Orosz bankpánik: múló gond, vagy elhúzódó válság?

n Az ügy azzal kezdődött, hogy a jegybank szerepét betöltő Központi Bank május 13-án visszavonta a Szodbizneszbank nevű pénzintézet működési engedélyét. Az indoklás szerint a bank "több ízben megsértette a törvénysértő úton (pénzmosással) nyert, valamint a terrorizmus finanszírozására szolgáló jövedelmek legalizálása ellen hozott törvényt". Másnap az orosz belügyminisztérium közölte, hogy a Szodbizneszbank egyik fiókjában a Kamaz-Metallurgia Rt. két elrabolt vezetőjének szabadon bocsátása fejében kifizettek 10 millió rubelt. A Központi Bank tisztviselői ezt azzal egészítették ki, hogy a pénzintézet több olyan átutalásra vállalkozott, amelyek az adózás elkerülését, jövedelmek külföldre juttatását, illetve a pénzmosást szolgálták. Ráadásul a bank törzstőkéjének egy részéről kiderült, hogy csak papíron létezik.

A működési engedély visszavonására tehát minden ok megvolt. A Szodbizneszbank azonban ellenállt: a Központi Bank által kirendelt ügyvezetőt és a revizorokat nem engedték be a Szodbizneszbank fiókjaiba. A betétesek tüntetéseket szerveztek, hogy hozzájussanak a pénzükhöz. A moszkvai OMON - a karhatalom - alakulatai erre megrohanták és elfoglalták a Szodbizneszbank központját.

Mindez nem lepte meg a pénzvilágot, hiszen régóta köztudott, hogy a Szodbizneszbank közönséges pénzmosoda. Csakhogy ez az oroszországi bankok meglehetősen nagy részéről ismeretes a szakmai körökben. A törzstőkével pedig a húsz legnagyobb oroszországi pénzintézetet leszámítva csaknem valamennyi banknak gondja van. A brit Financial

Times szerint az 1300 orosz bank kétharmada nem nyújt tényleges banki szolgáltatásokat.

Éppen ezért tört ki a moszkvai lapokban hisztériának nevezett bankpánik. "Nálunk is elkezdődött!" - rémüldöztek az érintettek. Hiszen az olajüzlet szereplőivel való gazdasági és politikai leszámolás jegyében ezekben a napokban indult el a Jukosz olajvállalat vezetőinek bírósági tárgyalása. Az orosz gazdasági élet valamennyi résztvevője tisztában van vele, hogy ha a Kreml úgy akarja, a mérhetetlen orosz olaj- és gázkincset privatizáló összes "oligarcha" Mihail Hodorkovszkij és Platon Lebegyev mellé kerülhetett volna a vádlottak padjára. Egy moszkvai lap éppen a bankbotrány napjaiban még a külső szemlélő számára is szívszorító helyszíni tudósításban számolt be arról a bírósági tárgyalásról, amelynek során a Jukosz-ügy egyik mellékperében az idős bíró asztalán megszólalt a "vertuska" - a K vonal -, a szovjet korszak félelmetes attribútuma. A Kremlbe bekötött telefonvonalon az újságírók szeme láttára és füle hallatára utasították a "független bírói ág" képviselőjét, milyen ítéletet hozzon, a törvény betűje (és a tudósításból kitűnően a saját lelkiismerete) ellenében.

A Hodorkovszkij-ügy mellett a bankvilág szereplőit persze alaposan megijesztette az 1998. augusztusi orosz pénzügyi összeomlás még túlságosan eleven emléke is. Tovább rontotta a helyzetet Viktor Zubkovnak, a pénzügyi felügyelet vezetőjének bejelentése, miszerint "még 137 bankkal szemben" fenntartásai vannak. A bankközi hitelezés rendszere ettől órák alatt összeroppant, mert senki nem tudta, ki lesz a következő, akitől a hatóságok visszavonják a működési engedélyt. Egyes bankok nem mertek, mások már nem is tudtak hitelt felvenni. A kisebb pénzintézeteknek hirtelen likviditási gondjaik támadtak.

Június 4-én csődöt jelentett az első áldozat, a Credittrust. Azért ez a pénzintézet, mert a piac tisztában volt vele, hogy többségi részvénytulajdonosa a Szodbizneszbank igazgatótanácsi elnöke. A Credittrust emiatt már május végétől nem jutott hitelhez - miközben törlesztenie kellett egy 60 millió rubeles saját tartozását. Ezzel elindult a lavina. Június 9-én este több tucat kis bank képtelen volt eleget tenni fizetési kötelezettségeinek, mert sem Oroszországban, sem a nemzetközi piacon nem jutott hitelhez. Még a korábbi 5-10 százalék helyett felajánlott 40, sőt 80 százalékos kamatra sem. Akadt bank, ahol a végveszélyben úgy döntöttek: csak hogy pénzhez jussanak, akár veszteséggel is túladnak a legjobb orosz vállalatok tulajdonukban lévő részvényein.

A bankvilággal kapcsolatban álló magánbefektetők persze hamar megneszelték, hogy baj van. A Központi Bank vezetése tudta: az igazi pánik akkor tör ki, ha az emberek megrohamozzák a bankokat (kivált, hogy 2004 első negyedében ugrásszerűen megnőtt a betétállomány Oroszországban). Ezt megakadályozhatták volna, ha nyilvánosságra hozzák, melyek az elmarasztalt pénzintézetek. De a szovjet bürokraták jellegzetes stílusában - amely általában kerüli a felelősségvállalást - mélyen hallgattak.

Június 10-én és 11-én a jólértesültek Moszkva-szerte kézről kézre adták a Központi Bank állítólagos feketelistáit az eljárás alá vont bankokról. Az orosz gazdasági életben uralkodó bizonytalanságot mi sem jellemzi jobban, mint hogy a működő pénzintézetek közel fele szerepelt valamelyik változatban. Ekkor - amikor már a messzi Novocserkaszkban is hosszú sorok álltak a helyi pénzintézet előtt! - végre megmozdult a Központi Bank. A refinanszírozási kamatláb és a vállalati betétekre előírt tartalékolási ráta csökkentetésével mintegy 2 milliárd dollárnyi likviditást pumpált be a bankközi piacra. Június 11-én Vlagyimir Putyin arra kérte a Központi Bank vezetését, hogy mondjon le a "tömeges tisztogatásról" (!). A gazdaság piaci módszerei így továbbra is autoriter politikai módszerekkel keverednek Oroszországban.