Rá fognak rontani a belga miniszterelnökre: ő nem Orbán Viktor és Brüsszelnek óriási a tét

Az unióban a kísértetek visszajárnak: ha a migráció kivédéséről beszélnek, akkor épp nőket késel egy már kiutasított bevándorló; ha békéről, akkor a háború finanszírozása; ha jogi normákról, akkor a kikerülésük, mint az orosz vagyon elkobzásának terve. Az utóbbit úgy tűnt, sikerült kivédeni a decemberi EU-csúcson, lecserélve egy olyan változatra – a közös hitelfelvételre –, amely szintén érdekeltséget teremt az ukrajnai háború folytatásában, de legalább elodázza a kenyértörést. A szellemirtók azonban ezzel a szörnnyel sem biztos, hogy végeztek: akik a legjobban rettegtek tőle, a belgák, jobb, ha felkészülnek a visszatérésére 2026-ban.

Rövid emlékeztető: a december 18-ai EU-csúcson csúfosan megbukott Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök és Friedrich Merz német kancellár terve a jórészt Belgiumban lévő befagyasztott orosz vagyon Ukrajnához játszására. Belgium ritka ellenállást mutatott fel, attól tartva, hogy a jogi és politikai értelemben is bukottnak tűnő terv anyagi ódiuma rá hullana vissza. Ehelyett 90 milliárd euró hitelt vesznek fel az EU-tagok – kivéve a csehek, magyarok, szlovákok – Ukrajna számára. 

A 90 milliárd azonban

• csak ideiglenesen oldja meg az ukrán pénznyelő gondjait, 
• miközben az EU országaiban mintegy 210 milliárd euró értékű befagyasztott orosz vagyon van, 183 milliárd a belga Euroclearnél, 
• és az év végén felgyorsított béketárgyalások közepette Donald Trump amerikai elnök vasárnap azt közölte: nincs döntés arról, az orosz vagyon sorsa az egyeztetések tétjei közé kerül-e. Végleges döntés az uniós csúcson sem született.

Orosz vagyon: már nem Ukrajna a tét, hanem a német trió és támogatóik jövője

Sokan állítják, az uniót vezető politikai elit egyirányú utcába fordult Ukrajnát illetően: a tét már a saját jövőjük, nem Volodimir  Zelenszkij ukrán elnök rezsimjévé.

Akár az a következtetés is levonható: a Manfred Weber európai parlamenti frakcióvezető által is támogatott Merz-Von der Leyen kettős ideiglenesnek tekintik a decemberi vereséget, és jövőre újabb támadás indulhat Bart De Wever belga miniszterelnök ellen, hogy mégis adja be a derekát az orosz vagyon kiadásának ügyében.

Ha a mérleg egyik serpenyőjébe nem helyezik el az "ingyen" orosz pénzt, a másik serpenyő hátán a német trió politikai holdudvarával együtt a mélybe zuhanhat. Az orosz vagyonról nem született végleges döntés a decemberi csúcson, a jogi lehetőséget pedig az unió megteremtette magának, hogy bármikor visszahozza az ügyet. Ezért is érdemes visszakanyarodni egy olyan véleménycikkhez, amely az orosz vagyon elkobzását támogatta még az uniós csúcs előtt: a logikája ugyanúgy áll, mint a Von der Leyenék számára kudarcot jelentő EU-csúcs-határozat előtt. 

Bart De Wever nem Orbán Viktor, az "európai projekt" nem Ursula Von der Leyen

– írta az amerikai székhelyű Bloomberg hírügynökség kolumnistája, Lionel Laurent. Aki egyébként úgy fogalmaz, az EU-csúcs egyes résztvevői azért választanának az orosz vagyon elkobzása helyett más megoldást, mert nem akarnak "jogi és gazdasági tabukat törni" – tehát a használt szó "tabu", nem norma. De: "Új megközelítésre van szükség."

Ha a tagállamok nem képesek teljesíteni a vállalásaikat, miközben az olyan megoldásokat is elutasítják, mint a közös adósságkibocsátás, akkor nem Belgium létjogosultsága, hanem az egész európai projektet fogják majd elkezdeni vitatni – fogalmaz a véleménycikk írója. 

Ehhez magyarázat szükséges: a szerző az EU-t vezető elitet tekinti "egész európai projektnek", hiszen tudható: az erősödő szuverenista ellenzék elutasítja Von der Leyen politikáját, amely Ukrajnát helyezte az EU politikájának abszolút középpontjába.

A szerző azért szükségesnek véli megemlíteni a szuverenisták vezéralakját, a magyar kormányfőt: Belgium kifogásait komolyan kell venni – írja, azonban

Mi hát a feladat? „Vissza a tervezőasztalhoz” – fogalmaz a szerző.

Újra kell tárgyalni a garanciákat és a szolidaritást a tervezett hitel mögött, amely eddig inkább a „szekeret a ló elé” esete volt – véli. "Minél szélesebb a koalíció, annál jobb: 140 milliárd euró kevesebb mint az EU GDP-jének 1 százaléka, ám Belgium gazdaságának egyharmada. A befagyasztott eszközök felhasználásának terve nem kockázatmentes, de az alternatívák – Ukrajna magára hagyása vagy közvetlen uniós adósságkibocsátás – minden bizonnyal még kockázatosabbak – így a cikk.

Hát ezért lesz nehéz visszahozni az orosz vagyon elkobzása ügyét

A számos izgalmas részletet és megfigyelést felvonultató véleménycikk egyébként tulajdonképp csak a tét nagyságát hozza fel annak szükségessége mellett, hogy De Wever idegeit próbára tegyék, egyébiránt azt mutatja be érzékletesen, miért nehéz az ügy. (El is bukott a csúcson, habár a német kancellár nagyon nem akarta a közös hitelfelvételt.)

Belgium kormányának szemében a projekt elfogadhatatlan politikai és gazdasági kockázatokat hordoz:

• A Euroclear székhelyeként Belgium arra számít, hogy a legnagyobb terhet viselné egy olyan elszámolóházzal szembeni ellenlépések esetén, amelynek üzleti modellje elvileg „nyitott és semleges”. Ilyenek lehetnek az orosz megtorlások, kibertámadások vagy más állami befektetők – például Szaúd-Arábia vagy Kína – kivonulása. Bart De Wever miniszterelnököt az is aggasztja, hogy az uniós partnerek garanciái jelenleg korántsem szilárdak, ami Belgiumot tenné ki a visszafizetési kockázatnak és az Euroclear jövőbeli problémáinak. Az Euroclear legnagyobb részvényesei ugyanis francia–belga pénzügyi intézmények.
• De Wever belpolitikai nyomás alatt áll: az úgynevezett „Arizona-koalíció” – amely a benne részt vevő sokszínű pártok színeiről kapta a nevét – nehezen tudja elfogadtatni a költségvetést. A Euroclear rendkívüli nyereségének jelenlegi rendszere, amely a belga költségvetésbe csordogál, eddig fontos védőpárnát jelentett, miközben az ország milliárdokat próbál előteremteni az új védelmi kiadási célok teljesítéséhez.
• A Euroclear vezérigazgatója rendszerszintű kockázatokra figyelmeztetett, és a hollandiai példa is mutatja, miként lehet egy kulcsfontosságú céget, például a Nexperia Holding BV-t, geopolitikai fegyverként használni. A Financial Times szerint Oroszország már 33 milliárd eurónyi, a Euroclear ügyfeleihez tartozó vagyont kobzott el a moszkvai központi értéktárnál. Luxemburg – amely ellen Mihail Fridman orosz–izraeli milliárdos 16 milliárd dolláros keresetet indított saját befagyasztott eszközei miatt – szintén fenntartásait fejezte ki.

Az EU-csúcson aztán kiderült: az ellenérvek működtek és győztek. A kérdés: a közös hitelfelvétel, amelynek előkészületei már folynak – miközben több uniós állam költségvetése hatalmas feszültségekkel néz szembe – teljesíti-e azt a feltételt, hogy nem szabad veszni hagyni az Ukrajna háborújának pénzeléseként értelmezett "európai projektet".  Ha Brüsszelben és Berlinben már főzik a revánst, Bart De Wever jobb, ha alaposan kipiheni magát az év végén.