A változatlan adótartalmú fogyasztóiár-indexről

A KSH 2004 májusától rendszeresen közli az ún. változatlan adótartalmú árindex (VAI) alakulását. A változatlan adótartalmú fogyasztóiár-index az elemzési célra készült, kiegészítő jellegű mutatók közé tartozik, hasonlóan a maginflációhoz. Az ebbe a csoportba tartozó inflációs mutatók közös tulajdonsága hogy a gazdaság hosszú távú, kereslet-kínálati folyamatai okozta fogyasztóiár-változást mérik. Konkrétan, a most bevezetett változatlan adótartalmú árindex az ún. indirekt adók változásának az érintett árakra gyakorolt azonnali, közvetlen hatását szűri ki, azaz azt méri, hogy mekkora lenne az infláció, ha a viszonyítási (bázis) időszakhoz képest nem változtak volna a fogyasztói termékeket és szolgáltatásokat terhelő adók.

A változatlan adótartalmú inflációs mutató számítása nem ismeretlen az Európai Unióban, de egy nemzetközileg is standardizált mutató bevezetése csak a következő években várható. Magyarországon az indirekt adók harmonizációja és változása tette időszerűvé, hogy a hosszú távú inflációs folyamatok nyomon követése érdekében a fogyasztóiár-indexből kiszűrésre kerüljenek az áfa, a jövedéki és a fogyasztási adók változásai. (Az indirekt adók hatásának általános inflációtól való elkülönítésével már korábban is foglalkozott az MNB. Ferenczi- Valkovszki-Vincze: Mire jó a fogyasztói-ár statiszika, MNB Füzetek, 2000/5.)



Mit szűr ki a mutató?



Indirekt adónak minősülnek azon adók, ahol az adóalany és az adó teherviselője elválik egymástól, és az adó közvetlenül áthárítható a fogyasztókra.

A változatlan adótartalmú árindexből azon adófajták szűrhetőek ki pontosan, amelyek értéke vagy mértéke számszerűsíthető. Ebbe a körbe tartoznak a végső fogyasztói (kiskereskedelmi) ár százalékában kifejezett vagy forintban megadott (ún. tételes) adók.

Ezért a termelési folyamatot érintő adók (például ilyen az ökoadó vagy a környezetterhelési díj), ahol a termelés későbbi fázisaiban keletkező hozzáadott érték és jelentkező kereskedelmi árrés miatt csak hozzávetőleges becsléssel lehetne meghatározni az adó értékét a végső fogyasztási árból, a legtöbb országban nem szűrik ki az ilyen inflációs mutatókból.

A legtöbb fogyasztási cikk és szolgáltatás árát érintő áfa a végső fogyasztói ár százalékában van kifejezve, míg a dohány-, illetve az alkoholtermékeket érintő jövedéki adók a tételes adók közé tartoznak, így ez utóbbi két adónem változása szűrendő ki elsősorban a változatlan adótartalmú inflációs mutatóból. (A dohány jövedéki adója a tételes adó mellett százalékos adót is tartalmaz, de ezen százalékban kifejezett érték szintén a végső fogyasztói árból számolandó.)

A fogyasztási adó a termelői vagy az importár százalékában van kifejezve (például a kávé vagy az arany esetében), ezért a változatlan adótartalmú inflációból való kiszűrésük csak becsléssel történhet.



Nemzetközi gyakorlat



Egységes nemzetközi gyakorlat nem alakult ki az adóintézkedéseket kiszűrő inflációs mutató számításával kapcsolatban. A következő területeken figyelhetőek meg a legnagyobb különbségek.

A mutató tartalma. Az országok kisebb részében az indirekt adókon kívül kiszűrik a fogyasztói ártámogatásokat (mint negatív adók) is, így biztosítva az elszámolás szimmetriáját. A támogatások változása ugyanis szintén nem tekinthető a gazdaság keresleti-kínálati folyamatai által befolyásolt infláció részének, mert hasonlóan az indirekt adók változásához, jellemzően egyszeri adminisztratív intézkedésnek tekinthetők.

Egyes országokban becsléssel kiszűrik a termelési adókat is, de tekintettel számszerűsíthetőségük nehézségére, a jellemző gyakorlat az, hogy sem az ártámogatásokat, sem a termelést érintő adókat nem szűrik ki. Így, jellemzően külföldön is az áfa, a jövedéki és esetleg a fogyasztási adó típusú adókat szűrik ki a változatlan adótartalmú inflációs mutatóból.

A mutató képzése. Az indirekt adók árindexből való kiszűrésére alapvetően kétféle módszer kínálkozik: az ún. nettó, illetve a (KSH által is alkalmazott) ún. változatlan adótartalmú inflációs mutató számítása.

A nettó infláció esetén mind a bázis, mind a tárgyhónap esetében a fogyasztói árból vonják le az indirekt adókat. Az így kapott "nettó árak" változása jelenti a nettó inflációt. A módszer logikus; de gyakorlati hátránya, hogy a tételes adók miatt a nettó infláció akkor is eltérhet a hivatalos fogyasztóiár-indextől, ha nem is változtak az adómértékek.

A változatlan adótartalmú infláció ezzel szemben csak az adók változásának hatását szűri ki. A mutató képzésénél feltételezzük az adótörvények bázisidőszak-beli állapotban való változatlanságát. A mutató előnye, hogy csak akkor mutat eltérést a fogyasztóiár-indextől, ha a bázisidőszakhoz képest változtak az adók.



A számítás hazánkban



Az MNB a 2003. augusztusi inflációs jelentésben készített először becsléseket nettó jellegű inflációs mutatókra. Az elmúlt hónapokban a KSH - az MNB szakmai támogatásával - kidolgozta a változatlan adótartalmú fogyasztóiár-index magyarországi módszertanát.

A hazai változatlan adótartalmú árindex módszertanát a KSH május 11-i fogyasztóiár-index közlésekor mutatta be. (A változatlan adótartalmú árindex számításának módszertana. http://www.ksh.hu/pls/ksh/docs /hun/modsz/modsz04.html)

A fogyasztóiár-indexből a KSH kiszűri az áfa, a jövedéki, a fogyasztási adó és a személygépkocsi regisztrációs adóját. A fogyasztóiár-kiegészítések számszerűsítése hosszadalmas, ezért az ártámogatásokat jelenleg még nem szűrték ki.

A KSH a reprezentánsok szintjén végzi el az adóváltozások kiszűrését úgy, hogy a reprezentánsok súlya változatlan marad. A változatlan adótartalmú index egyelőre csak 2002 decemberéig vezették vissza, így jelenleg változatlan adótartalmú infláció havi indexe 2003. januártól, míg éves indexe 2004. januártól kezdődően áll rendelkezésre.



A mutató értelmezése



Közvetlen - technikai - hatás. Rövid távon a fogyasztóiár-index és a változatlan adótartalmú index különbségéből az adórendszer változásának közvetlen hatása fejezhető ki. Az indirekt adók ez év eleji emelésének hatása a fogyasztóiár-indexre 2004. júniusig mintegy 2,0 százalékpont volt. A 12 havi árváltozást mérő árindexben pedig 2,2 százalékpont indokolható az indirekt adók emelésével.

Közvetett hatás. Középtávon a mélyebb elemzések rámutathatnak a közvetett hatásokra is, mert a közvetlen adók változása nem 100 százalékban jelenik meg a fogyasztóiár-indexben. Már az első publikált adatokból látszik, hogy a kereskedők/szolgáltatók esetenként kereskedelmi árrésük rovására csak az adóemelés mértékénél kisebb mértékben emelték áraikat.

Az inflációs várakozásokra gyakorolt hatás. Hosszabb távon a változatlan adótartalmú index segítségével az indirektadó-emelés inflációs várakozásokra gyakorolt hatását lehet vizsgálni. Optimális esetben a gazdasági szereplők egyszerinek tekintik ezen adminisztratív intézkedéseket, és nem számítanak az inflációs folyamat gyorsulására. Amennyiben a feltételezések helytállóak, a változatlan adótartalmú index trendjét nem törik meg ezek az adminisztratív intézkedések.

Hasonlóan, indirektadó-csökkentések idején a változatlan adótartalmú infláció nyomon követése segít elkülöníteni az adócsökkentések miatt bekövetkező dezinflációt a hosszabb távon is tartós folyamatoktól. Ilyen elemzések lehetővé tétele a változatlan adótartalmú inflációs árindex számolásának és publikálásának fő célja.