Orosz terv a vezetékrendszer fejlesztésére

Az ötlet legalább olyan zseniális, mint amennyire egyszerű. Hiszen újabb számítások szerint Oroszországban a korábban feltételezett kőolajmennyiség háromszorosát rejti a föld mélye. Az ottani energiahordozók exportját felértékeli az idáig véltnél jóval kisebb olajtartalékkal rendelkező OPEC-tagországok immár krónikus politikai instabilitása is: az iraki helyzet, a szaúd-arábiai terrorakciók és az állandósult közel-keleti válság. A június végi iraki hatalomátadás után a térség válsággócaiból még kevésbé lesz biztonságos az olajexport, mint most.

Oroszország így dinamikusan növelheti olajkivitelét, s vele nemzetközi politikai súlyát. A 2003-ban produkált 41,75 millió tonna - az előző évinél 11 százalékkal több! - kitermelés Leonyid Fedun Lukoil-alelnök szerint még további 15-18 százalékkal növelhető is lenne. A szállítási infrastruktúra azonban ehhez elégtelen. A szakember szerint az ország évente 6-8, ezen belül a költségvetés 3-4 milliárd dollárt veszít a hiányzó, illetve elégtelenül teljesítő csőrendszer miatt.

Ki-ki vérmérséklete és politikai kapcsolatrendszere függvényében igyekszik felszámolni ezt a nyilvánvaló anomáliát az orosz olajpiacon. A Kreml Jukosz-ellenes háborújának lélektani hatása ellenére talpon maradt, de sokkal óvatosabbá vált - a befektetésekben is kevesebbet kockáztató - mamutcégek a 2004-es trendekből kitűnően saját terminálokat építenek ki. Ezek meglepően nagy hányadát azonban a vasúton érkező olaj fogadására tervezik. Talán, mert a vezeték építése nagyobb idő- és profitbeli perspektívát igényel, mint amilyet a néhány évtizedre elegendő olajtartalék meg a Jukosz-ügy nyomán kialakult légkör kínál.

Ráadásul még sem az elnöki adminisztráció, sem az energetikai üzletág stratégiai kérdéseiben feltűnően aktívvá vált (időnként Vlagyimir Putyinnal ellentétes álláspontot képviselő) Mihail Fradkov miniszterelnök csapata sem fedte fel, hogy a magán- vagy az állami erőt preferálják-e a szállítási infrastruktúra kiépítésében. Az orosz politikai vezetők és a nagyvállalkozók egy része, köztük Szemjon Vajnstok, a Transznyefty elnöke ódzkodik a külföldi tőke túlzott jelenlététől, márpedig a magánerős forgatókönyv esetében ez elkerülhetetlen. (Sokban a Jukosz végzetét is az okozta, hogy Mihail Hodorkovszkij a nyugati cégekkel való összeolvadással ki akarta vinni vállalatát Oroszországból, meghiúsítva az orosz állam felügyeletét a törvény szerint kizárólagos tulajdonát képező természeti kincsek felett.)

A tervezett szállítási infrastruktúra magánkézbe adása tehát politikai és biztonsági kockázatot jelent. Az állam eszközei a sok milliárd dolláros befektetéshez nem elegendőek, ezért zseniális és egyszerű Mihail Kaszjanov terve. A volt miniszterelnök szerint a geopolitikailag különlegesen érzékeny, főleg Nyugat-Európába irányuló útvonalakat szigorúan állami kézben kell tartani. Elsősorban a baltikumi és a Kaszpi-tengeri olajvezetékeket, amelyekben az államnak már idáig is jelentős részesedése volt, valamint a Lukoil által Viszock körzetében épített terminált, a leningrádi területen. Ezektől a szállítási útvonalaktól az állam idáig is távol tartotta a magántőkét, amely csak a terminálokat tulajdonolhatta, a vezetéket nem.

A Kaszjanov-terv 30-40 milliárd euróra becsüli a teljes orosz kőolaj- és gázexporthoz szükséges vezetékrendszer kiépítési költségeit. Ezt csak egy legalább 5-6 milliárd euró alaptőkével rendelkező nemzetközi bank tudja finanszírozni. Az exminiszterelnök az egykorvolt KGST-re emlékeztető szervezet létrehozását javasolta Putyin elnöknek. Javarészt "hozott anyagból". Mivel Kaszjanov pénzügyileg Oroszország mellett néhány FÁK-tagállam és az EU részvételére építi tervét, mindhárom részről 2-2 milliárd dollár előteremtését tartja szükségesnek. A hardvert a volt szocialista tábor pénzügyeinek koordinálására létrehozott (azóta jelentéktelenné vált, de ma is valamennyi fontos jogosítványnyal rendelkező) Nemzetközi Befektetési Bank, valamint a londoni Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank hálózata adná, a Moszkva központjában található irodaépületekkel.

A szoftvert Kaszjanov elképzelése szerint a volt szovjet tagköztársaságoknak és az EU új tagállamainak - a volt szovjet érdekszféra országainak - politikusi és szakembergárdájával kialakított kapcsolatok jelenthetik. Meg a Barátság kőolajvezeték, az energetikai együttműködéshez kialakított infrastruktúrával együtt. "Szóval Kaszjanov lényegében a KGST-t akarja újjáéleszteni, a párt vezető ereje nélkül", ironizál a fejleményeken a moszkvai "Kommerszant". Sajtóértekezletén a volt miniszterelnök bejelentette, hogy Putyin elnök már áldását adta a tervre, és a kormányt, valamint a Központi Bankot utasította: július közepéig jelentsék, honnan fogják előteremteni a kétmilliárd rubelt. (A kisebb bankok sorozatos csődje miatt csak állami pénzintézetekről lehet szó.)

Ha azonban Putyin elnök valóban áldását adta volna a tervre, akkor Kaszjanov most még aligha áll vele a nyilvánosság elé. A sajtóértekezlet valószínűleg inkább a nyomásgyakorlás eszköze volt. Ám maga a koncepció - néhány légváreleme és kissé anakronisztikus volta ellenére - jelzi, hogy az orosz gáz- és kőolaj-szállítási infrastruktúra megteremtése a belátható jövőben a világpolitika és a világgazdaság egyik legfontosabb fejleménye lehet.