetét a tegnapi holland és brit voksolással, amelynek során az EU 25 országának 350 millió választópolgára összesen 732 parlamenti hely sorsáról dönt. Egyúttal most van negyedszázados évfordulója a közvetlen EU-választás intézményesítésének.

Csütörtöktől kezdődően négy napon át választ Európa: az EU-tagországok ebben az időszakban tűzhették ki az 1979 óta közvetlen voksolással felálló közös képviselő-testület, az Európai Parlament választási napját. A legtöbb helyen vasárnap, egyetlen szavazási napon kerül erre sor, de Csehországban és Olaszországban két-két nap áll a polgárok rendelkezésére. Eredményt persze még senki nem tud, miként vasárnap este 10-ig nem is tudhat, lévén, hogy a szigorú választási szabályok értelmében addig nem kezdődhet meg az eredmények közzététele, amíg az utolsó helyen le nem zárult a voksolás.

Az EP-választás kapcsán az elmúlt napokban rengeteg elemzés, politikai nyilatkozat látott már napvilágot. Visszatérő vélemény volt azon paradoxon emlegetése, hogy miközben a közös parlament hatásköre az elmúlt tíz évben nagyságrendekkel megnőtt - némi leegyszerűsítéssel mondható, hogy ma már az uniós jogszabályok 80 százaléka nem születhet meg a jóváhagyása nélkül -, a testület iránti érdeklődés a közvéleményben ezzel fordított arányban csökkent. Míg az első közvetlen EU-választásokon a részvétel 63 százalékos volt, addig legutóbb - 1999-ben - uniós átlagban már csak 49,8 százalék ment el szavazni.

Megfigyelők ugyanakkor arra számítanak, hogy az idén valamelyest nőhet az összesített részvételi arány, lévén, hogy a tíz új tagállamban az európai választás mégiscsak újdonság, és így ott még nagyobb aktivitásra lehet majd számítani. Több országban is az európai voksolás kapcsolódik más egyéb, nemzeti szavazással: Belgiumban, Luxemburgban, Nagy-Britanniában, Német- és Olaszországban egyúttal helyhatósági választást is rendeznek, míg Litvániában most döntenek a lemondásra kényszerített korábbi államfő, Rolandas Paksas utódjáról.

Szakértők szerint ugyanakkor az effajta árukapcsolás nem feltétlen tesz jót az európai ügynek: még inkább eltereli az uniós tétekről a figyelmet, miként az általában is elmondható, hogy a mindenkori "európai választásokon" is az emberek nagy többsége többnyire a nemzeti politika alakulásáról mond véleményt. Ennek ellenére egyes országokban némely európai léptékű kérdés is jobban előtérbe került, s választási téma lett az utóbbi időben. Ilyen volt Ausztriában és Németországban a leendő török EU-tagság dilemmája, míg másutt a most formálódó EU-alkotmány körüli vélemények látszottak már-már választási erővé sűrűsödni. Akad, ahol a szociálpolitika jövője kavar indulatokat - mint Finn- és Olaszországban -, vagy éppen a bevándorlás kezelése indukál uniós kereteket feszegető vitákat (Hollandiában, Ausztriában).