Hídverés cégek és kutatók közt

A kutatóhelyek és a vállalkozások együttműködésének erősítését tűzi a 2007-től megújuló regionális politika egyik céljául az Európai Bizottság. Brüsszel úgy látja ugyanis, hogy elsősorban a tudástermelés, -transzformáció és -hasznosítás összehangolásával, a tudás alapú gazdaság és társadalom erősítésével teljesíthető a lisszaboni stratégia, s tehető 2010-re a világ leginkább versenyképes gazdaságává az Európai Unió.

Van mit behozni ezen a téren. Az Eurostat legfrissebb adatai szerint a kibővített EU átlagában a kutatás-fejlesztésre fordított kiadások a GDP kevesebb mint 2 százalékát teszik ki, szemben az USA és Japán 3 százalék körüli arányával. Ráadásul az unión belül óriásiak a regionális különbségek e téren. A tizenötök 213 NUTS 2-es régiója közül 31-ben koncentrálódik az öszszes k+f ráfordítás fele, s a különbségek e téren még tovább nőttek a bővítéssel. Magyarországon például egyedül a fővárosban uniós szintű a kutatási és fejlesztési ráfordítások aránya, az ország más régióiban ez a regionális GDP 0,8, legtöbb helyen pedig 0,5 százaléka alatt marad.

Az egyetemi központok, a tudáscentrumok jó alapot teremtenek a tudás alapú gazdaság kiépítésére, fejlesztésére, kevés helyen létezik azonban a híd, ami összekötné a vállalkozói szférát a felsőoktatással és a kutatóhelyekkel. Vannak persze erre jó példák is, mint az amerikai National Instruments debreceni gyára és a Debreceni Egyetem öszszefogása (lásd keretes írásunkat), ám egyelőre kiaknázatlanok az úgynevezett UETP (University Enterprises Training Partnership) együttműködésekben rejlő lehetőségek. Pedig az ágazati operatív programok - a gvop és a hefop egyes fejezetei - forrást is nyújtanának e partnerségek megvalósítására.

Szakértők szerint az önkormányzatok feladata lehet az, hogy egy asztalhoz ültessék az együttműködések lehetséges szereplőit, konzorciumokat szervezzenek, ösztönözzék az összefogást, és segítsék a közös projekteket, pályázatokat. Az önkormányzatoknak és az egyetemeknek a piaci igényekre nyitott hozzáállása vállalkozásbarát környezetet jelenthet, és - a közlekedési infrastruktúra fejlesztésével párhuzamosan - hozzájárulhat a működőtőke-beruházások előmozdításához, azon keresztül pedig a foglalkoztatás bővítéséhez.