Munka vagy szabadidő?
Az európai országok elmaradása az Egyesült Államoktól a gazdasági növekedési ütemet és az egy főre eső GDP-t tekintve a két térségben általános, egymástól drasztikusan eltérő életfelfogásokból adódik - mutat rá cikkében az International Herald Tribune. Közgazdászok véleménye szerint a fő különbség, hogy az öreg kontinensen az emberek több időt töltenek az élet élvezetével, szemükben a jólét sokkal kevésbé kapcsolódik szorosan az anyagi javakhoz, aminek a megtestesülése az európai jóléti állam modellje.
Igaz ugyan, hogy az USA-ban a GDP az elmúlt évtizedben évente átlagosan egy százalékponttal haladta meg a május elseje előtt még tizenöt tagú Európai Unió hasonló mutatóját, és az amerikai egy főre eső bruttó hazai termék pedig közel felével múlta felül 2002-ben az európait, ez főként abból adódott, hogy az új világ lakossága a kilencvenes évek eleje óta kétszer akkorra ütemben bővült, mint az EU15 lakóinak száma. Ellenben a termelékenység az elmúlt harminc évben az utóbbi térségben gyorsabban nőtt.
Az, hogy az unió "szegényebbnek" számít az egy főre eső GDP tekintetében, annak a számlájára írható, kevesebben tartották meg munkájukat a kérdéses intervallumban - olvasható a tanulmányban. (Tavaly az amerikai munkaképes lakosság 29 százaléka nem keresett munkát, míg európai társaik közül minden harmadik volt gazdaságilag inaktív.) A munkapiacról történő kivonulás pedig természetesnek tekinthető a közgazdasági elméletek szerint, ugyanis a gazdagság növekedésével a szabadidő felértékelődik. Hogy ez még nem következett be az újvilágban, annak oka az életfelfogásbeli differencia.
A jólét európai értelmezése persze olykor súlyos terheket ró a gazdaságra. A szociális kohézió eszméje az alkalmazásban lévőket védi az állástalanokkal szemben, ugyanakkor bőkezű a társadalom peremére szorulókkal, a magas minimálbéren kívül pedig a vállalatokat a szintén magas adók és járulékok sújtják. Ez a gyakorlat kiárazta az alacsony képzettségű munkaerőt.
Mindez nem jelenti azonban azt, hogy fel kell adni a kontinentális típusú jóléti államot - véli az IIE gazdaságkutató magas rangú tisztviselője. Ezt bizonyítja Dánia példája, amely óriási pénzeket költött a nyolcvanas évek elejétől a munkába való visszatérés ösztönzésére, aminek az eredménye az amerikainál magasabb foglalkoztatottsági ráta lett. (BR)
